Kilenc ember, aki már kamaszként történelmet írt

Az emberek többsége számára a kamaszévek a későbbi karrierre való felkészüléssel, tanulmányokkal, illetve a különféle lehetséges életutak mérlegelésével, a maguk útkeresésével telnek. Előfordul azonban, hogy az élet úgy hozza, hogy valaki már e zsenge korban világraszóló sikereket ér el. A történelem különböző koraiban mindig akadt egy-egy ilyen fenomén, aki rendszerint múlhatatlan hírnévre tett szert.

Nagy Sándor (III. Alexandrosz makedón király) (Kr. e. 353–326)

A széles körben ünnepelt világhódító makedón uralkodó rendkívül korán, 33 éves korában hunyt el rejtélyes körülmények közt, a neki jutott rövid idő alatt azonban kétségkívül a világtörténelem legnagyobb alakjai közé írta be magát.

Már 12 vagy 13 éves korában felkeltette a pellai udvar érdeklődését azzal, hogy – egy apjával, II. Philipposz makedón királlyal kötött fogadást megnyerve – megszelídítette a betörhetetlennek tartott lovat, Bukephaloszt, aki aztán hűséges csatalovaként szolgálta csaknem élete végéig.

Alexandrosz természetesen nyilvánvaló előnyökkel is indult az életben – a puszta tény mellett, hogy ő volt a makedón trónörökös, a legkiválóbb taníttatásban is részesült: maga Arisztotelész oktatta a tudományokra, és keltette fel benne az irodalom, az orvostudomány, a filozófia és a képzőművészet iránti érdeklődést is.

Már igen fiatal korában többször előfordult, hogy apja helyett kormányozta a királyságot, amíg Philipposz hadjáraton volt, de egyúttal már kamaszkorában bizonyította képességeit a csatamezőn is. Mire húszévesen megörökölte a trónt meggyilkolt apjától, az ifjú már a korabeli uralkodói ideál minden tulajdonságáról tanúbizonyságot tett.

Jeanne d’Arc (1412–1431)

Az „orléans-i szűz” 19 éves volt, amikor máglyán elégették, miután a százéves háború egyik legnagyobb meglepetését okozó hadjárata élére állt. A későbbi Szent Johanna által – elmondása szerint isteni sugallatra – vezetett diadalmenet új életet lehelt a francia nemességbe, és sikeresen kiszorította az angolokat franciaországi területeik nagy részéből.

Ellenségei azonban elfogták és boszorkánysággal vádolták meg, részben azért, mert férfi ruhát viselt a harcmezőn, részben pedig azért, mert fiatal lányként kimondottan „hajlamosnak” tartották az ördöggel való cimborálásra.

Jeanne d’Arc fiatalon elszenvedett mártírhalála a második világháborúban újra fontos szimbólummá tette őt, érdekes módon mind a németekkel kollaborálók, mind a francia ellenállás köreiben: előbbiek az angolok áldozataként látták őt, míg utóbbiak a megszállók elleni küzdelem vértanújaként.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791)

Sok más kiemelkedő kamasszal ellentétben Mozartról a mai napig köztudott tény, hogy már gyermekként tanúbizonyságot tett virtuóz zenei képességeiről. Apja, Leopold Mozart mind az ifjú Wolfgangot, mind nővérét, a Nannerlnek becézett Anna Mariát számos turnéra vitte Európa különböző udvaraiba, ahol arisztokraták és uralkodók ámultak el a testvérpár tehetségén.

Wolfgang emellett kiváló zenei emlékezőképességgel is rendelkezett, és egy-két meghallgatás után pontosan és teljes egészében le tudott jegyezni olyan darabokat, mint például Gregorio Allegri Miserere című egyházi kórusműve, amelynek pontos kottáját féltve őrizték a Vatikánban, így Mozartig a beavatottakon kívül senki sem tudta előadni.

Mozart azonban mégis zeneszerzői képességeivel vonult be igazán a történelembe. Első szimfóniáját már nyolcévesen megírta, 14 évesen pedig már népszerű operaszerzőnek számított. 17 évesen a salzburgi érseki udvar hivatásos zenésze lett, itt húszéves korára már hegedűversenyek egész sorát szerezte.

Habár Mozart felnőttként is folytatta sikerszériáját, a pénzzel már korántsem tudott olyan jól bánni, mint a kottával, és minden tehetsége ellenére szegényen hunyt el.

