Dr. Szekeres István: egyetlen molesztálás is elég ahhoz, hogy a kiskorú személyisége hosszú távra komoly sérüléseket szenvedjen

Depresszió, szorongás, dühkitörések és akár öngyilkossági kísérlet is lehet a következménye annak, ha egy kiskorút valamilyen inzultáció, vagy molesztálás ér. De a sornak nincs vége: egy életre kiható személyiségsérülést is elszenvedhet a gyermek, ha valaki kéretlenül, erőszakosan közeledik hozzá – mondta el lapunknak dr. Szekeres István gyermekpszichiáter főorvos, felnőtt pszichiáter.

Molesztálás és inzultálás gyakorlatilag kéz a kézben járnak, minden esetben egy olyan jellegű fizikális közeledésről van szó a sértett felé, amely az elszenvedő akarata ellenére történik és érzelmileg negatív töltetet vált ki – mondta el a Promenad24 megkeresésére dr. Szekeres István.

A szakértőt amiatt kerestük meg, mert a közelmúltban kiderült, a város néhány hónapja működő ifjúsági klubjában gyermekmolesztálás történt, az ügyben a rendőrség is nyomoz. A történtek rengeteg vásárhelyi családot háborítottak fel.

A gyermekpszichiáter a konkrét esetről nem nyilatkozott, hiszen nem ismeri a részleteket, a molesztálást azonban rendkívül veszélyesnek tartja, hiszen olyan hatásokat vált ki, amelyek a háttérben munkálva zavart okozhatnak a gyermek személyiségének fejlődésében.

– Akár kisebb gyermekről, akár kamaszról van szó, a hatása egy-egy ilyen esetnek legtöbbször a szorongás, a depresszió, a viselkedészavar, a visszahúzódás, dühkitörések, teljesítményromlás, amelyek személyiségfejlődési zavart is jelenthetnek – ismertette dr. Szekeres István.

Hozzátette, súlyos esetben poszttraumás stressz léphet fel, amely rémálmok formájában ölt testet, a trauma folyamatos újraélését jelenti, súlyos szorongásos tüneteket okoz. Lányoknál gyakori tünet a bepisilés éjszakánként, de az egyre súlyosabb folyamat vége akár öngyilkossági kísérlet is lehet.

Hosszú távon a személyiségfejlődésre is igen komoly negatív hatása van. Főként a kisebb gyermekekre jellemző (ők egyébként még nem is teljesen értik, mi történt velük), hogy érzelmileg labilis fejlődési irányba terelődik a személyiségük, és az egész életét áthathatja az átélt traumás eset. Felnőtt korban a gondolkodás beszűkülése, az élet minden területén alkalmazkodó képesség-romlás, bizalomhiány, hangulatzavarok kísérhetik az elszenvedő félt, amelyek egész életükben visszatérő problémák lehetnek.

– Igen gyakran egy Borderline szindróma vagy szexuális zavar mögött – amit felnőttkorban diagnosztizálnak – kiderül, hogy hosszú-hosszú évekkel ezelőtti feldolgozatlan trauma áll a háttérben – folytatja a pszichiáter. – A legtöbbször ugyanis a sértett nem szól a környezetének, csak őrzi magában az esetet, eseteket, és szégyenérzete van sokszor a történtek miatt, pedig nagyon fontos, hogy soha nem az elszenvedő fél hibája az, ami történt! Gyakori jelenség az elfojtás és a tagadás is, kortól függetlenül – mutat rá Dr. Szekeres István.

Kisebb gyermekeknél és kamaszoknál előfordulhat bármi a fent említettek közül, de a kamaszoknál inkább a dühkitörés a jellemzőbb, illetve a saját szexualitásuk oly’ módon történő kiélése, amelyet soha nem tettek volna meg, míg a fiatalabbaknál a visszahúzódás, az környezetnek érthetetlen magatártásbeli problémák, vagy túl élénk érdeklődés a szexualitás iránt – hívta fel a figyelmet a gyermekpszichiáter.

Ezekre a jelekre a szülőknek, a gyermek környezetének figyelni kell és manapság már sajnos gondolniuk kell arra, hogy gyermekük ilyen jellegű traumát szenvedett el. Ilyen esetekben pedig azonnal szakemberhez kell fordulni. Gyermekpszichiátriai szakrendelés a vásárhelyi kórházban is van, de az intézmény a szegedi klinikával is szoros kapcsolatban van, ahol poszttraumás terápiás protokoll is elérhető és olyan szakemberek, akik speciálisan ezzel foglalkoznak.

Kérdésünkre reagálva dr. Szekeres István elmondta, nagyon-nagyon súlyos esetben be is kell fektetni a fiatalkorút a klinikára.

A pszichiáter a kezeléssel kapcsolatban azt mondta, alapvetően beszélgetős terápiával kezelik a sértetteket, a cél a feloldás, a megnyílás, a trauma feldolgozása, de indokolt esetben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

A molesztálókkal kapcsolatban a szakember úgy nyilatkozott, bár gyakran személyiségzavarosak az elkövetők, ez csak nagyon ritka esetben jelent enyhítést, mert minden ember felelős azért, amit tesz. A molesztálók, tapasztalatai szerint egocentrikusak, nárcisztikusak, empátia híján vannak, nem tudnak, nem képesek egyenrangú kapcsolatot kialakítani a saját korúakkal, illetve önértékelési zavarban is szenvednek.

A szülők, a környezet tehát figyeljen ezekre a kisebb és nagyobb jelekre, életre szóló károkat előzhetünk meg. Forduljunk szakorvoshoz, szakemberhez mielőbb!

Fotók illusztrációk, pixabay.com