A sikeres digitális oktatás kulcsa: motivált pedagógus, naprakész tudással

A 2020 tavaszán hidegzuhanyként bekövetkezett változás, miszerint a tanév digitális oktatással folytatódik tovább, kihívás elé állította mind az intézményeket, mind a pedagógusokat, a szülőket és a tanulókat egyaránt. Egy, a 21. század vívmányaival, fejlődésével lépést tartó iskolát ez cseppet sem vethet vissza, fel kell venni villámgyorsan a fonalat, így volt ez a Szent István Általános Iskolában is. Walterné Böngyik Teréziával, az intézmény igazgatójával beszélgettünk a témáról.

Milyen alapelvek mentén indult el az önök iskolája a digitális oktatás útján?

Váratlanul ért bennünket is, és talán mégsem a járványhelyzet miatti intézménybezárás. Talán azért nem, mert a pedagógusaink ezt megelőzően is nagyon sok olyan képzésen vettek részt, mely a digitális oktatás alapjait megteremtette. Büszkén mondhatom, hogy felkészülten vágtunk neki a folyamatnak. Nem tagadom, volt némi pánik az első pillanatokban, de ezt követően nyomban azon igyekeztünk, hogy megkeressük a megoldásokat, melyek zökkenőmentessé teszik az átállást.

A Szent István Általános Iskola tantestülete egy nagyon összetartó közösség, és az volt a cél, hogy mindannyian egy közös irányba induljunk el, egy jól kidolgozott menetrend szerint, melyet két nap alatt kidolgoztunk, tető alá hoztunk, és alkalmaztunk a következő járványhullám bekövetkezésekor is.

Hogyan indult a módszer felépítése, kidolgozása?

Első lépésként felmértük a diákok és a szülők elérhetőségeit, hiszen a megfelelő információáramlás mindennek az alappillérét jelenti.

A Kréta elektronikus napló felülete, a közösségi média által nyújtott kapcsolattartási lehetőségek (messenger, osztálycsoportok) a korábbiakban is jól működtek. Döntést kellett azonban hoznunk a tekintetben, hogy ne millió felületen kelljen követni az órákat, a foglalkozásokat, a leckéket, így a Microsoft Teams-re esett a választásunk. Ennélfogva a nap folyamán egy helyen kellett csak bejelentkezniük a gyerekeknek, ugyanazon a platformon kapták meg a feladataikat, minden órát ugyanazon a felületen követhettek végig.

Ehhez természetesen szükséges volt az otthoni technikai háttér felmérésére is: hány okostelefon, laptop, tablet, asztali számítógép áll a családok rendelkezésére. Az iskolában több, mint 100 újgenerációs eszközünk van, melyből mindössze harmincötöt kellett kiadnunk segítség gyanánt.
Akinek az internetelérés okozott problémát, azok számára biztosítottuk azt a lehetőséget, hogy papír alapon is hozzájussanak a tananyaghoz, illetve a kiadott feladatokhoz. Tőlük a megoldásokat is ugyanebben a formában vártuk vissza, megadott határidőre. Illetve, amikor még nem voltak annyira szigorúak a járványügyi szabályok, az iskola könyvtárában elhelyezett számítógépeken is hallgathatták az órákat azok a tanulók, akik digitális eszköz híján ezt nem tudták volna megtenni.

Innentől kezdve aztán nyugodt háttérrel, hatékonyan tudtak dolgozni a kollégák, a megszokott lehetőségektől eltérően, más formát igénylő módokon.

Az első órák menetét, kultúráját mindenkinek meg kellett szoknia először, a gyerekek mikrofonjának kikapcsolva tartásától kezdve a pedagógusok gyakori kérdésfeltevéséig, hiszen a figyelem állandó fenntartását csak a folyamatos visszacsatolások nyomán lehet biztosítani, elkerülve azt, hogy a tanuló esetleg mással foglalkozzon a tanóra ideje alatt, netán aludjon például.

Nemcsak a gyerekek, de a szülők szerepe is megnőtt ez idő alatt.

