Törökverő magyar hősökre emlékeztet minden keresztény templom déli harangszója

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A magyarok háromszoros oszmán túlerővel szemben védték meg a Magyar Királyságot és a keresztény Európát. A Hirado.hu cikke!

A magyar történelem egyik legnagyobb győzelme volt a nándorfehérvári diadal. Jelentőségében a 907. júliusi pozsonyi csata hősies küzdelmeihez mérhető.

A nándorfehérvári csata 1456. július 4-től 22-ig tartott, amelyben a Hunyadi János és Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) vezette magyar seregek a háromszoros oszmán túlerővel szemben védték meg Magyarország déli határait. Ezzel a világraszóló győzelemmel nemcsak a Magyar Királyságot védtük meg, de vele együtt Európa is megmenekült. Az Oszmán Birodalom terjeszkedését hét évtizedre megállítottuk.

Hunyadi János a hatalmát és vagyonát hazája és a kereszténység megmentésére használta fel

Ulászló király Várnánál elszenvedett halála után a kormányzóvá kinevezett Hunyadi lényegében az egész ország élén állt, szinte uralkodói jogkörrel. 1452. december 31-i hatállyal azonban kénytelen volt lemondani kormányzóságáról, hogy átadja a hatalmat a 12 évesen tényleges uralmát megkezdő V. László királynak. (Bár az ország gyakorlati irányítását jórészt továbbra is Hunyadi látta el.) V. László a besztercei grófságot Hunyadinak adományozta örök birtokul. Ezzel egy újabb hatalmas, összefüggő birtokra és számos településre tett szert Hunyadi. A hadseregek fővezéreként, főkapitányként a Magyar Királyság leghatalmasabb ura volt. Hatalmát és vagyonát sohasem saját jólétére használta fel, hanem hazája és a kereszténység megmentésére.

A nagy törökverőként nevezetessé vált Hunyadi János Luxemburgi Zsigmond udvarában nevelkedett, itt tanulta ki a kardforgatás mesterségét is. Nevét származási helyéről Hunyad vármegyéről kapta. Családi birtokainak központját ez a terület adta, valamint a Hunyadiak által felépíttetett Vajdahunyad vára jelentette. A tatárjárás után felépített vár, melyet Zsigmond király adományozott Hunyadi János apjának, Vajknak 1409-ben. Az adománylevél már külön megemlítette az akkor hároméves kisfiút, Hunyadi Jánost. A kósza hírek szerint Zsigmond király feltűnően önzetlen támogatása mögött az állhatott, hogy János a törvénytelen fia lehetett. Az ismert tény volt, hogy Zsigmond végig nagylelkűen segítette Hunyadi János katonai pályafutását.

II. Mehmed már a Magyar Királyság megtámadására készült

A Magyar Királyságot az 1450-es években súlyos széthúzás jellemezte. A Habsburg-hívek álltak az egyik oldalon, a másikon pedig a kormányzóságról (1452.december 31-i hatállyal) lemondott Hunyadi Jánost követők, akik benne látták a megmentőt a török támadásokkal szemben. A nép többsége Hunyadi mellé állt, de a nemesség nagy része nem akarta követni a török elleni harcokban, pedig az oszmán veszély már a dunai határvonalakat fenyegette és a Magyarország kulcsának tartott Nándorfehérvár ( a mai Belgrád) elfoglalására készültek.

A pápa imabullájában a harangszó 1456. június 29-én még nem a diadalt, hanem a végveszélyt hirdette

III. Callixtus pápa (Alfonso Borgia) keresztes hadjáratot hirdetett. Imabullájában 1456. június 29-én elrendelte, hogy a kereszténység valamennyi templomában a reggeli és esti harangszó között „déltájban” napi háromszor kongassák a harangokat. Minden hívőnek „jel adassék, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak”, és szólítson imára minden hívőt, a kereszténység védelmében. A harangszó ekkor még nem a diadalt, hanem a végveszélyt hirdette. A pápa felhívása szokatlanul nagy visszhangra talált. 1456 nyarán minden eddiginél nagyobb keresztes had gyülekezett Bécs környékén.

Ezek a keresztesek azonban soha nem találkoztak a hódító oszmánok seregével. Őket Hunyadi János Magyarország főkapitánya és a hetvenéves itáliai szerzetes, Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) állította meg. Az általuk toborzott zsoldosok a környék felkelt keresztesei, parasztok, kézművesek alkotta sereg győzedelmeskedett Nándorfehérvár falainál 1456. július 22-én.

Az akkori világ legképzettebb hadseregének támadásait várták Hunyadi katonái, Kapisztrán keresztes serege és Kórógyi János macsói bán katonái

A Török Birodalom élére 1451-ben II.Mehmed szultán került, aki Bizánc városának bevétele után (1453) a bizánci császárok utódának tartotta magát. Birodalmát Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává akarta tenni. Első lépésként 1454-ben elfoglalta a Szerb Királyság nagy részét, 1453-ban Nándorfehérvár elfoglalására készült. A török hadsereg az akkori világ legjobban képzett hadseregének számított.

