56’-os események a történész szemével – Miklós Péter: a forradalom egyik legszimbolikusabb tette Vásárhelyen történt

Immár 65. esztendeje, hogy – a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményeként – az akkor uralmon lévő, jellemzően elnyomó és a magántulajdont teljes mértékben megfosztó kommunista diktatúra elleni küzdelem jegyében kitört az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarországon.

56-ra az egész magyar társadalom kiábrándult az államszocialista berendezkedésből. A polgárság, az értelmiség, a parasztság és a munkásság egyaránt megszenvedte a szovjet típusú politikai berendezkedést, ami ahhoz vezetett, hogy a szűken vett párt és az állami elit kivételével az egész társadalom nemet mondott a diktatúrára

– árulta el Dr. Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont szakmai tanácsadója.

Ennek eredményeként tört ki aztán a forradalom, amely 1956. október 16-án, a szegedi bölcsészkar Auditórium Maximumában kapta meg a szikráját. Itt alakították meg néhány nappal később a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, amely 1950 óta az első autonóm felsőoktatási szervezetként kezdte meg működését az országban.

A MEFESZ küldöttei az ország más főiskoláira, egyetemeire mentek, többek között a Műegyetemre, ahol az október 22-én tartott hallgatói nagygyűlésen megfogalmazták a politikai berendezkedéssel szembeni követeléseiket, melyek aztán a forradalom követeléseivé is váltak.

A MEFESZ alakuló gyűlései párhuzamosan lezajlottak vidéken, köztük Szegeden is, amelyen középiskolás tanulók, köztük két vásárhelyi diák, Csoma Lajos és Zrínyi Péter is részt vettek. Csoma Lajos később Az elfelejtett forradalom címen önálló kötetben is megírta forradalmi emlékeit, tapasztalatait.

A forradalomnak azonban, mint az ismeretes, nem ez volt az egyetlen vásárhelyi vonatkozása.

A Szegedről érkező Petőfi körös fiatalok javaslatára, az igazgató jóváhagyásával diákparlament alakult a Cseresnyés Kollégiumban. Pár nappal később diáktüntetést szerveztek a városban, amelyhez rengeteg helyi lakos csatlakozott. Ekkor történt a forradalom legszimbolikusabb vásárhelyi cselekedeteként számon tartott Iván-szobor ledöntése, amelyet ma már az Emlékpontban őriznek a történészek.

Ekkorra már az egész ország lázban égett. Az október 23-án kezdődő forradalom végül tizenkét napig, november 4-ig tartott, amikor is az országba áramló szovjetek leverték azt.

Ez alatt a néhány nap alatt is sok minden történt. Nagy Imre egypártrendszerű kormánya helyett a koalíciós kormányzás került előtérbe, míg az 1945-1945 között működő politikai erők, például a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, vagy a Petőfi Párt névre átkeresztelt Nemzeti Parasztpárt újraszerveződtek. Ezzel párhuzamosan forradalmi nemzeti bizottságok jöttek létre

 – ismertette a történész.

Csongrád megye székhelye 1950 és 1961 között Hódmezővásárhely volt, itt alakult meg tehát a megyei forradalmi bizottság és részben itt szerveződött a nemzetőrség is. November negyedikén aztán térségünkben, Nagylakon, Makón, Szegeden és Hódmezővásárhelyen keresztül áramlottak be a szovjet csapatok, hogy leverjék a forradalmat.

1957 januárjától kezdve minden településen, falvakban, városokban és minden szervezetben, gyárakban, munkástanácsokban, termelői szövetkezetekben, egyetemeken és a közigazgatási intézményekben megkezdődött a megtorlás.

Több száz, nagyjából 230 halálos ítélet született, valamint több ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, vagy sújtottak egyéb szigorú retorzióval.

Hódmezővásárhelyi példaként ott van például Aranyosi Ildikó története, aki – akkor még 17 éves, érettségire készülő diákként – szintén részt vett a forradalom ügyeiben. A fiatal lánnyal fél órával az érettségi előtt közölték, hogy nem folytathatja tanulmányait az egyetemen. Aranyosi Ildikó egy korábbi beszámolója szerint, akkor még az okot sem mondták el neki. Ám amikor két hét múlva forradalmi bizottsági tagsága miatt eljárás alá vonták az édesapját, Aranyosi Ágostont, minden világossá vált a lány számára.
Ebben a tekintetben Aranyosi Ildikó is a forradalom áldozata, csak úgy, mint az a nagyjából 200 ezer ember, akik a szabad élet reményében Nyugat-Európába voltak kénytelenek menekülni.

Ezek az emberveszteségek, félrecsúszott életek pótolhatatlanok. Nem csupán az ismert hősökre kell, hogy emlékezzünk, hanem azokra az ismeretlenekre is, akik kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, mert itthon többé nem élhették a maguk életét

– hangsúlyozta Dr. Miklós Péter.

Helyi szinten őrizzük 56’ emlékét

A történtek 60. évfordulóján Forradalom közelnézetből címmel az 1956-os forradalom és szabadságharc vidéki eseményeiről adott ki tanulmánykötetet az Emlékpont, Miklós Péter szerkesztésével.
Ahogy a címből is következik, a könyv elsősorban a forradalom vidéki színtereire és eseményeire koncentrál, de olyan írások is fellelhetőek benne, ami a felsőoktatásban résztvevő egyetemi és főiskolás hallgatók, vagy a nők forradalmi szerepvállalását mutatják be.

Miklós Péter elárulta, az Emlékpont a Nemzeti Emlékezet Hete programsorozatuk keretében idén is méltó módon kíván emlékezni. Rendhagyó történelem órákkal, tárlatvezetéssel és könyvbemutatókkal készülnek.

Október 21-én, Fiatalok a kommunista diktatúra ellen címmel rendhagyó történelemórát tartottunk a középiskolásoknak, melynek során a forradalomban szerepet vállaló fiatalokról, középiskolásokról és egyetemistákról, a forradalom előzményeiről volt szó.

Október 26-án, az Emlékpont legújabb kiadványait mutatjuk be az érdeklődők részére, mely kötetekben az 1944. és 1949. között lefolytatott hódmezővásárhelyi népbírósági perek állnak a középpontban. A kiadványok egyébként az Emlékpont honlapjáról is letölthetők.

Október 28-án szintén könyvbemutatót tartunk, melynek során Pálinkó Máté történész, Hamvas Endre csanádi püspök életét bemutató kötetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők – részletezte a programokat Dr. Miklós Péter.