Vásárhelyi kútmustra – avagy folyik vagy nem folyik, ez itt a kérdés! 1. rész
Cikksorozatunkban közelebbről is szemügyre vesszük Hódmezővásárhely kútjait, szökőkútjait, kutatva azok múltjában, és megvizsgálva jelenlegi állapotukat is. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az általunk vizsgált vízforrások jó része elhanyagolt, és évek óta nem működik. Lássuk, milyen volt és milyen lett a Nagy András János kút!
Az 1880-ban fúrt Kossuth téri artézi kút Hódmezővásárhely mintegy harmincezres belterületi lakosságát már nem szolgálta ki megfelelő mértékben, így szükségessé vált egy vízvételi lehetőség létesítése. Ehhez 1883-ban Nagy András János vásárhelyi parasztnábob és felesége, Mucsi Mária, 30 000 forintos adománya adta meg a kellő anyagi fedezetet. Ezt a tényt a kút középső talapzatának keleti és nyugati oldalán elhelyezett fémtáblán is föltüntették.
Az oszlop Bajcsy-Zsilinszky u. felőli oldalán a táblán ez áll:
„Készítette Zsigmondy Béla mérnök 1883-1884. Mélysége 252, 6 méter Vízbősége naponként 10000 hektoliter”
A másik oldalon:
„E kutat saját költségökön szülővárosunk népének javára készítették Nagy András János és neje Mucsi Mária.
Isten áldása legyen a jótevőkön.”
Zsigmondy Béla az artézi kutat 1884. április 19-re készítette el, melyhez Deák Mihály főmérnök tervezte meg a medencés közkifolyót, illetve a felépítményt. Ezután következett még a vörösfenyő béléscső elhelyezése, Séenger Béla budapesti kőfaragó munkái a medence elemeihez, valamint Kahle és fia potsdami gyáros által öntött díszes 12 oroszlánfejes kifolyó elkészítése. Mindezek a munkák még hosszú időt vettek igénybe.
A kút közkifolyós díszmedencéjéről több festmény is készült. Ezek egyike az Aggházi Gyula festőművész, tanár festménye, melyen egy asszony látható, aki két vízzel teli korsóval a karjain viszi családjának a tiszta ivóvizet, valamikor nem sokkal a kút átadása után.
Forrás: Csath Béla vasdiplomás bányamérnök gyűjteménye
Kút mellett ebben az időkben még itt állt a Nepomuki Szent János kőszobra is, melyet 1778-ban állíttatott fel a katolikus egyház.
Fotók: Németh László Városi Könvvtár, Vásárhely anno, Deli Albin
A kút percenkénti teljesítménye csaknem 700 liter volt, mely kezdetben a nyolcszögletű alaprajzot formázó, domborított peremű kőkáva minden oldalán oroszlánfejes vízköpőn át csobogott lefelé. A 60-as években végbemenő helyreállítás során ezeket a vízköpőket megszüntették, illetve a lefolyókból is csupán kettőt hagytak meg korábbi állapotában, rácsukon a kovácsoltvasból készült NAJ-MM és 1884 jelzéssel.
1984-ben a kút 100. évfordulójának tiszteletére felújították a medencét és a kiömlőt. A spiáter ekkorra már olyannyira elvékonyodott, hogy ujjal könnyedén benyomhatóvá vált ez a fémötvözet. A hiányzó, és a nagyon rossz állapotban lévő darabokat a METRIPOND Mérleggyár öntödéjében újraalkották.
Fotó: archív
Az eredeti kút, melynek borovi fenyő csövén jött felszínre a víz, 1960-ban elapadt.
Fotók: Antalóczy Tibor, Fodor József
És íme mai formájában a Nagy András János kút, mely ahogy a fotókon is látszik, ma már csupán műemlék.
A jelenlegi fotók készítője: Gémes Sándor
A cikksorozat következő részében azokat a kutakat nézzük meg közelebbről, melyek a hozzájuk kapcsolódó leányszobrokról kapták a nevüket.
