Mi lehet földrengés az életünkben? – ismét összegyűltek az okulárésok Vásárhelyen

Földrengés témában tartották meg augusztusi kortárs-dráma felolvasóestjüket hétfő este a Bessenyei Színkör tagjai.

„Mi lehet földrengés az életünkben? Egy szerelem, egy válás, vagy, hogy nem egyezik a cipőnk színe a táskánkkal?” – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgattak az augusztusi felolvasóest résztvevői a Bessenyeiben.

Az Okuláré Projekt keretében megvalósuló eseményen Őri Eszter Láthatás, Macher Máté Tavaszi neonzaj és Fülöp Tamás Próba című kortárs művét olvasták fel a színkörösök.

A kortárs dráma-felolvasóestet – amely az elmúlt évek során város- és országhatárokat nem ismerve nőtte ki magát – Ilyés Lénárd vásárhelyi származású színész hívta életre.

Ilyés Leó keresett meg minket 2014-ben azzal, hogy vidéki művelődési házként van-e kedvünk bekapcsolódni ebbe az országos, sőt ma már nemzetközivé avanzsálódott projektbe. Nagyon tetszett ez az elgondolás, úgyhogy belevágtunk és azóta is töretlenül okulárézunk

– árulta el Benkő Brigitta, a Bessenyei Színkör vezetője.

Benkő Brigitta azt is elárulta, a pandémia alatt sem tétlenkedett a vásárhelyi csapat, egy konyha okuláré keretében ugyanis online, mindenki a saját konyhájából olvasta össze a szövegeket.

A felolvasóestek keretében a szervezők minden estére három-három drámaírót kérnek fel arra, hogy egy aktuális, előre megadott témáról írjanak egy-egy, maximum 15 perces egyfelvonásost.

A felolvasások után mindenhol beszélgetés következik, ahol a közönség elmondhatja a szövegekkel kapcsolatos véleményét, gondolatait, és végül szavazással döntenek, melyik írás tetszett aznap este a legjobban.

Hétfő este a legtöbb szavazatot Fülöp Tamás Próba című drámája kapta, aki a hagyományokhoz híven meghívást kapott a következő alkalomra is. Második helyen Őri Eszter Láthatás című alkotása, míg harmadik helyen Macher Máté – Tavaszi neonzaj drámája zárt.

Az augusztusi Okuláré tartalmas beszélgetéssel zárult, a közönség jó élményekkel térhetett haza – összegezték az estét a szervezők.

Fotók: Gémes Sándor