A német választások margójára – Angela Merkel tönkretette a CDU/CSU-t
A távozó kancellár ezzel súlyos csapást mért az európai konzervatív, kereszténydemokrata erőkre is, s utat nyitott a balliberális előretörésnek, kontinensünk identitásvesztésének. A németországi választás gyorselemzése!
Történelmi vereséget szenvedett másfél hete tartott németországi parlamenti választáson a kormányzó jobboldali szövetség, a CDU/CSU. Angela Merkel 16 éves kancellárságát követően előretörtek a balliberálisok. Elemzők szerint ezért súlyos felelősség terheli Merkelt, aki szakított a jobboldali, konzervatív ideológiával, s a baloldali liberális eszmerendszer irányába tolta el a CDU/CSU-t. A vállalhatatlan pálfordulással a jelek szerint leginkább a 60 év feletti szavazókat távolította el szervezetétől, de legalább ennyire érzékeny veszteség a női választók elveszítése. A friss adatok ugyanis azt tükrözik, a leginkább a biztonságot, kiszámíthatóságot szem előtt tartó hölgyek a korábbiaknál jóval nagyobb arányban álltak a fő rivális SPD mellé. A kancellár asszony egy olyan pártcsaládot vitt ezzel padlóra, mely évtizedek óta meghatározó szerepet játszik az európai, az európai uniós politikában is. Közismert, hogy Németországnak az EU egyik legerősebb államaként döntő szava van az európai folyamatokra, így azzal, hogy Merkel tönkretette a német kereszténydemokratákat, hatalmas gyomrost vitt be a kontinens konzervatív erőinek – megnyitotta az utat Európa identitásvesztése előtt. Magyar szempontból is jelzés- és üzenetértékű tehát, ami Németországban történt és történik. Ezt vettük tehát górcső alá!
Olaf Scholz lenyomta Armin Laschetet
2021. szeptember 26-án parlamenti választásokat tartottak Németországban. A korábbi hetekben megrendezett kancellár-jelölti vitákon Armin Laschet (CDU) és Olaf Scholz (SPD) egymással szemben is elmondhatták, hogy milyen szerintük a posztmerkeli Németország. A viták egybehangzó értékelése az volt, hogy Olaf Scholz pénzügyminiszter sokkal markánsabb és élesebb volt ellenfelénél. Felkészületlenséggel, vagy rutintalansággal Laschet sem vádolható, ugyanis a legnagyobb tartomány, Észak-Rajna–Vesztfália koalíciós kormányfője. Az elmúlt évek Merkel utáni utódkeresése, a Covid-19 járvánnyal kapcsolatos káosz, a vita, illetve az a közbenyomás, hogy Scholzról kétszer annyian gondolják, hogy alkalmas vezetni az országot, mint ellenfele – már előrevetítette, hogy nehéz csata elé néznek a kereszténydemokraták.
Ahogy számos választás esetében is megfigyelhető, most is kijelenthető, hogy bár Németország újraegyesült, korántsem egységes vagy homogén a társadalmi szerkezete és az ebből levezethető politikai értékrendje. Az ország kelet-nyugati megosztottsága kimondottan tetten érhető, főleg az egyes pártok támogatottságát illetően (például AfD). Ugyanakkor a két déli tartomány is merőben eltérő politikai értékrendet mutat, mint a többi.
A német társadalmat az átlagosnál nem mozgatta meg jobban a mostani választás – ezt a részvételi adatok alapján mondhatjuk. 2017-ben a választók 76,2 százaléka járult az urnákhoz, most 76,6 százalék. A kampány fő témája Németország dinamizálása volt, kevés szó esett a migrációról vagy az Európai Unió jövőjéről. Mondhatjuk, a német politikai szokásához híven inkább befelé fordul, mintsem kifelé tekintene.
A választásokon legtöbb szavazatot az előzetesen leírt, kisebb kormányzópárt, az SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) gyűjtötte. 25,7 százalékos támogatottságukkal több mint 5 százalékot javítottak 2017-es eredményükön. Második helyen végeztek a kereszténydemokraták, óriási csalódást jelentő 24,1 százalékos eredménnyel. Közel 9 százaléknyi szavazót vesztettek 2017 óta. A várakozásoknak megfelelően a harmadik erő a Zöldek lettek, közel 15 százaléknyi szavazattal, amely közel 5 százalékos javulás 2017-hez képest. Minimálisan javított a liberális FDP is, 11,5 százalékos mostani eredménye közel 1 százalékkal több, mint legutóbb. Némi meglepetés az AfD visszaesése. A szavazatok 10,3 százalékát gyűjtötte be a radikális jobboldali párt, amely 2 százalékos visszaesés. Szintén csalódott lehet a szélsőbalos Die Linke, akik 4,9 százalékos eredményükkel nem érték el a parlamenti küszöböt – azaz szavazótáboruk közel felét elveszették. Majdnem 9 százaléknyi szavazat oszlik el egyéb pártok között.
