Szent István-rend: Arany Jánostól Egerszegi Krisztináig

A Magyar Szent István-rend a legmagasabb állami kitüntetés, amely a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál. A 257 éve alapított kitüntetést hetven év szünet után, 2013 óta, az augusztus 20-i ünnepségek keretében adományozzák. Eddig tizenhárman vehették át az elismerést – számolt be róla az Index.

Egy Szent Istvánról elnevezett nemesi lovagrend létrehozására legelőször Koptik Odo dömölki apát tett javaslatot az 1741-es országgyűlésen. Aztán 1760-ban gróf Esterházy Ferenc dolgozott ki tervezetet civil érdemrend létesítésére, mégpedig a legrangosabb katonai kitüntetésnek számító, az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia-rend mintájára. Az uralkodó nem kapkodta el a döntést, hiszen csak 1764. február 20-án bólintott rá Esterházy legutolsó tervezetére. 

MÁRIA TERÉZIA EZZEL A GESZTUSSAL NYILVÁN EL AKARTA NYERNI A RENDEK JÓINDULATÁT A JÚNIUSRA ÖSSZEHÍVOTT ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT, AMELYEN A HADIADÓ EMELÉSÉT SZERETTE VOLNA KERESZTÜLVINNI.

Mindenesetre a királynő Esterházyt nevezte ki a rend első kancellárjává. A Szent István-rendet végül Mária Terézia fia, József főherceg – a későbbi II. József – római királlyá koronázásának napján, 1764. május 5-én alapították meg. A királynő – újabb gesztust gyakorolva – a másnapi adományozási ceremóniára magyar viseletet öltött.

„A köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma”

Az alapszabály a Szent István-rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: húsz nagykeresztes, harminc parancsnok és ötven kiskeresztes, azzal, hogy ebbe a számba nem számolták be az egyházi tagokat. A meglehetősen merev regula szerint az alapító Mária Terézia kivételével a kitüntetést kizárólag férfiak kaphatták, továbbá a nagykeresztesi és a parancsnoki osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy generációra visszamenőleg igazolni kellett a nemesi származást. Igaz, ettől a szabálytól néha eltekintettek. 

A REND TAGJAI ELŐKELŐ TÁRSADALMI STÁTUSZT NYERHETTEK EL, HISZEN A NAGYKERESZTTEL BELSŐ TITKOS TANÁCSOSI, A PARANCSNOKI KERESZTTEL GRÓFI VAGY BÁRÓI, MÍG A KISKERESZTTEL BÁRÓI RANGOT LEHETETT KÉRELMEZNI. SZÁZHÚSZ ÉV UTÁN, 1884. JÚLIUS 18-ÁN FERENC JÓZSEF MEGSZÜNTETTE A RENDTAGSÁGGAL JÁRÓ RANGEMELÉSEKET.

A három osztály jelvénye aranyszegélyű, sötétzöld zománcos kereszt volt, fölötte a magyar királyi korona képével, a nagykereszthez pedig csillag is járt. A kereszt középpajzsa kerek, vörös zománcos volt, benne a koronás, zöld hármas halmon fehér kettős kereszt állt, balra, illetve jobbra tőle a rendalapítóra utaló M. T., azaz M(aria) T(eresia) kezdőbetűk aranyszínben. A középpajzsot ugyancsak aranyszegélyű karikagyűrű fogta körbe, benne a rend jelmondata: „Publicum meritorum praemium”, azaz „A köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma”. A jelvényt az első osztályban jobb vállon átvetett vállszalagon, a második osztályban nyakon, a harmadikban gomblyukban viselték. A rendnek külön öltözet is dukált: vörös bársonyruha, vörös tafotával bélelt és hermelinnel szegélyezett, zöld bársonymente és kócsagtollas vörös bársonykalap. A tagságot azonban nem lehetett megörökölni, vagyis a jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltatni.

Költők, írók, festőművészek és hadvezérek

Az 1867-es kiegyezés után a magyar kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az uralkodó a magyar kultúra legjobbjait is kitüntesse a Szent István-rend kiskeresztjével. Kis híján pórul jártak Arany János esetében, mert a költő csak barátai unszolására fogadta el a kitüntetést, de nem köszönte meg. Aztán Eötvös József, 1876-ban Jókai Mór kapott kiskeresztet. A millenniumi ünnepségek alkalmával, 1896-ban Ferenc József három festőművészt, Benczúr Gyulát, Lotz Károlyt és Munkácsy Mihályt tüntette ki a Szent István-rend kiskeresztjével. A századforduló után pedig többek közt Mikszáth Kálmán (1910) és Szinyei-Merse Pál (1912) vehette át a kitüntetést.