Az 1455-ös rendi országgyűlés megerősítette Hunyadi Jánost főkapitányi tisztségében. A magyar főurak nagy része gyengíteni igyekezett a főkapitány hatalmát és a legjelentősebb végvár elvesztése árán is. Végül az oszmánokkal szemben csak három erő tudott felkészülni: Hunyadi saját költségén felszerelt katonái, Kapisztrán János keresztes serege és Kórógyi János macsói bán, Hunyadi szövetségesének katonasága.

Baltoglu török admirális Zimonynál a Dunát teljes szélességében lezárta

A török sereg 1456. május elején indult el az ezer kilométeres útra. A korabeli szemtanúk százötvenezresre becsülték a felvonuló török sereg létszámát. Közel háromszoros túlerőben voltak. A vár élére Hunyadi a csata előtt sógorát Szilágy Mihályt nevezte ki. A törökök július elején érkeztek a vár alá, az ostrom július 4-én kezdődött. Huszonhét ostromágyú, hét mozsár és több száz kisebb ágyúval kezdték meg a vár rombolását. A török hajóhad parancsnoka Baltoglu admirális hetven hajóját összeláncoltatta és Zimonynál a Dunát lezárta.

A magyar felmentő sereg a dunai hajózárat áttörte, és ennek sikere fordulópontot hozott a csatában. A kiéheztetett helyőrségnek Hunyadi élelmet szállíttatott majd két részre osztotta seregét. Kapisztrán kereszteseivel a Száva bal partján vertek tábort, Hunyadi a saját serege élén csatlakozott a vár védőihez.

Hunyadi kétszáz sajkája elindult a Dunán

Zimonynál állomásozó török flotta készen állt, hogy feltartóztassa a felmentő sereget, a török hajózárral megerősítve. Hunyadi kétszáz sajkát küldött a török hajózár közé. Katonái szétvágták a láncokat, felmásztak a hajókra, megrongálták azokat, így a török hajók irányíthatatlanul sodródtak a Dunán.

A török hajók megsemmisítése után a szultán július 21-én döntő rohamra szánta el magát. Gyalogságuk áthatolt a falakon és kiszorította a védőket a város területéről, majd egészen a fellegvárig jutottak. A várvédők gyúlékony anyaggal átitatott rőzsekötegeket dobáltak a törökök közék. A külső vár falain ekkor már öt török zászló lobogott.

Hősként magasról a mélybe

Dugovics Titusz Hunyadi harcosa a legenda szerint ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozás és a hazaszeretet jelképévé vált.

„Mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a török katona a toronyra kitűzze a jelvényét, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva magával rántotta. E hősies tett olyan erőt kölcsönzött a magyaroknak, hogy talán nem volt a töröknek annyi katonája, amennyit le ne vágtak volna a védők ebben az órában.” (Bonfini Antonio: A magyar történelem tizedei, 1488–1497)

Hunyadi akciója eldöntötte a csatát

Július 22-én Hunyadi merész lépésre szánta el magát és megpróbálta a török ágyúkat elfoglalni. Öt keresztes íjász segítségével sikerült a törökök erőit megosztani, így az ágyúk őrizetlenek maradtak. Hunyadi felismerve a váratlanul adódó esélyt, összeszedte maradék nehézlovasságát és a várból kitörve, egy gyors támadással elfoglalta az oszmán ágyúállásokat. A várból kiözönlő magyar sereg is csatlakozott a harcolókhoz. Hunyadi akciója eldöntötte a csatát és a topcsiknak még arra sem maradt idejük, hogy az ágyúkat használhatatlanná tegyék.

II. Mehmed szultánt is sebesülés érte, ennek következtében a török táborban káosz alakult ki. Az ütközet végén július 22-én reggelre, az utolsó törököt is kiszorították a városból. A legyőzött szultán megmaradt seregeivel visszavonult Konstantinápolyba, és ezzel az Oszmán Birodalom további európai terjeszkedését közel hetven évig megállította.

A törökverő Hunyadi János egyike legnagyobb hőseinknek és élete egy korszak szimbóluma.

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én a napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

Ez a nap nem csupán a nemzetnek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének az emléknapja. Ez a nap a hazafiság, önfeláldozás, emberi helytállás, az európai kereszténység máig élő példaképe. A nándorfehérvári diadal örökre összefonódott a déli harangszóval. Erre a győzelemre emlékezik minden keresztény templom déli harangszója.

Forrás: Hirado.hu, fotó: részlet Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása (1853) című festményéről/Wikipedia