A szülőktől is gyors alkalmazkodást kívánt ez az új helyzet, melynek során, mint kiderült, ők is sokszor végighallgatták az órákat, és amelyekről igen gyakran pozitívan nyilatkoztak, ők maguk is érdekesnek, élvezetesnek tartották a foglalkozásokat. A tanulók eredményein is meglátszott a szülői segítség, amiért köszönettel tartozunk nekik, hogy ott álltak a gyerekek háta mögött, támogatva, biztatva őket. A szülők pedig mondhatni presztízst csináltak belőle, hogy minden lecke pontosan, szépen, határidőre elkészüljön.

Milyen ütemterv alapján kellett elkészíteniük a diákoknak a kitűzött feladatokat, felkészülniük az adott tananyagokból?

Minden vasárnap este 6 óráig elküldtük az összes tantárgyból a következő hét anyagát, majd a leckéket is. A tanórákon kívül minden diáknak adódott lehetősége a hét folyamán korrepetáláson, egyéni foglalkozáson, délutánonként tanulószobán is részt venni, akinek nehézsége adódott a házi feladattal. Ha jelezték, pluszórákat is vehettek fel.
A tanulnivalókat, leckéket nem napi szinten kértük vissza, hanem pénteken este 6 óráig kellett visszaküldeni mindenkinek. Ez a határidő a szülőknek is segítséget jelentett, hiszen lehetőséget, időt adott a feladatok ellenőrzésére. Nagyon kevés felszólítást küldtünk ki, nem volt lemorzsolódás a szóban forgó időszak folyamán.

A tananyagok elküldése során ügyeltünk a mennyiségre is, egyrészt a tekintetben, hogy ne legyen egyik tárgyból sem túl sok; a készségtárgyakból például kéthetes ciklusban kapták meg a tanulók a feladataikat. Másrészt pedig figyelembe vettük azt is, hogy a gyerekek ne üljenek órákhosszat a monitor előtt. Beiktattuk a mozgást is a napi 4-6 órás tanrendbe, valamint hagytunk időt arra is, hogy nyugodtan megebédelhessenek.
És ami még szintén nem elhanyagolandó szempont, az az adatforgalom mennyisége, mely nyilvánvalóan határt szabhat és szerettük volna elkerülni, hogy az otthon rendelkezésre álló mennyiség akár 2 hét leforgása alatt elfogyjon.

Az önismereti játékokkal, beszélgetésekkel tarkított osztályfőnöki óráknak nagyon nagy jelentősége volt, ahogyan a szülői értekezleteknek is. Az anyukák, apukák ezen a platformon is megmutatták segítőkészségüket, és a kicsit csüggedtebbek megerősítést, biztatást kaphattak a többiektől, hogy másnál sem egyszerű, de vállvetve, együttesen összefogva megoldható a helyzet. A siker titka a szervezettségben rejlik, ehhez is adtunk praktikus tanácsokat a szülőknek.

Ide tartozik talán a legfontosabb dolog, az elfogadás: van egy helyzet, mely nemkívánatos ugyan, de körülvesz bennünket, alkalmazkodnunk kell, a sopánkodás nem visz előre. Lényeges, hogy a szülő megteremtse a tanuláshoz, fejlődéshez szükséges nyugodt környezetet, hogy legyen a gyermeknek egy csendes kis sarka, ahol tanulhat. Az sajnos hátráltató tényező, ha a háttérben zaj van, közvetlenül mögötte szól a tévé, vagy otthon tartózkodása alatt ne neki kell délelőttönként a kistestvérre is vigyázni. Hagyjuk diákként ott ülni, innentől kezdve pedig minden módszert megragadnak a pedagógusok a figyelem fenntartására és arra, hogy a gyerekek minél könnyebben elsajátíthassák a tananyagot.

Hogyan tették még élvezetesebbé az órákat, igyekeztek fenntartani a pedagógusok a gyerekek érdeklődését?

