Háromnapos kerékpárostúrán a Mátrában!
Kinek jut eszébe több mint ezer méter magasra feltekerni? Természetesen nekem. Több, kerékpárral is megközelíthető helyen tettem látogatást.
Címszavakban is nehéz elsorolni mi mindent láttam, így inkább rövidebb összefoglalóban mutatom be merre tekertem és hogy mennyire nehéz a hegyekben való tekerés.
A történet ott kezdődik, hogy már hosszú évek óta rendszeresen eljárok túrázni a Mátrába. Sok turistaútvonalat bejártam már és valami új élményt kerestem. Mivel kerékpározni is szeretek így arra gondoltam mi lenne ha ezúttal bringával túráznék a hegyekben. A gondolatmenetet tettek követték.
Be kell valljam annyira nagy bringás nem vagyok, hogy Vásárhelyről vágjak neki és bizony nem is lenne annyi extra szabadidőm. Ezért arra az elhatározásra jutottam Jászberényig vonattal utazom, innen már csak 45 km Mátrafüred, ahol a szállást foglaltam.
Az első nap legnagyobb célkitűzése tehát az volt, hogy eljussak Mátrafüredre, amely szerencsésen teljesült is és még csak ki sem fáradtam. A napnyugtát az innen pár kilométerre található Sástón zártam, ahol maréknyi kacsákat filmezhettem.
A második nap célja Galyatető volt, ettől némileg jobban tartottam, hiszen eddig sosem tekertem hegyekben, nemhogy több száz méter szintemelkedést küzdjek le. Eredetileg az autó úton akartam Galyára feltekerni, ám menetközben meggondoltam magam és az erdei kerékpárutat választottam. A 12 km-es szakaszt csak ajánlani tudom azoknak akik kétkeréken hódítanák meg a 964 m-es csúcsot.
A hatalmas fákkal körülölelt aszfaltos úton öröm tekerni, időközönként pedig erdei pihenőhelyeket is találunk, ottjártamkor mindössze néhány bringás társsal találkoztam, garantált a csendes, autómentes kikapcsolódás. Galyatetőn a Kodály kápolnánál és a Turistacentrum tőszomszédságával található kilátónál időztem el. A szép, zöld Mátrára 360 fokos panoráma tárul elénk a kilátóból.
Ezután következett a könnyed része a túrának “legurulni” Mátrafüredre. Egy kis pihenő és vacsora után úgy gondoltam a szállásomtól 5 km-re található Szent Anna-kápolnánál nézem meg a napnyugtát, gyönyörű volt.
A harmadik napra eredetileg csak a Sástót és Kékestetőt terveztem, ám az elmúlt napok tapasztalata alapján a szépséges Parádsasvárra tettem kitérőt, ahol kedves ismerősökkel találkoztam, el is felejtettem felvételeket készíteni. A Kékestetőre a délutáni órákban értem fel. Mátraházától bizony combos kilométerek, kell az erőnlét és nem bűn időnként szusszanásnyi pihenőt tartani. Amikor az ország csúcsára értem fel minden nehézséget kárpótolt a sikerélmény.
Sajnos pont egy zápor érkezett, a fotók és videók ezért a Kékestetőről kevésbé lettek látványosak, szerencsére egy kis faházikónál menedékre leltem az eső elől.
