Egyedülálló kezdeményezés négy éve a Baba-mama tábor Mindszenten

Mindszenten hirdetett Baba-mama tábort a Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Hódmezővásárhelyi Tagintézménye, melyre évről évre egyre nagyobb az érdeklődés. A program részleteiről Oláhné Cseh Boglárka logopédussal beszélgettünk.

Hogyan indult a kezdeményezés?

Bányai Ildikó pszichológus kolléganőmmel indítottuk el közösen ezt a tábort, immáron negyedik alkalommal. Tavaly a pandémia miatt erre nem kerülhetett sor, így az idén sikerült újra megszervezni. Zoltán-Palotás Márta gyógypedagógus már az előző alkalommal is csatlakozott hozzánk, és vele együtt hárman vezettük a tábort.

Milyen helyszínen zajlott ez az egy hét?

Amikor kezdtük, a könyvtár mögötti játszótéren volt lehetőségünk a tábor foglalkozásait megtartani, rossz idő esetén pedig beengedtek bennünket a Kulturális Központ színháztermébe. Azt követően és az idén is felajánlották nekünk a 7 Halász Házát a Keller Lajos Városi Könyvtár és Kulturális Központ jóvoltából – mely egyébként más tábornak is helyet ad -, hogy egy hétig lehet a hivatalos helyszínünk.

Hány kisgyermek és szülő vett részt a programon?

Kifejezetten az óvodába készülő gyermekeket és szüleiket céloztuk meg, emellett volt két csemete is, aki most a bölcsődét kezdi majd. A résztvevők között olyan is volt, aki csak 1 vagy 2 napon csatlakozott hozzánk, de minden nap 18 gyermek játszott velünk és az anyukájával együtt.

Mi volt az elsődleges céljuk ezzel a táborral?

Néhány éve már a 3 éves gyermekeket is szűrjük, mi logopédusok, figyelve azt, hogy kik azok a gyerekek, akiknek a beszédfejlődése késik, és elkezdjük a terápiájukat. Mivel ezt a kolléganőmmel együtt végezzük, adódott az ötlet, hogy mi lenne, ha egy ilyen táborral is segítenénk ezeket a gyerekeket, szülőket. Ennélfogva még korábban tudunk olyan ötleteket adni az anyukáknak, apukáknak, amellyel segíteni tudják a gyermekük fejlődését. Nem beszélve arról, hogy már az óvoda előtt megismerkedünk a gyerekekekel, a szülőkkel, akiknek tanácsokkal is tudunk szolgálni, illetve ők maguk is feltehetik a bennük felmerülő kérdéseket. Egy ilyen korú gyermek esetében még 1-2 hónap is nagyon számít, így a nyár további részét kihasználva, játszva segíthetik otthon a gyermeküket a hozzánk forduló szülők.

A beszédfejlesztés kapcsán, gondolom, mondókákkal, mesékkel készültek elsősorban.

Minden napot mondókákkal kezdtünk, egy szép kis csokrot átadva ebből a szülőknek, minden nap ismételgettük ezeket és a tábor végére már sok gyermek velünk együtt mondta őket. Mese is jutott minden alkalomra, melyet hol bábokkal, hol dramatizálva, közösen elő is adtunk a gyerekekkel, és a mindig nagy sikert arató diavetítés sem maradt el a programból. Rendszeres volt az alkotás is, mellyel célunk volt megmutatni, hogy igen egyszerű dolgokat is készíthetünk a gyermekkel együtt, és minden egyes alkotás szép.

Ahhoz, hogy nyomot hagyjunk a papíron, nem kell azonnal ceruzát adni a gyermek kezébe, hiszen lehet kézzel, ujjal is festeni. Megmutattuk, hogy lehet alkotni, nyomdázni olyan teljesen egyszerű dolgokkal is, mint a parafadugó. Többféle technikát is megmutattunk, melyek mindegyike olyan, amit nem lehet elrontani. Továbbá megmutattuk azt is, hogy nem feltétlenül a drága játékok azok, amelyek lekötik a gyerekek figyelmét: játszottunk vízzel, sárral, konzervdobozokat felállítva célba gurítottunk labdával stb., ráébresztve a szülőket, lám, a legegyszerűbb tárgyakból, anyagokból is lehetnek játékok.

A foglalkozások minden nap altató éneklésével zárultak, mintegy keretbe foglalva a délelőttöt. Nem titkolt szándékunk volt ezzel is az óvodára hangolni a gyerekeket, hiszen ott is napirend szerint élnek majd, mindennek megvan a maga helye és ideje. És a szülőnek is adhat ez egy hivatkozási alapot a beszoktatáskor, hogy „Tudod, úgy lesz majd, mint a táborban volt, emlékszel?”

Terveznek-e újabb hasonló tematikus tábort még az idei évben?

Ezen a nyáron már nem, de nagyon nagy az érdeklődés, így egészen biztos, hogy a kezdeményezésből hagyomány lesz. Ebben nagy szerepe van nem csak a már említett kultúrháznak, de az óvodának is, akik a tábor első említésekor azonnal a segítségünkre voltak, és bábokkal, valamint sok-sok felajánlott eszközzel járultak hozzá a program sikeréhez.
És ha már az óvodát említem, egy napra az óvónénik is ellátogatnak ilyenkor hozzánk, mely remek alkalmat teremt a szülőknek és a gyermekeknek is a velük való ismerkedéshez. Továbbá az anyukák is feltehetik a pedagógusoknak a kérdéseiket, amely lehetőség főleg egy első gyermek esetében még megnyugtatóbb momentum lehet egy szülő számára.

Emellett a könyvtárt is vendégül látjuk, ilyenkor a könyvtárosok gyermekeknek és szülőknek szóló könyveket is ajánlanak, valamint közösen adunk tanácsokat a tekintetben, hogy mit és hogyan meséljenek otthon a csemetének, egyrészt korosztályához, másrészt érdeklődéséhez mérten. Van ugyanis olyan gyermek, aki később jut el odáig, hogy türelmesen végighallgasson egy mesét, lehet, hogy egyelőre még csak a képek kötik le a figyelmét. Ilyenkor azt szoktuk javasolni, hogy meséljünk a képről egy egyszerű történetet, melybe őt magát is beleszőhetjük akár. Aztán ahogy telik az idő, egyre többet és hosszabban mesélhetünk majd, végig fogja hallgatni, és eljuthatunk a hosszabb lélegzetű mesékhez is.