Óvodából iskolába – így lehet könnyebb az átmenet

Nagy változás egy gyermek és a szülei életében, amikor a kis elsős először lépi át az iskola küszöbét. Az óvodapedagógusok és a tanítók is igyekeznek megkönnyíteni az ezzel járó átmeneti időszakot, de mit tehetünk mi, szülők azért, hogy csemeténk ne szorongva, hanem örömmel és lelkesedéssel várja az iskolakezdést? Erről beszélgettünk egy ízig-vérig pedagógus tanító nénivel, Muladiné Somogyi Teréziával, akinek hasznos tanácsait érdemes megfogadni.

Hogyan segíthetjük gyermekünk ráhangolódását az iskolakezdésre?

A lelki felkészülés legalább olyan fontos, mint a technikai. Lényeges, hogy ez az időszak nyugodt körülmények között, örömmel, lelkesedéssel, figyelmesen és türelmesen teljen, és a gyermek is minden kérdésére választ kapjon. Ma már oldottabban készülnek és érkeznek a kicsik az iskolába, de vannak szorongó gyerekek, akiknek a suliról szóló beszélgetések még fontosabbak, hogy eloszlassuk a kételyeiket.

Egy első gyermeknél a szülő maga is nagyon izgul, viszont a második, harmadik gyerkőc esetén esetleg hajlamosabb lehet könnyebben venni a dolgot. Ne feledjük azonban, hogy a kisgyermeknek ez az első ilyen alkalom, neki minden új, ezért akárhányadik csemetéről is van szó, a felkészülést minden alkalommal alapos odafigyeléssel kell végigkísérni.

Milyen apró ötleteket érdemes megfogadni a taneszközök beszerzése során?

A ráhangolódás egyik alapvető eleme, hogy a szülő és a gyermek együtt menjenek el vásárolni. Az iskolák által előre megadott lista alapján ez egyáltalán nem nehéz. Érdemes figyelembe venni azokat a tanító néni által javasolt márkákat is az eszközökre vonatkozóan, amelyek az évek során beváltak, jó minőségűek. Azért lényeges ez, hiszen egy nem jól vágó olló, vagy egy olyan ragasztó, mely szintén nem látja el a funkcióját, igen nagy csalódást okozhat az igyekvő gyermeknek. Mi magunk is próbáljuk ki az eszközöket, hiszen ha nekünk, felnőtteknek nem okoz sikerélményt, akkor a kicsinek még inkább nem fog.

Ami a bevásárlást illeti, nem feltétlenül muszáj minden egyes darabot együtt megvenni, de ha már mondjuk a tolltartót vagy a táskát ő maga választhatja ki – akár egy divatos rajzfilmfigurákkal díszítettet -, az nagy örömet szerezhet számára minden nap, amikor kézbe veszi. A lelkesedését fokozhatja, ha a szerzeményeit bemutathatja és nem csak szűk családi körben, hadd lássa a nagymama és az unokatestvérek is, vagy a kis barátai egyaránt. Hadd legyen büszke a gyermek arra, hogy ő már iskolába indul és milyen szép színes ceruzái, tornazsákja, eszközei vannak.

Hasonlóképp tehetünk az első tanítási napon kézhez kapott tankönyvekkel is, hiszen szépek, színesek, gazdagon illusztráltak és mint minden új könyvnek, olyan jó illatuk van! Nézegessük, lapozgassuk őket, válaszoljunk a felmerülő kérdésekre, és mutassuk meg őket a többi családtagnak is.

És ha már könyvek, remek kötetek vannak, melyek kifejezetten ehhez a korosztályhoz szólnak a sulikezdés témájában, könnyed és kedves megfogalmazásban. A szerzők közül Janikovszky Éva nevét említeném meg itt elsősorban.

