Nem felejtünk, mert nem felejthetünk: mészárlás történt 102 éve Vásárhely határában

Az 1919-es román megszállás 56 mártírhalált halt többségében vásárhelyire emlékezett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Polgári Hódmezővásárhelyért Alapítvány és a Vitézi Rend a 47-es menti emlékműnél.
A gyalázatos eseményeket nem feledhetjük, arra méltóképpen emlékezni kell, annak méltó emléket is kell állítani az örökkévalóságnak – hangzott el a szombati megemlékezésen.
A szombat esti megemlékezésen beszédet mondott Bálint Gabriella önkormányzati képviselő, a emlékművet Németh László esperes áldotta meg.
1919. július 25-én a Nagy Dezső-tanyánál 56 véletlenszerűen kiválasztott ártatlant végeztek ki a megszálló román csapatok. Az események máig elborzasztják az emlékezőket és a leszármazottakat.

A Vásárhelyt megszálló román katonák 1919. július 25-én 56, többségében helyi, ártatlan lakost végeztek ki a város határában. Egy ide sodródott hazaáruló, Berényi László vezetésével összegyűjtöttek több tucatnyi embert, akiket a városháza pincéjében tartottak fogva. Majd koholt események következményeként egy halálmenet indult gyalogosan a városból kifelé, Orosháza irányába. Többeket a bámészkodók közül is berántottak a menetbe. Majd a város határában található Nagy Dezső-féle tanyába vitték őket. A 24-ről 25-re virradó éjszakát összezárva a pincében töltötték, 25-én hajnalban pedig gépfegyverrel végezték ki őket.
Az 56 áldozat közül kilenc személyazonosságáról nem lehet tudni semmit, a többiek azonban helyi ártatlan emberek voltak. Munkások, iparosok, fiatalok és idősek egyaránt áldozatul estek a román megszállásnak.
Détár Zoltán a Vitézi Rend hadnagya elmondta, a 101 éves évfordulóra végre, egy megújult emlékműnél kerülhetett sor a mementóra, végre a nevek is helyesen szerepelnek a táblán. Azt megelőzően emléktáblát is avattak – több mint egy éve – mely a Dezső-tanya oldalán hirdeti a gyászos és gyalázatos évszázados eseményeket.
A emlékmű 2019-2020-ra már balesetveszélyessé is vált, környéke elhanyagolt volt. Bár erre korábban (Bálint Gabriella kezdeményezésére) volt törekvés és terv is, nem valósult meg új emlékmű építése, de a régi felújítása sem. Akkor Lázár János országgyűlési képviselő levelet írt Bártfai-Mager Andreának a nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszternek, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, mint az emlékhely tulajdonosa, kezdje meg a rekonstrukciót.
Ez meg is történt, ám a város még mindig adós egy új, nem a 60-as évek szellemiségét idéző, méltó emlékhely kialakításában.