Lemaitre Lucien vásárhelyi gimnazista is bejutott az Ifjú Tudósok televíziós döntőjébe – P24-interjú!

Lemaitre Lucien neve ismerős lehet a vásárhelyiek számára, a Németh László Gimnáziumba járó középiskolás fiúról ugyanis még júliusban írtunk, amikor kiemelkedő tanulmányi eredményeinek elismeréséül Vásárhely Ifjú Tehetségéért díjjal tüntették ki. Úgy tűnik, a fiatal tehetség már most sikert sikerre halmoz tudásával: szeptember 20-tól az M5 csatorna új tudományos műsorában, az Ifjú Tudósok televíziós vetélkedőben izgulhatunk érte, ahol kémia tantárgyból méretteti meg magát. Luciennel beszélgettünk.
Mi motivált, hogy jelentkezz az Ifjú Tudósok műsorába?
Tulajdonképpen már hetedik osztályos korom óta folyamatosan versenyzek. A kezdetektől fogva a kémia és a természettudományok iránti elkötelezettségem és szeretetem motivál, valamint az, hogy ezeken a versenyeken mindig fejlődhetek.
Ezek szerint szeretsz versenyezni?
Igen, alapvetően elég kompetitív személyiség vagyok, szükségem van a speciális versenyszituációkra, hiszen azok motiválnak.
Honnan jött a kémia iránti szereteted?
Mindig a hetedik osztályt jelölöm meg, mint kiindulási pont, azonban már azelőtt is volt szerencsém találkozni a kémiával, amit egy kedves ismerősömnek, a Bethlen Gábor Gimnáziumban tanító Szalay Miklós úrnak köszönhetek. Ő ugyancsak hasonló elkötelezettséggel tekint a kémiára, és nagyon lelkesen tudott nekem mesélni róla, tehát amikor felkerültem Németh László Gimnázium hetedik évfolyamába, már egyfajta előszeretettel érkeztem meg az órára.
Az utóbbi időkben számos elismerésre tettél szert, többek között júliusban a Vásárhely Ifjú Tehetségéért díjjal is kitüntettek. Mit jelent ez számodra?
A kora nyári időszak dúskált az ilyen jellegű kitüntetésekben, a Vásárhely Ifjú Tehetségéért díj mellett a Tankerület Büszkesége elnevezésű díjat is megkaptam. Ezek az elismerések nagyon jól esnek, azonban inkább már csak egyfajta végső jutalomként tekintek rájuk, hiszen az igazi nagy munka a versenyeredményekben nyilvánul meg, azokra vagyok a legbüszkébb.
Ki tudnál emelni közülük néhány ilyen eredményt?
Mindegyik versenyemre külön-külön büszke vagyok, tavaly például sikerült elérni a Kémia OKTV-n a 12. helyezést. Ez nem feltétlenül tűnik kiváló eredménynek, viszont azt fontos hangsúlyozni, hogy elmaradt a döntő, hamarabb zárták le a versenyt, így lettem végül tizenkettedik.
Arra viszont elég volt ez a helyezés, hogy bekerüljek a Nemzetközi Kémiai Diákolimpia kvalifikációs versenyébe, ami szintén egy büszkeség számomra. Ugyan nem kerültem be a Japánba leszervezett háromtagú csapatba, már az is nagy élmény volt, hogy egyáltalán részt vehettem a kvalifikációs tornán.
A korábbi időkre visszanézve az Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaversenyen szerzett ötödik helyemre vagyok még különösen büszke. Fontos kiemelni, hogy ma már egy sokkal szélesebb tanári gárda segíti a felkészüléseimet, név szerint Dr. Matyuska Ferenc és Dr. Arany Eszter, ők ezekhez az eredményekhez nagymértékben hozzájárultak.
Mit szól a családod a sikereidhez?