Elveszett a CDU/CSU jobboldali identitása
A számokból az látszik, hogy a CDU Merkel után nem tudta egybetartani a táborát. Az elkövetkező időszakban sok elemzés fog arról születni, hogy ennek mi lehet az oka. Többen kiemelték, hogy a CDU Merkel alatt elvesztette kereszténydemokrata – sokszor jobboldali – identitását. Valószínűleg ez lehet a fő magyarázat, miközben mások ennek fordítottjára is felhívják a figyelmet: rengeteg Merkel-árva van, akik a CDU-t az állandóságot szimbolizáló és végletekig kiszámítható Angela Markel miatt választották. Ebben az értelmezési keretben a Merkelnek felrótt identitásnélküliség nem a CDU legnagyobb hátránya, hanem leghatékonyabb fegyvere volt, amellyel a politikai közepet nemcsak megszólítani, hanem uralni is képes volt. A CDU elveszett szavazói nem SPD-szavazók lettek. Erre lehet egyrészt a listás eredményből is következtetni – nyert az SPD, de minden idők leggyengébb felhatalmazásával adhat kancellárt; már ha ad… Ezen túlmenően számos választókörzetben szoros eredménnyel vesztett a jobbközép néppárt. Ugyanakkor túl egyszerű és kézenfekvő lenne annyival elintézni, hogy a szélsőbalos Linke hiányzó szavazói együtt jelentek meg a SPD bázisán, ugyanis még ezzel a többletaránnyal is nagyon komolyat kellett buknia a CDU-nak, hogy előálljon ez a végeredmény. Történt, mindez úgy, hogy a radikális jobboldali párt nem erősödött, hanem gyengült. Szignifikánsan nem változott a részvétel, ugyanakkor van egy mutató, ami ugyancsak érdekes lehet. 2017-ben a szavazatok 3 százaléka veszett el, tehát ennyien szavaztak kisebb pártokra, akik mondjuk az 1 százalékot sem érték el. Most 9 százaléknyi választó döntött ilyen törpepártok mellett. A számok alapján ezek közül sokan 2017-ben Merkel-szavazók voltak.
A német választási térképre pillantva többféle felosztás is adható. Egyrészről továbbra is látszik egy kelet-nyugati választótengely, bár az SPD nyugati tartományokban is előtértört, főleg a Rajna-vidéken megfigyelhető, hogy a baloldali párt új mandátumokhoz jutott, de lényegében kelet-németországi tartományokat visszafoglalta. Kivételt képez Szászország, amely az AfD legerősebb – egyetlen – bázisa. Ha már AfD: Brandenburg és Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományában is több választókörzetben pár száz szavazat döntött az SPD és az AfD jelöltje között. Itt a keleti tartományok esetében nagy eltérések vannak egyes választókerületek között: azt lehet mondani, hogy az SPD-s jelölt 30-32 százalékos eredménnyel be tudta már húzni a választókörzetet. Hessen tartomány esetében már erősebb, 35-38 százalékkal nyertek a balos jelöltek, míg a térképen is látszik, hogy Türingia is inkább az AfD-nek kedvezett. Türingia esetében érdemes hozzátenni, hogy talán itt volt legélesebb a verseny, volt olyan választókörzet, amelyet 20,1 százalékkal meg lehetett
nyerni.
A 2021-es választások után elmondható, hogy Baden-Württemberg és Bajorország továbbra is erős jobboldali bázis, ugyanakkor itt is érdemes árnyalni a képet. Ha csak Bajorországról beszélünk, akkor azt mondhatjuk, hogy 1-2 választókörzetet leszámítva 38-40 százalék körül kaptak a CDU jelöltjei. Az ország többi választókörzeti eredményei között szemezgetve ez brutális fölényt jelent. Csak egy érdekesség, Straubing körzetben 44 százalékkal nyert a CDU jelöltje, úgy, hogy a második, AfD 13 százalékot kapott. Egész Bajorországot tekintve egy választókörzetet vesztettek el, München-délt. Jóllehet, ott is kevesebb, mint egy százalékkal kaptak ki a Zöldektől. München 4 választókörzetéből tehát 3-ban a CDU győzött, de ez lehetett volna akár 2-2 is; ugyanis a két erősen urbanizált körzetből az egyik (déli) minimálisan elvezette (27,5 Zöldek, 26,8 CDU), a másikat pedig (északi) minimálisan nyerte (25,7 CDU, 24,2 Zöldek) az Unió. A másik két, külvárosi körzetben stabilan, 10 százalék fölött verték el a Zöldeket.
Bár Baden-Württemberg is továbbra is erősen CDU-párti, öt választókörzet itt is elment, ebből 4 a Zöldpárté lett. Az egyes választókörzetek eredményeit megvizsgálva, bár a mandátum megvan, tendenciájában jóval gyengébb a CDU, mint Bajorországban. A jelöltek 32-35 százalék között jutottak mandátumhoz. A nagyváros itt sem tűnik hosszú távon megtarthatónak: a két stuttgarti körzet egyikében a Zöldek elsöprő győzelmet arattak (40 százalék), a másikban pedig szűk CDU-siker született (25,9 százalék).
