A híres arábiai Lawrence tragikus halála vezetett a kötelező bukósisakokhoz

Ez a tragikus eset vezetett el a ma már alapfelszerelésnek számító bukósisakok kötelezővé tételéhez!

Thomas Edward Lawrence, vagy más néven Arábiai Lawrence nevét alighanem már mindenki hallotta. Az arab nemzeti mozgalom hőseként számos kalandot élt át, különösen az első világháborúban, volt régész, hírszerző és katona, és már életében akkora hírnévnek örvendett, hogy rejtőzködnie kellett a túlzott érdeklődés elől. A sebesség iránti szenvedélyének is gyakran hódolt, a halálát is egy motorbalesetnek köszönhette. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a tragikus eset vezetett el a ma már alapfelszerelésnek számító bukósisakok kötelezővé tételéhez.

A kalandvágyó példakép

Arábiai Lawrence 1888-ban látta meg a napvilágot, törvénytelen gyermekként. Az apja egy angol nemes, Sir Thomas Chapman, anyja pedig Sarah Junner, a gyermekeinek a nevelője volt. Régészként és építészként végzett, majd a háború előtt a Közel-Keleten régészeti expedíciókon vett részt, amelyeken lehetősége nyílt elsajátítani az arab nyelvet.

Miután kirobbant az első világháború, önként jelentkezett a brit hadseregbe. A gallipoli partraszállás kudarca után a britek elkezdték támogatni az Oszmán Birodalom területén élő arabok nemzeti mozgalmait, amelyek sikerrel vették fel a harcot az oszmán hadsereggel szemben.

Az arab felkelés sikere eleinte elsősorban a gerilla harcmodornak volt köszönhető, a harcok azonban később kiterjedtebbé váltak. Az Arab-félszigeten folyó csatározások kimerítették az Oszmán Birodalmat, és Fejszál emír, az arab harcosok vezetője, Huszein mekkai serif fia sikeresen foglalta el Medinát, Lawrence pedig a britek összekötőjeként dolgozott mellette.

Emellett azonban Lawrence aktívan harcolt is, egy alkalommal, 1917-ben, török fogságba is esett. (A fogsága nem volt könnyű, mivel a helyi bég katonái alaposan megverték, majd szexuálisan bántalmazták. Néhány szerző ezzel magyarázza Lawrence feltételezett aszexualitását, míg mások ettől függetlenül látens homoszexualitása mellett érvelnek).

A törekvéseit siker koronázta, Fejszál 1918 októberében elfoglalta a szíriai Damaszkuszt is. A nagyhatalmak azonban végül úgy döntöttek, hogy szükségtelen egy önálló arab állam megteremtése, úgyhogy a franciák hamarosan kiebrudalták Fejszált Szíria fővárosából. Később a britek – mintegy kárpótlásul – őt tették meg Irak első királyának.

Lawrence a háborút lezáró békekonferencián Fejszál delegációjának tagjaként az önálló, egységes arab állam létrehozása mellett érvelt, hasztalanul. Ezt követően hazatért, és Winston Churchill mellett dolgozott tanácsadóként a Gyarmatügyi Minisztériumban. Később álnéven szolgált a Királyi Légierő (RAF) kötelékében, de 1923 februárjában lelepleződött, és csak 1925-ben térhetett vissza. 1926-1928 között két évet töltött Brit Indiában, majd vissza kellett térnie, mert kémkedés gyanújába keveredett. 1935-ig szolgált a RAF kötelékében.

Egy baleset és következményei

Lawrence szerette a motorokat. A korábbi, Brough Superior SS80 típusú motorját az elsők között cserélte le egy Brough Superior SS100 típusra. Ezt a típust 1924 és 1940 között gyártották, és 100 mérföld per órás (160 kilométer per órás) végsebességre is képes volt, George Brough pedig úgy reklámozta, mint a motorok Rolls-Royce-át.

Lawrence élete során nyolc motort vásárolt a Brough Superior kínálatából: az első Boa névre hallgatott, majd a motorjait attól kezdve I. George-nak, II. George-nak stb. nevezte a tervező iránti tiszteletből, egészen addig, amíg a VII. George-ot vezetve motorbalesetet nem szenvedett. (A nyolcadikat megrendelte, de nem készült el a halála előtt).

Lawrence 1935. május 13-án a Wareham közelében lévő Clouds Hillnél motorozott, amikor későn vett észre két kerékpározó fiút, és megpróbálta őket kikerülni. A hirtelen mozdulattól elvesztette az uralmát a jármú felett, és a kormány felett átrepülve súlyos fejsérüléseket szenvedett. Az orvosok hat napon át küzdöttek az életéért, de már nem tudták megmenteni, és május 19-én meghalt.