Igyekeztünk olyan feladatokat is adni, melyekbe a család többi tagját is bevontuk, és akik lelkesen csatlakoztak egy-egy környezetvédelmi vagy éppen fizikai téma feldolgozásához. De ha azt mondom, hogy a mai gyerekeknek, a Z generációnak már ez a világa, akkor nem mondok újat. Ők nagyon élvezik mindezt, nekik ez a saját terepük. Imádják a Quizletet, a Redmentát, a Google Formot. Megvolt tehát a számonkérésnek és a gyakorlásnak is a külön helye, volt mód a prezentáció elsajátítására is, így tudtunk velük kommunikálni. A kollaboratív felületeknek köszönhetően lehetőség adódott csoportmunkára is, így mindenki hozzá tudta tenni a magáét.

Sok új módszerünk van már azóta is, az intézmény is nagy fejlődésen esett át. Itt említeném meg a nálunk létrehozott, országos szinten is egyedülálló Időspirál Élményközpontot, melynek keretein belül virtuális térben oktatjuk a gyerekeket a természettudományos tantárgyakra, ez az itteni pedagógusoknak nem jelentett problémát.

Az írni-olvasni nem tudó elsősöknek pedig a legnehezebb. A tanítók mondhatni éjjel-nappal rendelkezésre álltak, fáradhatatlanul segítettek gyereknek-szülőnek egyaránt és amikor visszajöhettek, arra fektették a hangsúlyt, ami a legfontosabb az első tanév folyamán: a stabil írás-olvasás. Onnantól pedig 4 év áll rendelkezésre, hogy az esetleges hiányokat pótolni lehessen, negyedikre minden szükséges ismeret meglesz, aggodalomra semmi ok.

A gyerekek érdeklődését fenntartani lényegében nekünk is komoly munka, olyan weboldalakat, videókat programokat kell ajánlanunk, melyek hitelesek, hatékonyak, és amelyek kiegészítő anyagaikkal még színesebbé tudják tenni az elvégzendő feladatokat.

A pedagógusaink kiválóak, több száz órás digitális oktatáshoz kapcsolódó továbbképzésen vettek részt. A naprakész tudáson felül egyenként közel 500 ezer forint értékű laptopokat kaptunk, pontosabban az eszközök birtokba vételének egyik feltételeként szerepelt a tanfolyamokon való részvételünk. A Hipersuli tagjaként több más képzésen is ott voltunk.

A motiváció a kollégáinkban maradéktalanul megvan, és akik folyamatosan dolgoznak a digitális tananyagokon. Eleve kétéves ciklusokban van meghatározva a tananyag elsajátítása, így amit nem sikerül befejezni ötödikben, azt a hatodik évfolyamon lehet pótolni, hogy meglegyen. Hangsúlyozom, nem tankönyvet tanítunk, hanem a Nemzeti Alaptantervet, annak a sarokpontjaihoz igazodva.

Úgy vélem, a magyar pedagógusok fel vannak készítve, a hozzáállásukon azonban nagyon sok múlik. Erre szól a jogosítványunk és a változások követésére, a felzárkózásra nekünk erre képesnek kell lennünk, és aki erre képes és fejlődni akar, annak itt van a helye a pályán. Amikor pedig valaki azt mondja, hogy Magyarországon az oktatás le van maradva, az bizonyára nem a hódmezővásárhelyi intézményekről alkot véleményt. Ahol van elmaradás, ott fel kell tenni a kérdést, hogy ez vajon miért van. Az élethosszig tartó tanulás nem csak a gyerekekre vonatkozik, hanem ránk is. Hiszen akkor leszünk hitelesek, ha haladunk a korral, a gyerekek azt látják rajtunk, hogy mi is mind a mai napig tanulunk. A gyerekek csodálják ezeket a pedagógusokat, felnéznek rájuk és nem őskövületnek tekintik őket. Lehet ellenkezni, de a világ fejlődik és ez a járványhelyzet nagyon megmutatta, hogy kik azok a pedagógusok, közösségek, akik ehhez akarnak és tudnak is igazodni.

Összefoglalva tehát, minél több képzésen, minél több új dologban kell részt venni, mert a digitális képzés a 21. század kihívásaira is egy választ ad, hogy mennyire vagyunk rugalmasak, vagyunk képesek fejleszteni magunkat, a gondolkodásunkat, a kommunikációnkat és mennyire követjük nyomon az oktatás fejlődését.

Fotók: illusztrációk, freepik.com/pchvector, freepik