Ökosoké a jövő

Mindenki a maga módján tehet egy élhetőbb világért.

Az a korosztály vagyok, aki úgy nőtt fel, hogy nem kellett foglalkoznia még környezetvédelmi témákkal, meg egy csomó olyan fogalmat sem ismertem gyerekként, mint például a klímaváltozás, fenntarthatóság… Bevallom, otthon a szelektív szemétgyűjtés sem volt napirenden és nagyon örültünk, ha az egy szem teli kukánkat végre elvitte a szemetes autó. De amennyire emlékszem, a közbeszéd része sem volt a téma és projektnap sem szerveződött köré az iskolában. Hacsak nem annak számított az évi kétszeri fém- és papírgyűjtés, ahol lelkesen csengettünk be a házakhoz és toltuk a kiskocsit a teli rakománnyal.

Otthon pedig ösztönös volt a tárgykörben az elmélyítés: a villany lekapcsolásával, a vízzel való takarékoskodással korán megismerkedtünk, de nem klímás okok miatt, hanem a nevelés részeként. Bevált és kialakult szokás volt például az esővíz összegyűjtése a locsoláshoz, a fürdéshez pedig a főzött háziszappan használata. Magunknak termeltük a zöldséget, a felesleget a piacon adtuk el, kerékpárral közlekedtünk vagy gyalog, nem használtunk műanyag flakonokat és zacskókat (leginkább azért, mert nem voltak).

Komposztáltunk, de nem ezen a néven illettük a módszert. Más technikákat használtunk: a mosásnak külön napja és módszere volt (kádban áztatás, utána forgótárcsás gép, végül ugrálós centrifuga és szárítókötelezés); ha valami elromlott, akkor megjavíttattuk (volt kivel), iskolaidőben vittük magunkkal a tízórait és otthon ebédeltünk. A boltban cseréltük a hab- és szódáspatronokat, mert a szifonok a mindennapjaink részei voltak, úgy, mint nyáron a fagyis termosz, amibe a hűs finomságot (tíz gombóc fért bele) kanalazta a cukrász. Bevásárolni garabollyal küldtek, vagy nagyon menő volt a fém hálós szatyor és kevésbé az otthonka anyagból varrt változat. A ruhákat sokszor megörököltük családon belül vagy cserélgettük, sőt anyu cuccaiból is hasznosítottuk, amit lehetett. Könyvtárba jártunk, ablakpucolásnál használtuk az újságpapírt és az ecetet; de ismertük a felmosórongy fogalmát, a cirokseprű használatát is…

Azt írtam fentebb, régen nem volt téma a természetvédelem. De ha jól belegondolok, akkor mégis sok mostani környezettudatos ajánlást ismertünk és alkalmaztunk, magunktól is.

 A fejlődés, a dolgok modernizálása és felgyorsulása azután több mindenről leszoktatott minket, amit most újra fel kell fedeznünk és tudatosan alkalmaznunk. Sőt, tovább is adnunk, hogy élhető maradjon a környezetünk.

Mert a példaadás nagyon nem mindegy: kis lépések, apró szokások útján kell haladnunk és fontosnak tartanunk, hogy ne csak okos hanem ökos is legyen a világ.