Lawrence-t Nagy Britannia első idegsebészeinek egyike, Hugh Cairns kezelte. Cairns Ausztráliában született, és Adelaide-ben végezte orvosi tanulmányait, de ezeket félbehagyta, mikor önként jelentkezett az ausztrálok orvosi alakulatába. 1916-ban részt vett a rossz emlékű gallipoli hadműveletben, majd a következő évben befejezte az egyetemet. Nagy-Britanniában futott be karriert, és itt is házasodott meg, majd 1938-ban a hadsereg kérésére elkezdett dolgozni egy fejsérüléseket kezelő kórházi intézmény tervén, amely 1940 februárjában nyitotta meg kapuit Oxfordban, Combined Services Hospital for Head Injuries (Fejsérülések Összfegyvernemi Kórháza) néven. A háború végéig csaknem 13 000 embert kezeltek ebben az intézményben.

A Lawrence halála utáni vizsgálatokból kiderült, hogy súlyos zúzódásokat és agykárosodást szenvedett, mivel a feje védtelen volt a baleset alkalmával. A vizsgálatból az is kiderült, hogy amennyiben Lawrence mégis túléli a balesetet, alighanem megvakult volna, és elveszítette volna beszédképességét. Mindez Cairns feljegyzéseiből derült ki, aki ebben az időben említette meg először a bukósisak szükségességét.

Hat évvel később, 1941 októberében, Cairns publikálta a tanulmányát, amely a Head Injuries in Motor-cyclists – The Importance of the Crash Helmet (Motorkerékpárosok fejsérülései – a bukósisak fontossága) címet viselte. Ebben rámutatott, hogy a második világháború előtt 1884 motoros halt meg a brit utakon, kétharmaduk fejsérülést szenvedett. A dolgok pedig még rosszabbra fordultak akkor, amikor a háború miatti elsötétítések megnövelték a balesetek számát, 1939 szeptemberétől a tanulmány által vizsgált 21 hónapos időszak alatt 2279 motoros halt meg az utakon. (Összehasonlításképpen: ez a szám 2014-ben, a megnövekedett forgalom ellenére, 339 volt).

A sisakok evolúciója

A fejet védő sisakok ötlete persze nem Cairns találmánya. Arra már az ókorban rájöttek, hogy a fej sérülése sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint a test egyéb részeié, ezért a hadseregekben már évezredek óta használnak különféle sisakokat.

A görög hopliták, a római legionáriusok, vagy a középkori lovagok felszerelésének a sisak mindig is részét képezte. Utóbbiak a lovagi tornákon is viselték a sisakjukat, amely valamelyest megvédte a fejüket az ellenfeleik fegyvereitől.

Cairns idejében is léteztek már sisakok, ám ezek vajmi kevés védelmet nyújtottak. A repülőgépeket vezető pilótáktól kölcsönzött fejvédők többnyire bőrből készültek, és egy szemüveg tartozott hozzájuk, amely elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a nagy menetszél ellenére a vezetők oda tudjanak figyelni a műszerekre és az útra.

Bármilyen furcsán hangzik, de Cairns egyik nagy problémája az volt, hogy megfelelő számú jelentkezőt találjon, akik már használták a sisakot, és úgy szenvedtek balesetet. Végül hét ilyen esetet talált, és a korabeli statisztikai valószínűségek ellenére mindannyian túlélték a balesetüket.

Az idegsebész a hadseregnél lobbizott, hogy legalább ott tegyék kötelezővé a bukósisak viselését, de erre végül csak 1941-ben került sor, mikor két motorost veszített a sereg egy hét alatt.

A bukósisak győzelme

A hadsereg lépésével Cairns küldetése még nem ért véget, hiszen így már volt megfelelő statisztikai bázisa az összehasonlításhoz. 1943-ban egy következő tanulmányban azt mutatta ki, hogy a bukósisak viseletével 75%-kal csökkenthető a koponyatörések száma abban az esetben, ha valaki fejsérülést szenved egy motorbalesetben.

Végül pedig rámutatott arra, hogy a bevezetés eredményeképpen a havi 200 főről ötvenre esett vissza a halálesetek száma.

Annak ellenére, hogy Cairns eredményei Nagy-Britanniában már a negyvenes években bárkit meggyőzhettek arról, hogy a bukósisak viselése életeket menthet, a képviselőházban csak 1973-ban szavaztak arról, hogy kötelezővé tegyék a viselését a motorosok számára.

A kötelezővé tétel körül sajátos vita bontakozott ki: Enoch Powell úgy érvelt, hogy az egyén felelősségének és szabadságának a megtartása sokkal fontosabb, mint a halálesetek elkerülése. (Hasonló viták előzték meg a biztonsági öv kötelező bekötését is 1983-ban).

Cairns már nem érhette meg a bukósisak kötelező viseléséért folytatott harcának végső sikerét, mivel 1952-ben, mindössze 56 évesen, rákban elhunyt.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu