A Békemenet vásárhelyi szemmel
A tegnapi Békemeneten a legpesszimistább becslések szerint is 300 ezren vettek részt. Fent voltunk mi is, és hoztunk pár fotót, ami megmutatja: mi vagyunk a többség, még ha a globalista sajtó mást is próbál beadni nekünk.
Felemelő érzés volt végig sétálni Budapest utcáin, látva, hogy van remény. Van remény arra, hogy magát megváltóként aposztrofáló legújabb baloldali üdvöske nem tud mindenkit megtéveszteni. Felemelő volt látni, hogy az igaz magyarok mellett ismét kiállnak a lengyel barátaink. Öröm volt látni az olaszokat, amint egyként vonulnak velünk. Az pedig, hogy a székely testvérek oly sok év után is itt vannak, ha itt kell lenniük, hidegrázós.
Tudjuk, és megértjük, hogy az ellenzékieknek semmit sem jelent a nemzet, a magyarság. Ők most azt gondolják, hogy „fizetett külföldiek” érkeztek a Békemenetre, ezért voltunk alsó hangom 300 ezren. Nézzük el nekik, ők el sem tudják képzelni, hogy vannak olyan magyarok, akiket érdekel a haza. Ők nem tudják milyen magyarnak lenni, hiszen nekik az idegen érdek többet jelent. Nem értékelik a lengyelek, olaszok barátságát, és szerintük székely barátaink sem magyarok.
Még most is próbálják magyarázni a magyarázhatatlant: mindössze 4-5 ezer embert voltak képesek megszólítani. Ezzel szemben a Békemeneten minimum 300 ezren voltak. Meg lettek alázva, és ez fáj nekik. Ezért próbálják beadni, hogy fizetett seregek érkeztek Budapestre, a kormány mellett kiállni. Mint a lovakon a szemfedő, úgy próbálják eltakarni a tényt: a magyarok ismét összefogtak, és megmutatták, nem kérnek az álmessiásokból, a báránybőrbe bújt kommunistákból.
