Bár sikerült kitörnie a cirkuszi létből, nem lelt boldogságra a tennessee-i „tevelány”

Bár gyakran ismételgetjük, hogy az embernek abból kell kihoznia a lehető legtöbbet az életben, ami megadatik neki, a legújabb kortól eltekintve ez szinte lehetetlen volt a látványos születési vagy egyéb deformitásokkal küzdő emberek számára. A 19. században gyakorlatilag egyetlen kiút létezett számukra a reménytelenségből: az utazó cirkuszokkal, karneválosokkal, színtársulatokkal vagy más hasonló vállalkozásokkal való nyilvános fellépések, amelyek keretében a köznép ízléstelen kíváncsiságának engedve bámulhatta őket. Ilyen történet a tennessee-i „tevelány”, Ella Harper életútja is.

Különleges lány egy átlagos családban

Ella Harper 1870. január 5-én született a déli állam Hendersonville nevű városában, Sumner megyében. Már világra jöttekor nyilvánvaló volt, hogy valami nincs rendben: térdei a megszokottal ellenkező irányba hajlottak, a rendellenesség orvosi neve genu recurvatum, azaz visszahajlott térd. Bár növekedésében nem voltak rendellenességek, már gyermekkorában nyilvánvaló volt, hogy a két lábon járás valamiféle támasz nélkül igen nehezen megy a lánynak. Harper egész életében legszívesebben négykézláb közlekedett – innen eredt későbbi ragadványneve, a „tevelány” is.

Apja, William Harper farmer volt, aki számos állatot tartott földjén, míg anyja, Minerva Ann Childress a háztartást vezette. Négy testvére közül egyik sem osztozott a ritka rendellenességen, ám egyikőjük születése után néhány hónapon belül elhunyt, ami sajnálatos módon nem volt szokatlan akkoriban.

Ella könnyen zsákutcában találhatta volna magát életlehetőségeit tekintve, azonban éppen a 19. század közepe táján futott fel az Egyesült Államokban a cirkuszok és utazó mutatványosok divatja, ami Európában valamivel korábban, már a 18. század során megjelent. Annyi bizonyos volt: Harperhez hasonlót aligha láthatott bárki, így 12 éves korától már egy ilyen társulattal utazva kereste kenyrét a déli államokban.

Egy W. H. Harris nevű ambiciózus mutatványos már korán elhatározta, hogy a legkülönfélébb és legbizarrabb emberi látványosságokkal fog sikert elérni, és miután hallott Ella Harperről, azonnal a nyomába eredt, és jókora fizetéssel járó szerződést ajánlott neki.

Harris cirkusza, a Nickel Plate Circus 1886-ban emelte sorai közé Harpert, akit azonnal a fő attrakcióvá tettek – az oroszlánidomárok és a vágtató lovakon egyensúlyozva fellépő akrobaták csupán mellékszereplők voltak.

Harper fellépéseiért heti 200 dollárt keresett, ami napjainkban körülbelül 5000 dollárnak, azaz csaknem másfél millió forintnak felelne meg. Bár ebből a pénzből saját otthont is fenn tudott tartani, a fellépések gyakorlatilag a folyamatos megalázást jelentették számára: amellett, hogy a nyers és fantáziátlan „tevelány” névvel hirdették, a porondon rendszerint egy valódi tevét állítottak mellé, és arra biztatták a közönséget, hogy a hasonlóságokon ámuldozzon.

Bár mai szemmel nézve nem csupán ízléstelen, de meglehetősen lapos „performansz” volt, a korabeli közönséget valósággal rabul ejtette a négykézláb álló és járkáló lány látványa. A sajtó „a világ teremtése óta a legcsodálatosabb szörnyszülöttnek” nevezte.

Bár a hirdetések nagy része elsősorban a cirkuszi viszonyok közt szerzett sokévi tapasztalatát emlegette, egyúttal szót ejtett a fiatal lány jövőt illető terveiről is. Ella teljesen komolyan gondolta, amikor kijelentette: „El szándékozom hagyni a szórakoztatóipart, és iskolába menni, hogy alkalmassá váljak egy másik foglalkozásra.”

A Harris által biztosított kiemelkedő fizetés egyúttal azt is jelentette, hogy Harpernek nem kellett sokáig tűrnie ezt az életmódot: egy év után, alaposan meggazdagodva visszavonult, hogy megvalósítsa álmait.

Ella élete a cirkusz után

„Azt mondják, akik látták, hogy nincs semmi hozzá fogható ma a Föld színén, és hogy soha nem is létezett párja” – írta egy lap 1886-ban, hozzátéve, hogy Harper valójában „nem több, mint egy kellemes arcú fiatal hölgy, akinek térdei hátra fordultak, és nem előre.”

Habár kihasznált élő attrakcióként befutott karrierje szó szerint kifizetődővé vált számára, 1887-ben új lehetőségek után nézett.

Sajnos nem sok információ lelhető fel Ella Harper cirkusz utáni éveiről, a fennmaradt források alapján hazaköltözött gyermekkori otthonába, ahol mintegy három évet töltött el, vélhetően oktatási lehetőségeket keresve.

Ekkor azonban tragédia történt: édesapja 1890-ben életét vesztette egy tűzben, bátyja, Willie pedig öt évvel később követte őt.

Az elérhető feljegyzések alapján Ella Harper 1905. június 28-án házasságot kötött egy Robert Savely nevű tanárral, aki egyúttal egy fényképészüzlet könyvelője is volt. Nem sokkal később, 35 éves korában életet adott egy Mabel Evans Savely nevű lánygyermeknek, 1906. április 27-én. A kislány nem örökölte anyja különös rendellenességét.

A Savely család öröme azonban nem tartott sokáig, mivel Mabel mindössze fél évesen, 1906. október 1-jén elhunyt. A család ezt követően átköltözött a szomszédos Davidson megyébe, ahová velük tartott Harper édesanyja is.

A pár 1918-ban örökbefogadott egy Jewel nevű kislányt, azonban tragikus módon három rövid hónapon belül ő is meghalt. Nem sokkal később, 1921. december 19-én követte őket a halálba Ella is, vastagbélrák következtében.

Bár az 51 évesen elhunyt asszony minden úton megkísérelte megtalálni a boldogságot, a sors ezt minden alkalommal megtagadta tőle – és bár anyaként és feleségként is igyekezett helytállni, a világ továbbra is csak a „tevelányként” emlékszik rá. Sírja – a gyermekeié mellett – ma is látható a nashville-i Spring Hill temetőben.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu