Tudta-e? Esőistenként tisztelik a szabadságharcos vietnámi nővéreket

Habár európai füleknek valószínűleg nem mond sokat a Trưng nővérek neve vagy a Kr. u. 40-es évek elején zajlott szabadságharcuk története, a két harcos szellemű nő olyan nemzeti hősnek számít Vietnámban, mint Jeanne d’Arc Franciaországban. Az idősebbik nővér egyben az ország első női uralkodója is volt.

Kivételezett helyzetű „hercegnőkből” lázadók

Trưng Trắc és húga, Trưng Nhị az általuk vezetett harcok előtt idilli életet éltek: a mai Vietnám északi részén, a Vörös-folyó deltája körül található Giao Chỉ tartomány kormányzójának lányaiként nem szűkölködtek semmiben, és státusukból kifolyólag az irodalomban és a harcművészetekben is képzettek voltak.

Édesapjuk azonban idegen hatalmat szolgált: a Kr e. 111 óta a térséget megszálló, Han-dinasztia vezette Kínát, amely helyi arisztokratákon keresztül kormányozta a mai Vietnám északi térségét. Az idősebbik nővér, Trưng Trắc is egy hasonló férfihoz, Thi Sách-hoz, a szomszédos Chu Diên tartomány kormányzójához ment feleségül.

Mindazonáltal nem a házasság jelentette a nők egyetlen lehetőségét: elmondható, hogy a korabeli délkelet-ázsiai társadalmak sok szempontból haladóbbak voltak, mint a Han-dinasztia uralta többi területén élők, mivel a nők saját jogon is hasonló birtok- és öröklési joggal rendelkeztek, mint a férfiak. A nők e megbecsültsége fontosnak bizonyult a későbbiekben.

A tartományokat uraló vietnámi arisztokraták hajlandók voltak együttműködni a kínai hatalommal, amíg az nem korlátozta túlzottan saját hatalmukat. Amikor azonban a megszállók egyre magasabb adókat vetettek ki a sóra, illetve elvárták a vietnámi hivatalnokoktól, hogy kenőpénzt fizessenek nekik a mindennapi ügyekben, a helyi arisztokrácia körében ellenállás bontakozott ki.

A mozgalom egyik fő alakja Thi Sách volt, akit a kínaiak ezért nem csupán őrizetbe vettek, de addig példátlan módon tárgyalás nélkül ki is végeztek.

Rosszul számoltak azonban a Han-dinasztia helyi végrehajtói, amikor úgy gondolták, ezzel elejét veszik a vietnámi ellenállásnak: a férfi szerepét felesége, Trưng Trắc és annak húga, Trưng Nhị vették át, és a jogtalan kivégzést övező közfelháborodást kihasználva arisztokrata szervezkedésből valódi népfelkeléssé szélesítették a konfliktust Kr. u. 40-ben. A források szerint maga Trắc szerezte azokat a hosszú, hazafias költeményeket, amelyek ebből az időszakból maradtak fenn.

A feudális alapon szerveződött felkelő sereg (minden törzsfőnök, illetve földbirtokos lehetőségeihez mérten állított ki katonákat) 80 000 fősre duzzadt, és a térségben lévő 65 kínai erősséget sikeresen bevette, a kormányzókat felügyelő kínai helytartókat pedig elüldözte.

Rövid életű függetlenség

A győzelmet követően Trưng Trắc-ot az új ország uralkodójává kiáltották ki, és húgával közösen kormányzott. Mintegy két éven keresztül gyakorlatilag háborítatlanul uralkodtak a mai Vietnám északi térségében.

A fellélegzés azonban nem tartott sokáig: Kr. u. 42-ben a Han uralkodó, Kuang Vu-ti ellencsapást rendelt el a függetlenedő déli tartományokkal szemben, és hatalmas sereget küldött a térség pacifikálására. A Trưng nővérek nem voltak felkészülve egy ekkora invázióra, és támogatóik hamar elpártoltak tőlük.

A végső ütközet, amelyben a nővérek a különféle beszámolók szerint vagy elestek, vagy öngyilkosságot követtek el, a mai főváros, Hanoi közelében zajlott Kr. u. 43-ban. A kínai források megint más történetet mesélnek: ezek szerint a két nőt elfogták, majd kivégezték.

A nővérek körül haláluk után hamar legendák alakultak ki, és évszázadokon keresztül állandó inspirációt jelentettek a vietnámi nemzeti költészet és irodalom számára. A róluk szóló művek rendszerint kiemelik, hogy amikor nem volt egyetlen férfi sem, aki a függetlenségi mozgalom élére mert volna állni, ők vállalták a feladatot, és győzedelemre vezették azt.

Az évszázadok során számos buddhista templomot és szentélyt is emeltek a Trưng nővérek tiszteletére. A középkor folyamán, a 11. századtól a nővérek kultusza bővült, és az esőért felelős túlvilági alakokként is kezdték tisztelni őket – szárazság idején tőlük várták a megváltást a földművesek.

Harci elefántokon

A 20. században a gyarmatosító franciák, majd a kettéosztott ország déli, nyugatpárti kormánya oldalán beavatkozó amerikaiak ellen harcoló gerillamozgalom számára is eszmei példaképként szolgált a Trưng nővérek története.

Napjainkban minden év elején egy, a holdnaptár szerint vándorló ünnepnapon emlékeznek meg róluk felvonulásokkal, és Vietnám számos városában áll köztéri szobruk. Ezek jellemzően harci elefánton ülve ábrázolják őket.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu, borítókép: a Trưng nővérek hagyományos ábrázolása, melyen harci elefántokon ülve üldözik az ellenséget