Kerékpáros túrám a Boga-völgyből a Nagy-Biharra (1849 m) – VIDEÓ

Alföldi bringásként komoly kihívás az Erdélyi-szigethegység legmagasabb pontjára, az 1849 m-es magas Nagy-Biharra feltekerni.

A nem hétköznapi ötlet egy az egyik közösségi oldalon talált fotónak köszönhető, amelyen egy bringás látható tekerés közben közvetlen a Nagy-Bihar csúcsa előtt. A kb. két héttel ezelőtti fotó olyannyira felkorbácsolta gondolataim, hogy elhatároztam én is feltekerek.

A terveket tettek követték, a múlt hétvégén bringával utaztam ki a Boga-völgybe, túrám kiindulási helyére. Igen, igen, a Boga-völgyből vágtam neki a kalandtúrának. Többek ugyanis a jóval rövidebb és szintkülönbségben is sokkal kisebb túrát választják, ők Aranyosból vagy Vártopból indulnak fel. A túrám azzal nehezítettem még, hogy nem csak a Nagy-Biharra tekerek fel, hanem onnan vissza is tekerek a Boga-völgybe. A táv teljes hossza 89 km volt, amely egymagában egyáltalán nem sok. A csak felfelé 2369 m-es szintkülönbség és a túraútvonal csaknem négyötödének erősen murvás talaja azonban jelentőség nehézséget jelentett.

Nem volt könnyű, sokáig úgy voltam vele meg sem kísérlek feljutni a csúcsra, mivel már a túrám elején jelentős hátrányba kerültem a kitűzött tervhez képest, végül csak belevágtam. Ezzel több kockázatot is bevállaltam. Egyrészt amennyiben technikai baj adódott volna nehezen tudtam volna segítséget találni, ugyanis több helyen egyáltalán nincs mobil térerő. Másfelől ugyanezen okból kifolyólag esetleges balesetnél is könnyen előfordulhatott volna, hogy órákat kellett volna a segítségre, rosszabb esetben akár fél napot. Továbbá pár helyen kutyák, pásztor kutyák veszélyeztettek tekerés közben. A fentiek miatt azt javaslom csakis társaságban induljanak el azok akik meg szeretnék hódítani az 1849 m-es csúcsot.

Az igazán nagy kihívást azonban nem is fentiek jelentették, hanem a számomra jelentősnek mondható 2369 m-es szintkülönbség, illetve a rendkívül nehezen bringázható köves, murvás út. A csaknem 90 km-es túrám mindössze kb. egyötödén volt aszfalt. Már az út első 20-30 km-nél jelentősen elmaradtam várakozásomtól, így a felfelé vezető utolsó, ám annál nehezebb 10,5 km-es szakasza előtt többszörösen is átgondoltam nekivágjak-e a csúcsnak. Végül úgy voltam vele, lesz ami lesz megkísérlem. Nos az embert próbáló 10,5 km-en 962 m-es szintet kellett leküzdenem, az utolsó közel 1 km-en zömében már csak toltam bringám, de nem adtam fel és végül nagy mosoly ült arcomra amikor a csúcsot jelzőnél kőnél csíkszeredai magyarokat kérhettem meg, hogy fotózzanak le.