Egy anekdota szerint egy főrend Andrássy Gyula miniszterelnökkel beszélve nehezményezte az Arany Jánosnak adományozott rendjelet, mondván, hogy az eddig csak igen magas rangúaknak járt. Mire Andrássy visszakérdezett: Meg tudná mondani Excellenciád, ki volt Raffaello korában a külügyminiszter?

A történelem viharai a Szent István-rendet is kissé megtépázták. Az 1848–49-es szabadságharc után ugyanis nagykeresztet vehetett át a szabadságharcot leverő Alfred Windischgrätz herceg, Julius Jacob von Haynau, de a cári csapatok egyik vezetője, Konstantin orosz nagyherceg is.

Horthy kihasználta a joghézagot

A Szent István-rend az Osztrák–Magyar Monarchiával együtt 1918-ban megszűnt. A rend újraalapítását nagyban gátolta, hogy a függetlenné vált Ausztria és Magyarország nem tudott dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e a rend alapítója. Aztán amikor 1938 márciusában az Anschluss során Ausztriát a Német Birodalomhoz csatolták, Horthy Miklós kormányzó a joghézagot kihasználva kiegészítette a Szent István-rend alapszabályát:

Mindaddig, amíg Magyarországon a királyi hatalomba foglalt jogokat a kormányzó gyakorolja, a Rend nagymesteri teendőit Magyarországon a kormányzó látja el.

A rend hivatalos elnevezése Magyar Királyi Szent István-rendre változott. A kormányzó 1940-ben első alkalommal gróf Teleki Pál miniszterelnöknek adományozta a rend nagykeresztjét, majd 1941 és 1943 között Hermann Göring, a Német Birodalom marsallja, Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter is átvehette a kitüntetést.

Elhagyták a korábbi rendi jelleget

A Magyar Királyi Szent István-rendet az Országgyűlés 1946-ban, a köztársaság kikiáltásával egyidejűleg megszüntette. A rendszerváltozás után Katona Tamás történész, MDF-es képviselő javasolta a Szent István-rend feltámasztását, ahogyan a Medgyessy-kormány alatt összehívott jelképbizottság is ajánlotta a bevezetését, de a próbálkozások kudarcot vallottak. Sikerrel járt viszont Semjén Zsolt KDNP-s képviselő és három frakciótársa (Rubovszky György, Latorcai János és Pálffy István), akik 2011. november 18-án törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyben leszögezték, hogy a kitüntetés újraalapításakor elhagyják annak korábbi „rendi jellegét”:

A Magyar Szent István Rendet eredetileg Mária Terézia magyar királynő alapította 1764. május 5-én. A Javaslat újból megalapítja e kitüntetést, ami egyúttal annak megújítását is jelenti a rendi jelleg elhagyásával. A Magyar Szent István Rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál.

A Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény alapján a Magyar Szent István-rendnek már nincsenek osztályai, és azt már nők is megkaphatják.

Azzal kapcsolatban, hogy a kitüntetést a Habsburgok alatt megkapta Windischgrätz és Haynau, Horthy idejében pedig a revízióért érzett hála miatt Göring, Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Magyar Narancsnak úgy vélekedett, 

NINCS EZZEL SEMMI BAJ, „CSAKNEM AZ ÖSSZES JELENTŐS KITÜNTETÉST MEGKAPTÁK ARRA ÉRDEMTELENEK, ILYEN A TÖRTÉNELEM”.

A Szent István-rendet, amelyet mindig augusztus 20-án adományozza a köztársasági elnök, aki egyébként tisztségénél fogva maga is kitüntetett, 2013 óta tizenhárman kapták meg, köztük három hölgy. Áder János köztársasági elnök augusztus 20-án délelőtt a Sándor-palotában adta át az idei Szent István-rendeket. A legrangosabb állami kitüntetést ketten kapták meg:

Lovász László Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Abel- és Wolf-díjas, Széchenyi- és Bolyai-nagydíjas matematikus, akadémikus, egyetemi tanár és

Vizi E. Szilveszter kétszeres Széchenyi-díjas orvos, farmakológus, akadémikus, egyetemi tanár.

Forrás: Index