Ifjabb William Pitt (1759–1806)

Mivel a valaha volt legfiatalabb brit miniszterelnökről, a mindössze 24 évesen hivatalba lépő William Pittről van szó, az olvasó már eleve feltételezheti, hogy kamaszéveit sem éppen semmittevéssel töltötte.

A szintén politikus idősebb William Pitt fiaként jobbára otthon részesült oktatásban, 14 évesen azonban beíratták a cambridge-i Pembroke College bentlakásos intézménybe, ahol klasszika-filológiát, történelmet, matematikát és kémiát egyaránt tanult.

Mindezen túl azonban nyilvánvaló volt, hogy politikai karrierre nevelték: apja alaposan kiképezte a szónoklás művészetében, mindvégig arra biztatva fiát, képzelje magát a parlament alsóházába.

1781-ben, 21 éves korában már meg is választották az elnéptelenedő Appleby választókerület képviselőjévé, két évvel később pedig az amerikai gyarmatok függetlenségi háborúját kísérő zűrzavarban megkaparintotta a miniszterelnöki széket.

Habár később magabiztos teljesítményt nyújtott a forradalmi Franciaország ellen viselt háború során, Pitt főként rendkívül fiatalon elkezdett politikusi karrierje miatt maradt emlékezetes a történelem lapjain.

Mary Shelley (1797–1851)

Az örök klasszikussá vált Frankenstein című regény írónője, egyben Percy Shelley költő felesége rendkívül tanulékony fiatal hölgy volt. Édesapja, a radikális író William Godwin nevelte, miután édesanyja, az ismert feminista írónő Mary Wollstonecraft gyermekágyi lázban meghalt nem sokkal a gyermek születése után.

E neveltetés életre szóló tudásszomjat ültetett el az ifjú hölgyben: a történelem és a klasszikus művek ismerete mellett tehetséges nyelvésznek is bizonyult, az olasz és a francia nyelv mellett az ógörögöt és a latint is elsajátította.

15 éves korában megírt előadása, amely A kormányzatok hatása a népek karakterére címet viselte, nagy sikert aratott a hallgatóság körében – bár a nemi szerepekkel kapcsolatos korabeli konvenciók miatt nem ő, hanem bátyja, William adta elő.

A következő évben ismerte meg az Oxfordi Egyetemről ateista nézetei miatt nemrégiben kicsapott Shelley-t, és 1814-ben el is szöktek Franciaországba, a pénztelenség azonban hamar visszakényszerítette őket Angliába.

Mindössze húsz éves volt, amikor a Frankenstein első ízben megjelent, és – a korra jellemző módon – az olvasóközönség azt feltételezte, hogy egy ennyire mély mondanivalójú művet kizárólag férfi kéz írhatott (sokan egyenesen úgy vélték, Percy Shelley a regény valódi szerzője).

Fanny (1805–1847) és Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847)

Fanny és Felix Mendelssohn – a Mozart testvérekhez hasonlóan – zenei virtuózok voltak, azonban a 19. századi merev ragaszkodás a nemi szerepekhez azt jelentette, hogy míg Felix kiteljesedhetett művészként és karriert építhetett tehetségéből, addig Fanny egyéb teendői, főként a családanyai szerep betöltése mellett foglalkozhatott csak a zenével.

Mindkét testvér rendkívül ügyes zongorista volt, és mindketten Bach szerzeményeit szerették leginkább. A Mendelssohn testvérpár fellépéseinek meglehetősen nagy szerepe volt abban, hogy Bach eddigre szinte elfeledett művei Európa-szerte népszerűvé váltak, és máig azok is maradtak.

Felix emellett tehetséges komponista volt már gyermekként is: 14 éves korára 12 vonósszimfóniát is megírt, 17 éves korára pedig egy teljes zenekaros szimfóniát, egy zongoranégyest, egy vonósnyolcast és egy nyitányt William Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához.

Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832), aki elég idős volt ahhoz, hogy a fiatal Mozart játékára is emlékezzen, azt mondta, Felix Mendelssohn még nála is tehetségesebb volt. Fanny zenei karrierje során többnyire bátyját támogatta fellépésein, de mindketten szívesen adták elő egymás műveit, és közeli munkakapcsolatot alakítottak ki.

