Gabonakörkép – Hevesi István: amit régen csináltunk, az már nem úgy van

Hódmezővásárhely évszázadok óta az Alföld egyik legjelentősebb gazdasági központja, ami nem is kétség, hiszen a város lakóinak nagy része már a középkorban is mezőgazdasággal foglalkozott. Gabonakörkép című rovatunk keretében a környék gazdáit járjuk végig, akik beszámolnak az idei gabonatermés minőségéről, mennyiségéről és a szezon kihívásairól.

Hevesi István mindszenti nagygazda családi hagyományait ápolva vezeti gazdaságát, mely a sertéstenyésztés mellett 2002 óta szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkozik.

Az Aranykoszorús Gazda díjjal kitüntetett nagygazda törzstelepe az elmúlt évek során folyamatosan fejlődött, 2019-ben például egy új, mintegy 1200 négyzetméteres korszerű istállóval gyarapodott. De nem az állattenyésztés az egyetlen tevékenység, amely az agrárvállalkozó nevéhez fűződik: a gazdaság csaknem tíz esztendeje szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkozik, amely jelentősen elősegíti a telepen nevelkedő állatok takarmányellátását.

Hevesi István az árpát és a kukoricát elsősorban saját állatai részére, míg a durumbúzát és napraforgót – az állattenyésztésnél jelenleg stabilabb jövedelmezősége miatt – eladásra termeszti.

A gazda elmondta, ez a két tevékenység teljes mértékben kiegészíti, segíti és támogatja egymást.

Sok lábon állunk, és igyekszünk – több-kevesebb sikerrel de – egyenesben tartani a kormányrudat. A növénytermesztésben keresett pénzt arra használjuk, hogy egyenesbe hozzuk az állattenyésztés mínuszát, hiszen mondhatjuk, hogy az abrakfogyasztó állattenyésztés ilyen takarmányárak mellett jelenleg a fennmaradásáért harcol. Eddig sem volt egyszerű, de most nagyon nehéz

– árulta el a gazda.

Hevesi István szerint az a kulcsa a nagy termésnek, ha időben el van vetve. Ehhez pedig okszerű vetésforgó szükséges.

Az őszi búza után vetjük az őszi árpát, a napraforgó után pedig a durumbúzát, ami viszonylag időben lekerül. A kukorica után nem vetünk gabonát, így normális időben elő tudjuk készíteni a talajt

– részletezte.

A gazda elárulta, mindent időben sikerült elvetniük.

Náluk a technológia része az őszi gyomirtás, hogy a műtrágyázás során a haszonnövény és ne a gyomnövény kapja a tápanyagot. A másik különösen fontos dolog az őszi bokrosodás.

Számomra az ígéretes gabonatábla olyan, amelyben már ősszel sem lehet látni a földet. Erre édesapám azt mondta volna, hogy túl erős a gabona, de manapság hagyni kell, hagy erősödjön télire, hiszen a szélsőséges időjárási viszonyok következtében az utóbbi években nem alakul túl szerencsésen a tavaszi bokrosodás

– ismertette.

Csapadékeloszlás szempontjából a 2021-es év Mindszenten sem kedvezett egyes gabonafajtáknak. Őszi gabonában ugyan nagy problémát nem okozott a tavaszi fagy és a megelőzésnek hála a gombabetegségek is elkerülték a termést, a májusban bekövetkezett légköri aszály már annál nagyobb kihívást tartogatott a növények számára.

Az őszi vetésű növényeink, az őszi árpa és durumbúza nem szenvedte meg az extrém meleget, de a kapás gabonáink, a napraforgó és a takarmánykukorica nagyon komoly gondban vannak

– részletezte az agrárgazda.

Azzal kezdődött, hogy kelesztő csapadék hiányában vontatott volt a tavaszi vetésű napraforgó kelése, amelyhez jelentős vadkárok is társultak. Madarak és nyulak rágták a termést, és nem volt eső, ami kiugrasztotta volna azt a foguk alól.

Nagyon nehéz volt gyomirtózni is, a növény stresszbe került, melynek hatására kisebb levélfelületet növesztett, és nem lettek szép nagy kifejlett szemek a kaszatban – mondta el Hevesi István.

Az, hogy milyen végeredmény várható a kapás gabonákat illetően, még mindig kérdéses, hiszen a csapadékmennyiség továbbra sem számottevő. Mindszent néhány hete kapott 50 és 70 mm közé tehető csapadékot, amely ugyan megmentette a takarmánykukoricát, de még így is a közepesnél gyengébb termés várható.

A mindszenti gazda nem túl optimista, de hisz édesapja tanításában, miszerint:

„Amit a természet egyszer elvesz, azt általában vissza is adja”

Csak az nem mindegy mikor.

Hevesi István elárulta, őszi árpában és durumbúzában egyaránt hektikusan, ám a közepesnél jobban alakult a termés.

„Az árpát illetően azt is mondhatjuk, hogy kifejezetten kedvezett neki a nagy meleg, az üzemi átlag 11 tonna/hektár lett, ami rekordnak is mondható, míg a durumbúzánál 6,7 tonna/hektár átlagot hozott az idei szezon.

Igen jónak számít, hiszen amikor a vásárhelyi főiskolára jártam, még azt mondták, hogy az őszi árpa termésátlaga 5 és 6 tonna közé tehető”

– idézte fel tanulmányait a gazda, aki hozzátette, az aratást már nem befolyásolta az időjárás.

„Meglehetősen korán végeztünk, már a szalmát is behordtuk az állatoknak, a tarlóhántás is készen van, sőt az arató bulit is megtartottuk. Az aratásban nem akadályozott minket sem műszaki probléma, sem időjárási tényező – jellemezte az aratási szezont Hevesi István.

Az már világos, hogy a klímaváltozás nem könnyíti meg a környékbeli agrárvállalkozók helyzetét, akiknek sok esetben szakítaniuk kell a régi hagyományokkal:

Amit régen csináltunk, az már nem úgy van.

Szórjuk a műtrágyát, mint a lisztet, a bemosó csapadék azonban elmarad, így a nitrogén gyorsan elillan, nem tud hasznosulni és szennyezzük vele környezetünket. Egyre inkább át kell térni a folyékony műtrágyára vagy az időjárás-jelentésre alapozott trágyázásra.

Sokkal tudatosabb döntésekre van szükség, és erre sarkallnám a gazdatársakat is.

Nem mondom, hogy mindig sikerül, de próbálok példát mutatni a 10 éves fiam előtt, hiszen ő lesz az, aki reményeim szerint továbbviszi a gazdaságot”

– tette hozzá a gazda.

Fotók: Délmagyar/Kovács Erika, pxhere.com