Miklós Anikó: számomra a futással kinyílt a világ

Hetente több mint 100 kilométert teljesít, futócipő nélkül nem indul el sehova, és már az ötödik maratoni futására készül Miklós Anikó, a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ vezetője.

Hogy jött az életébe a futás? Mekkora távokat szokott futni?

Világéletemben mozgékony voltam, mindig szerettem sportolni. Körülbelül 10 éve kezdtem el olyan sportot keresni, amiben nem vagyok időhöz, társakhoz kötve. Így találtam rá a futásra, amit akkor tudok űzni, amikor nekem a legmegfelelőbb. A hétköznapokban idő függvénye, hogy mekkora távot teljesítek. Általában 8-12 kilométert futok alkalmanként, de ez attól is függ, hogy versenyre készülök, vagy csak szinten tartok. Ha egy verseny közeleg, akkor heti 4 alkalommal is felveszem a futócipőt, ha nincs semmi megmérettetés a láthatáron, akkor 2-3 alkalommal vágok neki a távnak.

Edző segítségével készül a versenyekre, vagy önállóan készíti az edzéstervet?

Természetesen van egy edző, aki segít. Egy vásárhelyi fiatalember, aki már nagyon sokszor teljesítette a maratoni távot. Kiss János szokott mind szellemileg, mind fizikailag felvértezni a versenyekre.

A múlt hétvégén a 36. Spar Budapest Marathonon indult. Mekkora távot teljesített? Milyen volt a verseny?

A teljes maratoni távon indultam, ami 42 kilométert jelent. Ez már a negyedik alakom volt, hogy ezt teljesítettem, és azt mondhatom, hogy jólesett a futás. Az időjárás nem volt a legbarátságosabb az elején, az első órában eső és szél nehezítette a futást, de utána javultak a körülmények. Mindezek ellenére sikerült ismét a szokott időt futnom. A család egy része a közelben lakik, így ők is kijöttek szurkolni, ami nagy segítség volt. A fizikai felkészülés megvan, a biztatás pedig a lelki magabiztosságot adja meg.

Ha már magabiztosság! A sport a munka terén is az ember segítségére lehet.

Ez pontosan így van! Akár mivel foglalkozzon az ember, a mozgás, a sport pozitívan befolyásolja a munkavégzést. Kikapcsol, a munka nélkül töltött időben ténylegesen elveszi a figyelmet a munkahelyi dolgoktól, így másnap frissebben tudjuk belevetni magunkat a kihívásokba.

Az egyéni sportoknak további előnye, hogy csak magára figyel az ember. Magabiztosságot, egészséget és önismeretet ad.

Számomra a futással kinyílt a világ. Akár merre járunk, mindig viszem magammal a futócipőmet, és kiválóan fel tudom térképezni a környéket. Vásárhelyt már kívülről-belülről ismerem, minden kutat, házat, utcát feltérképeztem a futással. Rengeteg élményt ad a futással töltött idő, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Milyen tervei, céljai vannak a jövőre nézve?

Számomra ez a 42 kilométer még élvezhető, de hosszabb távban nem gondolkozom. Szeretnék a jövőben is ugyan ilyen energiadúsan, jó fizikai állapotban felkészülni a versenyekre. Célok mindig kellenek. Sokkal könnyebb elindulnom úgy futni, ha tudom, hogy egy konkrét versenyre készülök fel. Mindig találok magamnak egy versenyt, amire el tudom kezdeni a felkésülést úgy, hogy a cél, a verseny lebeg a szemem előtt.

Volt elhalasztva egy kolozsvári verseny, amit novemberben szeretnének megrendezni, de még bizonytalan a helyzet a koronavírus miatt. A terv az, hogy a budapesti és a kolozsvári maratont így egymás után megpróbálom teljesíteni. Ez most a cél, erre készülök. Remélem, hogy a járványhelyzet nem szól közbe.

Arra biztatok mindenkit, fiatalt és időset, hogy mozogjon, sportoljon és élen egészségesen, hiszen ez sokat segít a mindennapok megélésében!