Vásárhelyi kútmustra – avagy folyik vagy nem folyik, ez itt a kérdés! 2. rész

Cikksorozatunkban közelebbről is szemügyre vesszük Hódmezővásárhely kútjait, szökőkútjait, kutatva azok múltjában, és megvizsgálva jelenlegi állapotukat is. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az általunk vizsgált vízforrások jó része elhanyagolt, és évek óta nem működik. Lássuk, milyenek voltak és milyen lettek városunk leányalakkal ékesített kútjai.

Diána

Utunk első állomása Kutas László egyik köztéri alkotásával ékesített ivókút, mely a Petőfi és a Szent Antal utca sarkán helyezkedik el. Az 1989-ben készült 55 cm magas bronzszobor elnyerte a városvezetés tetszését az abban az évben megszervezett Őszi Tárlaton, és a Keindl Imre által tervezett kút alapjára került. A szépséget, kedvességet sugárzó Diána névre keresztelt kislányalak igazán bájos éke a nyolcszög talapzatú ivókútnak és az őt körülvevő kis térnek.

Üdítő látvány továbbá, hogy az ivókút működik is, frissítőül szolgálva a nyári melegben megszomjazóknak.

Korsós lány

A sokak által Korsós lányként, vagy Rézlányként illetve szűzlányként is ismert Vízmerítő a századforduló idején fúrt artézi kutak egyikét díszíti. 1908-ban állították fel a kutat és a szobrot, melyek egyaránt Pásztor János keze munkáját dicsérik. Azonban akkoriban a jelenlegi helyétől 10 m-rel keletre állították fel a Korsós lányt két kannával a kezében, egy nagy, ovális medence felett, egy kb. 2 méter magas talapzaton. A víz a téglák közül csordogált elő. A leányzó hamarosan gúny tárgyává vált, „aki” mellett és a vidéki meg nem értett művészek mellett Rudnay Gyula kortárs művész hősiesen kiállt, a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain megjelentetett írásával.

1950-ben került végleges helyére, a Kossuth tér nyugati oldalára a bronzból készült, 192 cm magas szobor, mely műkő talapzaton helyezkedik el. Ez utóbbi elkészítésével Kamotsay István fiatal szobrászművészt bízták meg, a négy kosfejet formázó vízköpőt pedig Medgyessy Ferenc mintázta meg.

Állítólag a szobor a zseniális írónőt, Szabó Magdát is megihlette, aki a II. világháború idején, 3 éven át a vásárhelyi leánygimnáziumban tanított. Itt és ekkor írta meg Abigél című regényét, melynek középpontjában álló rejtélyes szobor a Korsós lány alakját idézi.

Örömmel láttuk, hogy ez a kút is ontja magából a vizet, sok más köztéri forrással ellentétben.

Libás lány

Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, a Libás lány a kórház kérésére készült 1959-ben, eredetileg a kórház megbízásából. A szakértői bizottság azonban úgy határozott, hogy a Népkert alkalmasabb hely lenne a szobor számára, melynek leleplezésére csak 7 évvel később került sor.

Az alumíniumból készült szoboregyüttesnek a későbbiekben a rongálók hadával is szembesülnie kellett, akik valószínűleg a fém értékesítése céljából törtek le belőle darabokat, sőt, az egyik libát is lefeszítették. Az ellopott részek megkerültek és a helyreállítások sikeresen megtörténtek, Nagy Sándor restaurátor munkájának köszönhetően.

Úgy tűnik, a leányokkal ékesített kutakra több figyelem hárul, mint ahogy a képen is látszik: a Libás lány is örömmel „tölti fel” az őt körülvevő kis medencét.

Borítófotó és a jelenlegi fotók készítője: Gémes Sándor

Összeállításunk harmadik és egyben utolsó részében a díszkutakat és a fröcskölőket vesszük szemügyre, illetve az azokban folyó vízmennyiséget. Előre szólunk, hogy sokukban még a madarak is csak eső után találhatnak némi vizet…

Kapcsolódó

Vásárhelyi kútmustra – avagy folyik vagy nem folyik, ez itt a kérdés! 1. rész

Lássuk, milyen volt és milyen lett a Nagy András János kút.