Egymás után, hat hónap különbséggel hunytak el szélütés következtében. A két testvér közül sokáig csak Felix neve volt ismert, az utóbbi évtizedekben azonban Fanny életműve is méltó helyére került öccséé mellett.

Srínivásza Rámánudzsan (1887–1920)

A történelem egyik legjobb képességű matematikusa, az indiai Madrászban (ma Csennai) nevelkedő Rámánudzsan kivételes tehetsége már korán megmutatkozott.

Gyermekként az anyja által a házukba bérlőként befogadott diákok tanították matematikára, ez pedig egy életre meghatározta érdeklődését.

Iskolásként már valósággal falta a matematikai témájú könyveket, dolgozatait hihetetlenül rövid idő alatt fejezte be, és a tanulmányi versenyeken is minden díjat megnyert. A számok természetét elemző írása már az Indiát kormányzó brit hatóságok figyelmét is felkeltette.

Amikor először meghívták, hogy tanuljon tovább Cambridge-ben, nemet mondott, mert vallási okokból nem akarta elhagyni Indiát.

1914-ben azonban végül rászánta magát a külföldi tanulmányokra, és beiratkozott a cambridge-i egyetemhez tartozó Trinity College-ba.

Bár számos számelméleti felfedezése korábbi matematikusok műveiből már ismert volt Európában, ezek mellett rengeteg olyan megállapítással állt elő, amelyeket addig senkinek sem sikerült bizonyítania.

Rámánudzsan azonban könnyűszerrel alátámasztotta gondolatait, amivel nem csupán a Trinity első tanulmányi dicséretben részesített indiai hallgatója lett, de a Royal Society (a brit tudományos akadémia) tagjává is választották. Neve méltatlanul kevéssé ismert a matematika berkein kívül.

Tracy Austin (1962–)

Napjaink ifjú brit teniszsztárja, Emma Raducanu előtt hasonlóan fiatalon ért el sikereket az amerikai Tracy Austin, aki 1977-ben, mindössze 14 évesen az akkori legígéretesebbnek tartott versenyző, Chris Evert ellen mutatott meglepően összetett játékot Wimledonban.

Bár ekkor még Everté volt a győzelem, két évvel később, 1979-ben a US Open döntőjében már a 16 éves Austin diadalmaskodott.

Két évvel később újra megnyerte a nagynevű tornát, majd 1980-ban Wimbledonban vegyes párosban lett győztes testvére, John oldalán, ami önmagában különleges eredmény volt: ők voltak az első testvérpár, akik együtt nyertek Grand Slam-tornát.

Az 1980-as évek elejétől Austin karrierjét egyre többször akasztották meg a visszatérő sérülések, majd 1989-ben egy majdnem halálos kimenetelű autóbaleset végleg véget vetett sportkarrierjének. Tracy Austin történetének szomorú tanulsága, hogy a legszebb eredmények is hamar tovatűnhetnek.

Ennek ellenére nem csüggedt: játékosként való visszavonulása óta Austin sportkommentátorként futott be karriert.

Polgár Judit (1976–)

A világhírű magyar sakklegenda már 15 évesen megszerezte a sakknagymesteri címet, miután már 12 éves korában a világranglista 55. helyére sorolta őt a Nemzetközi Sakkszövetség. Korai éveiben többször látványosan is demonstrálta kivételes képességeit: bekötött szemmel győzött le avatott sakkmestereket.

Ekkoriban elterjedt nézet volt, hogy a nők nem alkalmasak a férfiakkal való érdemi versenyzésre a sakkban, azonban Judit testvéreivel, Zsuzsával és Zsófiával egyetemben sorozatosan bizonyította, mennyire tévedtek az így gondolkodók.

Judit 12 évesen szerezte meg a nemzetközi mesteri címet, ami azóta is megdöntetlen világrekord. 2014-es visszavonulása előtt egy sor neves férfi sakkozó felett aratott győzelmet, köztük volt Garri Kaszparov és Borisz Szpasszkij is.

Polgár Judit máig az egyetlen sakkozónő, aki az összesített sakkvilágranglista első tíz helyezettjébe bekerült. Az egészen fiatal korától fiúk közt versenyző sakkozónő sosem tartotta indokoltnak a külön férfi és női kategóriákat a sportban, tevékenységével és eredményeivel pedig ugyancsak emellett szólnak.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu, nyitókép: Nagy Sándor, Wolfgang Amadeus Mozart és Polgár Judit