A tanszerek mellett egy kényelmes tanulósarokra is szükség lesz

Így van, fontos momentum az otthoni tanulóhely kialakítása, berendezése is. Ha a gyermeknek nincs saját szobája, ez a kuckó lehet a lakás egy csendesebb és világosabb zuga is, ahol elférhet egy szék és egy megfelelő magasságú íróasztal, ahol csak az ő kis holmijai, tanszerei lesznek. Nagyon pozitív hatással lehet a gyermekre, ha ő maga is segíthet az asztal kiválasztásában, ha újat vásárolunk. Amennyiben már meglévő bútort vesz birtokba, akkor is tehetünk azért, hogy a magáénak érezhesse: együtt rendbe tehetjük, lefesthetjük, matricázhatjuk, ahogy a kisgyermek szeretné. Ha mindez jól sikerül, akkor pedig csak azt vesszük észre, hogy már most odaül könyvet nézegetni, rajzolgatni, színezni, így nagy valószínűséggel a későbbiekben is szívesen fogja ezt tenni.

A tanszereket illetően manapság a papírba csomagolás nem elvárás, mint régen. A tankönyvek fényezett fedőlappal rendelkeznek, strapabíróak, esetleg öntapadós átlátszó fólia kerülhet rájuk. Az átlátszóság e tekintetben – és a kis elsősöknél még inkább – fontos, hiszen kezdetben a borítóról tudják majd beazonosítani, hogy éppen melyik könyvre vagy munkafüzetre lesz szükség az adott órán.

Magától értetődő lehet, de ne felejtsük el beleírni a gyermek nevét mindenbe, gondolva arra, hogy több egyforma tornanadrág vagy ceruza is lehet az osztályban, az alkoholos filc vagy a matricázás praktikus segítség lehet ilyenkor. A felszerelésekbe a monogram mellett az óvodai jelüket is szoktuk eleinte kérni, mert azt ők maguk is könnyen felismerik.

A tanító nénik gondoskodnak a technika és rajz felszerelések számára egy-egy fedeles eszköztároló dobozról, mely egy közös szekrényben kap helyet az osztályteremben. Külön kis dobozt rendszeresítenek a matematikához szükséges korongoknak, mérőszalagnak, és egyéb kis segédeszközöknek. Az első tanítási napon 17 órától tartják az első szülői értekezletet, megkérve a szülőket, hogy erre az alkalomra hozzák be az említett felszereléseket, így nem a kisdiáknak kell becipelni ezeket a bent hagyandó holmikat az első napon. Ennélfogva elkerülhető az a fajta aggodalom is, hogy „Jaj, mit nem küldtem be a gyermekkel!”. Mindennek megvan a maga helye és ideje, türelmesek vagyunk, erre szánjuk az első hónapokat. Együttműködőek és türelmesek vagyunk a beszerzésekkel, nem feltétlenül kell mindent azonnal szeptember 1-jére megvásárolni.

Az évnyitóra is gondolva viszont az ünneplő ruha elengedhetetlen, a hagyományos fekete-fehér színösszeállításban. Ez az öltözék oviból is maradhatott, de érdemes megnézni, megpróbálni augusztus vége felé, mert meglepetést okozhat, ha rövid a nadrág, szűk a kis szoknya, kicsi az ünneplős cipő.

Sok szülőben felmerül ilyenkor a kérdés, hogy vajon szükséges-e egy kicsit előre tanulni?

Az óvó nénik ilyenkorra már nagyon jól előkészítették a gyerekeket, mind az ezzel a céllal tartandó foglalkozásokat, mind pedig a koruknak megfelelő és elvárható önállóságot illetően, gondolok itt arra is, hogy az iskolában már nincs dadus néni.

Ha tanulunk is, akkor csak játékosan tegyük azt. Ne legyen az a mérce, hogy a szomszéd hasonló korú csemetéje már olvas, és ennélfogva próbáljuk behozni a „lemaradást”. Hagyjuk meg ezt a feladatot a tanító néninek. Természetesen, ha kérdez, érdeklődik a gyermek, akkor válaszoljunk, legyen az egy betű vagy egy felirat például. Olykor olyat is megkérdezhet, amiről mi magunk úgy véljük, hogy számára még bonyolult lehet, de ne aggódjunk, ne fékezzünk be, ne érezzük azt, hogy nem szabad tanítani, vagy hogy csak összezavarnánk. Válaszoljunk neki nyugodtan, tegyünk eleget a kíváncsiságának.

