Telekbotrány: Vásárhelyről tovatűnt a tisztesség
A polgármester szövetségese, egy városi cégvezér 380 ezer forintért juthat örökbe kertvárosi telekhez, a városvezető politikai ellenfele évi 2,7 millió forintos bérleti díjat fizet egy forgalomtól elzárt út bérléséért. Üvölt a kettős mérce!
Nagy port kavart keddi cikkünk, melyben arra kerestük a magyarázatot, hogy lehet, hogy a Fidesz-KDNP-s képviselők is megszavazták Sebők-Papp Imre, a HVSZ Zrt. igazgatósági elnöke, a HMSZ Zrt. igazgatósági tagjának kertvárosi önkormányzati telekvásárlását. Akkor azt írtuk, vagy nem nézték meg alaposan a városházi előterjesztést, vagy elhagyta őket a politikai érzékük. Arra viszont nem tértünk ki, hogy annak a bizonyos „készüléknek” nemcsak az üvöltő összeférhetetlenség miatt kellett volna jeleznie: esetünkben ugyanis egy önkormányzati cégvezető szerezhetett jó áron kedvező fekvésű városi ingatlant. Legalább olyan fontos lett volna, hogy felfigyeljenek rá, és szóvá tegyék, hogy Vásárhelyen milyen mértékben ír felül mindent a politika, illetve a hatalom politikai boszorkányüldözése.
Előrebocsátjuk: mindez nem jobb- vagy baloldal, hanem a tisztesség kérdése, ugyanis ami ebben a városban folyik, az szimplán tisztességtelen. A polgármester és követői diadalként ünneplik, hogy a térség országgyűlési képviselőjétől évi 2,7 milliós forintos bérleti díjat kérnek egy jelentéktelen, rövid bekötőút után. Ismételjük, ez az út máshová nem vezet, csak egy batidai vadászházhoz, s mindig is a forgalomtól elzárt terület volt, ráadásul Hódmezővásárhely 42 ezer hektáros külterületén csak és kizárólag ezért az egy bekötőútért, csak és kizárólag ennek az egyetlen embernek kell bérleti díjat fizetnie.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy Sebők-Papp Imre az önkormányzat egyik cégvezéreként, a város egyik legnagyobb vállalkozójaként, egyik leggazdagabb embereként 380 ezer forintért tulajdonba, azaz örökbe kaphat kertvárosi telket, akkor tisztán láthatjuk, mi folyik ma ebben a jobb sorsa érdemes városban, hogyan terpeszkedik, s mérgezi meg a helyi közélet tiszta levegőjét a „szeretet hatalma”. Politikai kurzusok, rendszerek jöttek és mentek, de Vásárhelyen a politikai tisztességtelenség soha nem volt ilyen erős és látványos, soha nem tekintett a városházi többség ennyire ellenségként a politikai ellenzékére és annak szimpatizánsaira. Mindig létezett egyfajta közéleti minimum, ami nem engedte a tisztességtelenséget, a tiszteletlenséget még az ellenfelekkel szemben sem. Ez veszett ki Vásárhelyről az elmúlt három esztendőben, s bár apróságnak tűnhet, de nem az: súlyos veszteség! Ahol ugyanis mindent felülír a háború, ott mindent szabad, ott minden eszköz megengedett, s ott senki sincs biztonságban, mert aki másként mer gondolkodni, azzal azonnal elbánik a közpénzből működő hatalom és intézményrendszere.
Ízlelgessük még egyszer: a polgármester támogatójának, szövetségesének 380 ezer forintért jár kertvárosi telek örökbe, a politikai ellenfelének egy jelentéktelen külterületi földút évi 2,7 millió forintért bérletbe. Hódmezővásárhelyről tényleg tovatűnt a tisztesség.