Anyukám például angolt tanít, ő úgy van vele, hogy nyugodtan csináljam azt, ami nekem tetszik, különösen akkor, ha teljesíteni is tudok benne. Régebben azért gyakran hangsúlyozta, hogy a kémiához bizony nagy szükségem lesz az angolra is. Így az ő kiváló területe is meg tudott fogni, azóta egyébként angol nyelvvizsgával is rendelkezem.
Akkor tehát az idegen nyelvek is közel állnak hozzád?
Igen, az idegen nyelvek különösen közel állnak hozzám. Angolból és németből már megvan a középfokú nyelvvizsgám, de a jövőben szeretnék felsőfokú vizsgát is tenni belőlük. Illetve hát nagyon szépen hangzik sokszor az ilyen-olyan papír, de a nyelvek számomra ennél azért többet jelentenek: a későbbiek során szeretnék különlegesebb nyelveket – például a svédet – is megtanulni.
Visszakanyarodva a versenyre, mit éreztél, amikor második helyen bejutottál a televíziós döntőbe?
A regionális forduló 50 versenyzőből állt és ugyan meglehetősen bejáratos vagyok az országos kémiaversenyeken, sok versenyzőt mégis most láttam először, így nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Viszont amikor megtudtam, hogy a továbbjutó nyolc versenyző között a második helyen zártam, az nagyon jó érzés volt.
Hogyan zajlik ez a verseny?
A bejutott nyolc fő kétfős csoportokban kezdi meg az elődöntőt, amit hétfőtől csütörtökig láthatunk majd. Ezt követően pénteken és szombaton két középdöntő következik, amikor a korábbi négy forduló nyertesei játszanak egymással. Az itt továbbjutó két fő pedig vasárnap fog döntőzni, de ennél többet sajnos nem árulhatok el.
Milyen volt a hangulat?
Ez egy nagyon rendhagyó megmérettetés volt az eddigiekhez képest, nem csak nekünk versenyzőknek jelentett külön izgulási faktort, hanem nyilvánvalóan azért a feladatkitűző kollégákat is megizzasztotta.
Az eleje eléggé izgulósra sikerült, mivel nagyon váratlan volt a verseny, ami azonban a forgatás hangulatát illeti, az nagyszerű volt, nagyon barátságos volt mindenki. Ha nem is voltunk ott mind a nyolcan folyamatosan egyszerre, mindig volt ott valaki, ha más nem, akkor a jövendőbeli ellenfelünk, akivel a forgatást megelőzően alaposan megismerkedtünk és összebarátkoztunk, így már a versenyen is barátságos légkör uralkodott.
A jövőben el tudod magad képzelni hasonló versenyeken?
Ha lenne lehetőségem megismételni az Ifjú Tudósok versenyt, akkor nagyon szívesen megtenném, azonban jövőre más tanulmányterületek következnek, emellett pedig egyetemista leszek, más lesz a versenylehetőségek keresztmetszete.
Mit szóltak a tanáraid a versenyhez?
Azt, hogy mit szóltak, mondhatom úgy is, hogy ez egyfajta természetes dolog volt számukra és számomra is. Egy országos versenylehetőség állt rendelkezésünkre, azt mindenképpen meg kellett próbálni, hiszen egész évben folyamatosan munkában vagyunk, sok más versenyre is készülünk, nem igényelt tehát plusz munkát ez a megmérettetés, ellenben plusz tapasztalatszerzési élményt igen. Azt mondhatom, hogy ez már így végzősként természetes volt.
Milyen irányban folytatod tanulmányaidat az egyetemen?
Nagyon sokáig bizonytalan voltam ebben a kérdésben. Az már korán eldőlt, hogy reál területen szeretnék majd továbbtanulni, de folyamatosan ott voltak bennem a kérdőjelek, hogy inkább egy orvosira, vagy gyógyszerészre jelentkezzek, aztán különböző dolgok közjátéka révén abban állapodtam meg leginkább saját magammal, hogy a Szegedi Tudományegyetemen folytatom tanulmányaimat kémia alapképzésen, a későbbiekben pedig vegyésznek szeretnék tanulni.