Afganisztáni kudarc: jöhet az újabb bevándorlási hullám?

Lehet azzal takarózni, hogy úgysem akarnak Magyarországon maradni, csak éppen a jelek szerint tovább nem fognak jutni.

Az amerikai „demokráciaimport” teljes kudarcaként értékeli a világsajtó, hogy mindössze néhány hét alatt összeomlott Afganisztán a katonák kivonásának elkezdése után. 20 évet és rengeteg pénzt ölt az az USA és Európa abba, hogy megszabadítsa a tálibok uralmától az országot, de ők köszönik szépen jól vannak, is rekordidő alatt, gyakorlatilag harc nélkül visszafoglalták szinte az összes tartományt.

Mindezzel persze azok az afgánok jártak a legrosszabbul, akik vagy a Nyugat mellett harcoltak az elmúlt két évtizedben, vagy nem szeretnének újra a szélsőséges iszlám szabályai szerint élni. Márpedig nagyon sokan vannak ilyenek, milliók próbálják meg majd a következő hónapokban elhagyni az országot.

Törökország figyelmeztet, a Nyugat fogadkozik

A bevándorlók befogadása komoly probléma elé állítja majd elsőként Törökországot – ahol már most is milliók várakoznak -, Recep Tayyip Erdogan elnök az elsők között üzente meg az Európai Uniónak, hogy nem tudnak (és valószínűleg nem is nagyon akarnak) megbirkózni egy Afganisztánból kiinduló újabb bevándorlási hullámmal.

Erre válaszul Görögország – amely 2015 óta pontosan tudja, hogy mit jelent bevándorlóországgá válni – 40 kilométerrel meghosszabbítja a Törökországgal közös határán húzódó kerítést, és új megfigyelőrendszert is telepít a szakaszra.

– Nem várhatjuk passzívan a lehetséges következményeket. Határaink biztonságosak és sérthetetlenek maradnak. – mondta Mihalisz Kriszokoidisz a védelmi miniszter, aki szerint az országuk ezúttal nem lesz kapu az afgánok tömegei számára Európa felé.

A görögök tehát védekeznek, fogadkoznak, kerítést építenek, ám valljuk be, ha egyszerre érkezik feléjük több százezres, milliós embertömeg, akkor ugyanolyan tehetetlenek lesznek, mint 2015-ben. Franciaország és Németország is tanult már valamennyit a hat évvel ezelőtti állapotokból, Sebastian Kurz pedig egyenesen kijelentette: ameddig ő Ausztria kancellárja, addig nem fogadnak be senkit.

Milyen hatással lesz ez Magyarországra?

– A kabuli tragédiát látva nem kell biztonságpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember tudja: az Afganisztánból menekülő tömegek végül itt is megjelennek, a mi kapuinkon is dörömbölnek majd. – mutatott rá augusztus 20.-án makói beszédében Lázár János.

A térség országgyűlési képviselője arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2015-ös migránsválság után Magyarországot sok politikai és még több kommunikációs támadás érte, de az élet végül ebben a tekintetben is a magyar álláspontot igazolta. Lázár János egyúttal azt is határozottan kijelentette, hogy a határt védő kerítést meg kell építeni a Makóhoz közeli határszakaszon is.

A kelet felől érkező több milliós nagyságrendű bevándorlót, tetszik nem tetszik, egyetlen ország sem fogja hosszú távon feltartóztatni, integrálásuk a többségi társadalomba gyakorlatilag lehetetlen, cserébe ellátásuk nagyon sokba kerül. Szerbia, Bulgária és Románia nem fog komolyabb akadályt gördíteni a távozásuk elé, félrenézni és sajnálkozni még mindig sokkal jobban megéri, hiszen a bevándorlók „nem akarnak náluk maradni”, ők Nyugatra tartanak.

Utóbbi érv a hazai ellenzék kommunikációjában is rendre visszatért az elmúlt hat évben, azonban egy komoly probléma van vele: azt, hogy a migránsok meddig jutnak be Európába, nem ők döntik el.

Hiába mondja azt egy afgán bevándorló, hogy ő Ausztriába, Franciaországba vagy Németországba akar menni, ha oda nem engedik be, akkor nem megy sehová, hanem letáborozik Magyarországon és vár.

Ugyanúgy ahogyan most is milliók várnak Törökországban, vagy vártak a megfelelő pillanatra 2015-ben Görögországban. Mi történik akkor, ha Magyarország nem állítja meg a határai előtt az érkezőket? Akkor majd meg fogja állítani Ausztria. Mert tudja, ha nem teszi, akkor ott állomásoznak majd.

Ezért felesleges azt hajtogatni a bevándorlás kapcsán, hogy „nem is akarnak nálunk maradni”. Valahol megállnak majd, és elkezdődik a végeláthatatlan diplomáciai harc, amely során hosszú évek tárgyalásai során az európai országok egy része országok befogad jóindulattal fejenként pár ezret közülük, a többi sok tízezer meg marad, ahol van.

Az a kérdés, hogy ez Magyarországon lesz-e vagy nem.