Becsempészhetünk a mindennapokba olyan játékos feladatokat is, mint például ebédhez készülődve kérjük meg, hogy számolja meg hányan vagyunk, elég tányér van-e az asztalon, vagy ha a strandról tartunk hazafelé, és össze kell szedni a homokozójátékokat, ő nézze meg, hogy megvan-e mind, számolja meg érkezéskor és utána is. Ilyen apró trükkökkel lehet nagyon sokat segíteni, és a gyermek észrevétlenül tanul és fejlődik ezáltal.

Ha pedig azt látjuk, hogy még nagyon játszana, nem érdeklődik még a számok vagy a betűk világa iránt, akkor se erőltessük. Nem szabad ijesztgetni sem azzal, hogy majd ha ezt vagy azt nem tudja, akkor az iskolában ezért feketepont vagy más büntetés jár.

Hogyan segíthetünk neki abban, hogy hamar beilleszkedjen, feltalálja magát az új környezetben?

Megkönnyíthetjük első lépésként azzal, hogy elsétálunk néhányszor az iskola felé. Ha már nagyon ügyes, akkor azért, ha félénk, akkor pedig azért. Nem az az azonnali cél, hogy egyedül közlekedjen már a kezdet kezdetén, majd tanév végén már elképzelhető, hogy lesz ilyen gyermek, aki önállóan jön és megy.

Ami fontos, nézzük meg, fedezzük fel a környéket, beszéljük meg az útvonalat, merre rövidebb, merre hosszabb. Milyen útvonalat választunk, ha gyalog érkezünk, vagy ha biciklivel. Amennyiben autóval jönnénk, merre vennénk az irányt, hol parkolnánk.

Jó ötletnek tartom, hogy oda és visszafelé menet lemérjük az időt, megvizsgálva, hogy mennyi időbe telik, ha gyalog jövünk, vagy ha járművel. Számoljuk ki, hogy ehhez képest mikor kell elindulni otthonról, és számításba véve az otthoni teendőket, vajon mikor kell felkelni reggelente, mikorra állítsunk ébresztőt. Mindezt el is lehet otthon próbálni. Persze nem ijesztgetve, hanem rávezetve, játékosan és ha bárminemű kérdés merül fel, igyekezzünk azt nagyon türelmesen, odafigyelve megválaszolni.

Mikor érdemes elkezdeni a felsoroltak alapján ezt a fajta ráhangolódást?

Azt javasolnám, hogy az augusztus utolsó 2 hete erről szóljon, hogy készülünk lelkileg. Sok iskola, így a mi iskolánk is iskolanyitogató tábort tervez. A leendő elsősök szinte teljes létszámban részt szoktak venni ezen a pár napos programon, mely során megismerik a gyermekek az iskola épületét, helyiségeit, a tanterem elhelyezkedését. Ez utóbbi azért is fontos lehet, mert gondolva az elmúlt járványos időszakra, elég hamar megtörtént az, hogy a szülőket nem engedhettük be az intézménybe. Éppen ezért lényeges, hogy a gyerekek könnyen eligazodjanak, feltalálják magukat, hiszen az előttünk álló tanév sem biztos, hogy hagyományos mederben zajlik majd.

Oldott és kellemes együttlét ez a néhány nap, mely során a gyerekek közelebbről megismerhetik a tanító nénit és a társaikat. Vidámsággal, énekléssel, kézműveskedéssel, versikék tanulgatásával igyekszünk mi, pedagógusok elérni, hogy a kicsik otthon érezzék magukat már az első napon.

Minden hezitáló szülőt arra biztatok, hogy hozza el a gyermekét, mindenképp hasznos lehet, és ha úgy gondolja, akkor hamarabb is hazaviheti a foglalkozásokról.

Végül pedig nagyon sok örömet és sikert kívánok az új tanévre minden diáknak; a kicsi elsősöknek azt is, hogy szeressék meg az iskolát!

Fotók: illusztrációk, pxhere.com, freepik.com/gpointstudio, pvproductions