A 60 felettiek, a nők és a nagyvárosokban élők a balliberálisok felé fordultak
Berlinre tekintve színes választókörzeti megosztást látunk. 12 mandátumból 5 darabot zsebelt be az SPD. 3-3 darab jutott a CDU-nak és a Zöldeknek, a maradék 1 pedig a Linke képviselőjéé lett. Itt is elmondható, ami számos nagyváros esetében megfigyelhető: a CDU inkább harmadik helyre ér oda. Az SPD 5 mandátumot nyert Berlinben, további 5 körzetben pedig a második helyen végzett. A CDU a 3 mandátum mellett 2 körzetben végzett a második helyen, jócskán lemaradva a győztestől.
A müncheni és a stuttgarti sikereken kívül nagyvárosokban a jobboldal nem mondhatja magát sikeresnek. A második legnagyobb város, Hamburg 6 választókörzetéből 4-et tükörsimán nyert az SPD-t, kettőt pedig hajszálnyival vesztett el a Zöldekkel szemben. A 4 kölni mandátumból 3 az SPD-hez, egy a Zöldekhez került. Frankfurt két mandátumán megosztozkodtak a Zöldpárt és a szocialisták. Düsseldorf két mandátumából egyet ugyan nyert a CDU, de Dortmund mindkét körzetet elbukta a SPD-vel szemben. A három esseni körzetből csak azt sikerült megnyerni, amely inkább már vidéki, az urbanizált részeken taroltak a szocialisták. Ha a 10 legnagyobb várost nézzük, akkor érdemes egy pillantást vetni Lipcsére is: a három körzetből egyet a Linke simán nyert, egyet nagyon szorosan az AfD, egyet pedig – szintén szorosan – a CDU. Kijelenthető, hogy Münchent leszámítva mindenhonnan kiszorult a CDU, aggasztóbb, hogy a legtöbb helyen a számok azt mutatják, hogy közelében sem volt a győzelemnek, és minél inkább harmadik politikai erő a Zöldek mögött.
Kimutatás készült arról is, hogy az egyes korcsoportok körében melyik politika párt a legnépszerűbb. Ez alapján – ahogy az várható is volt – a 30 év alattiak közel negyede a Zöldekre szavazott, 20 százalékuk a Liberálisokra, 17 az SPD-re, míg csak 11 százalék a CSU-ra. A kereszténydemokraták igazai bázisa 60 év felettiek között van, de még itt is alulmaradtak az SPD-vel szemben: ebből a korcsoportból 34 százalék választotta a CDU-t, és 35 százalék az SPD-t. Ahogy korban haladunk följebb, egyre inkább veszít bázisából a Zöldpárt és az FDP: ebben a körben már csak 9, illetve 8 százalékot értek el. A Die Welt elemzése szerint a CDU történelmi mélypontja annak köszönhető, hogy a 60 év feletti korosztály elfordult a párttól: csak ebben a társadalmi csoportban 8 százalékkal gyengébb eredményt értek el, mint 2017-ben, míg az SPD 11 százaléknyival több szavazatot húzott be ettől a korosztálytól. Szintén jelentőset bukott a CSU a nők körében. 2017-ben a női szavazatok közel 30 százalékára számíthatott az Unió, 2021-ben azonban csak 24 százalékuk szavazott rájuk, míg 27 százalék az SPD-t választotta.
A 735 fős törvényhozásban 206 mandátummal az SPD-é lesz a legnagyobb frakció – 53 fővel nagyobb képviselőcsoportjuk lesz, mint eddig. 50 helyet bukva, 196 mandátummal vág neki a ciklusnak a CDU-CSU. Bár a két párt együttesen mandátumszámban bőven tudná kormányozni az országot, Armin Laschet és Olaf Scholz is azt jelezte – kancellárként kívánnak munkát vállalni a következő kormányban. A kétpárti nagykoalíció jelen esetben tehát nem tűnik opciónak. Mivel az AfD-vel mindkét nagypárt kizárta az együttműködés lehetőségét, a Zöldek és a Liberálisak zsarolási potenciálja jelentősen megnőtt. Jelenleg tehát csak azt tűnik biztosnak, hogy a következő német szövetségi kabinetben mind a Zöldek, mind a szabaddemokraták helyet kapnak, ráadásul komoly érdekérvényesítő képességgel. Az még nyitott kérdés, hogy úgynevezett „Jamaica-koalíció” (CDU/CSU, Liberálisok, Zöldek) vagy „jelzőlámpa-koalíció” (SPD, Liberálisok, Zöldek) alakul-e majd, erre a jelenleg is zajló pártegyeztetések tükrében a következő napokban (hetekben?) kaphatunk választ. Egy azonban bizonyos: a kancellárnak – bárki is legyen az – nagyon keskeny pallón kell majd egyensúlyoznia.
Fotó: Pixabay.com
