Mi mindent tehetünk a kedvező terméshozamért – Sipos gazda tanácsai

A idei termésátlagokat, a szélsőséges időjárási viszonyokat és azok kezelését elemezte igen részletesen Sipos József címzetes egyetemi docens, növényorvos a Rádió 7 délelőtti műsorában.

Sipos József, vagy ahogyan vásárhelyen sokan ismerik, Sipos gazda most következő tanácsait jó szívvel ajánljuk minden kerttulajdonos, gazda és gazdálkodó figyelmébe. Nem véletlenül, hiszen az említett szakember 2019-ben elnyerte az Év agrárembere címet, illetve közönsé díjas és növényvédelmi kategória díj győztese is lett. Az idei esztendőben pedig a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar Kari Tanácsának előterjesztésére az egyetemi szenátus által címzetes egyetemi docens kinevezést kapott.

Sipos József ezúttal is meghatottsággal beszélt arról, hogy mennyire hálás a családjának, milyen köszönettel tartozik nekik, akik elindították a mezőgazdasági pályán, annak szeretetére, a szakmai elköteleződésre nevelték. Az ő ösztönzésük hatására igyekezett felfedezni a mezőgazdaság szépségét, és amellett, hogy megtapasztalta, hogy milyen nehéz hivatás ez, folyamatosan szomjazik az újdonságokra, és benne munkál a tanulásra való vágy is minden ezzel kapcsolatos témában. A másik belső motiváció, ami élteti, a tudásának átadása az egyetemi hallgatóknak, a gazdatársaknak. Úgy véli, együttesen, összefogva kell mindannyiuknak tanulni felfedezni, kutatási témákat feldolgozni, nemzetközi kapcsolatokat keresni, építeni, a labor világát megismerni.

Úgy fogalmazott: minden kertszerető, gazdálkodó ember legnagyobb öröme a szüret, az aratás, a múlt hagyományának megélése kiemelkedően fontos. Becsülve a múltat érdemes visszatekinteni mindig a régi a hagyományokra: június 28-án „megszakad a búza töve”, ekkor készültek az aratásra a gazdák, a brigádvezetők, és ugyanekkor, a hajnali órákban mentek az asszonyok köteleket fonni, mert a harmatban tudták ezeket elkészíteni. A férfiak ezalatt az üllő körül a kaszát, kapát kalapálták. Ezzel kapcsolatosan maradt meg gyermekkorából egy igen régi mondás: „Ha nem vered meg a kaszát, akkor ő ver meg téged!”

Ezután elindult a nagy melegben a kaszálás. Sipos gazda szerint ma is követendő példa lehet az a fajta összetartás, a beszélgetés, a viccelődés, illetve a megfeszített, kemény munka elegye, melybe gyakran beleszólt az időjárás, de a hit, az elköteleződés, a mosoly és az estig tartó folyamatos betakarítás meghozta a gyümölcsét. Ma már más világot élünk, és sajnos feledésbe merült az a szép hagyomány is, melyet a nap végi hálaadásnak neveztek. Ez volt az utolsó kévéből vett búzakoszorúk, aratókoszorúk készítésének ideje, mellyel biztosították a következő év bő termését – tekintett vissza a múltba a szakember.

Az idei termésátlagokat tekintve kifejtette, a búza indulásához, a gabonák fejlődéséhez 2020-ra kell visszanyúlni. Száraz volt az idő a vetési idő alatt, el is húzódott ez az időszak: nagyon sokan november közepén vetették a gabonákat, aztán jött a csapadékos periódus, majd a tavaszi fagyhatás, mely elvitte az őszi- és a kajszibarackokat. Mindez hatással volt a fejlődő gabonára és a repcekultúrára is. Kedvező, kiegyenlített hűvös, csapadékos hatás jött ezt követően a gabonára, melyet az árpa terméseredménye, minősége is mutat: 5-11 tonnás hektáronkénti termésátlagok voltak őszi árpában, melynek a betakarítása már befejeződött.

A búzák kapcsán már nem ilyen kedvező a helyzet: Medárd tavaly megajándékozott bennünket, idén viszont nem. Onnantól mint vízválasztótól kezdve megérkezett az aszály, a szárazság, a nagy meleg, így az addig kiegyenlítetten fejlődő búzafajták teljes és viaszérésben érkeztek be ebbe a hatalmas melegbe, mely elvitte a minőségét a búzának több helyen: sikér- és fehérjetartalomban. Fajtától függetlenül a hektolitertömeget is befolyásolta mindez. Mennyiségi veszteséget is mértek ezalatt, és a kialakult termésdepressziót is. Ezzel együtt is 4,5-7,7 átlag terméseredményeket rögzíthettünk, ebben sok a takarmánybúza, kisebb a javító és még kisebb a malmi minőség – tudtuk meg.

„Nagypapám idejében nagy dolognak számított még az egytonnás termésátlag is, hiszen nem volt olyan korszerű a tápanyagellátás, de a szerves trágya viszont igen. Ma már genetikailag 10 tonnás vagy afeletti termésátlagokra is képesek ezek a fajták” – hasonlította össze a hajdani és a mai adatokat Sipos József.

Az említett nagy szórás pedig függ a talajtípustól is, milyen fajta gabonával van dolgunk, lényeges a tápanyagellátás és a lokális csapadékmennyiség is, hiszen előfordul, hogy a falu egyik oldalán esik, a másikon nem. Alapvető tényező, hogy a tenyészidő alatt mennyi csapadékot kapott a gabona, vagy a hőstressz mennyire érte és viselte meg, valamint az érési idő is kulcsfontosságú. A korai középérésű fajták elébe mentek a nagy aszályhatásnak, és sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű termést hozni, de a hosszabb tenyészidejű fajtáknál már komoly és minőségi depressziót kaptak a növények – elemezte a termésátlagok különbségi okait a címzetes egyetemi docens.

Az őszi árpa és őszi káposztarepce mindig kellemes meglepetést hoznak, idén az őszi árpát másképp, illetve nem érte úgy a hőstressz, mint a búzákat. Ehhez hozzájárul a csapadékmennyiség is. Áprilisban és májusban a máskor akár 100 mm csapadékhoz képest most messze elmaradt a lehullott eső mennyisége, és június-július hónapokban is alig 6 mm-t mérhettünk. Az erős kalászokhoz, a növény bokrosodásához márpedig ez elengedhetetlen, kiváltképp a hatalmas meleg, az UV sugárzás mellett. Sajnos ennek következtében a virágporok megégtek, s ez a búzánál is okozhatott gondokat – részletezte a Rádió 7 vendége.

Úgy folytatta, klímaváltozás, környezetváltozás drasztikus változás történt az utóbbi években, az emberek tönkretették a környezetet. Vannak időszakok, amikor több hétig aszály sújtja a területeket, 40-42 °C-os hőséggel, UV-sugárzással, ami aratás szempontjából kiváló, de közben a lábon álló kukoricának, napraforgónak ez hatalmas stressztényezőt jelent. A hirtelen lokálisan megjelenő viharokra, monszunesőkre nem tud az ember felkészülni, a jégelhárító rendszer ugyan működik, de ezeket a drasztikus hatásokat nem tudja kezelni a rendszer. Sajnos ezzel a tendenciával kell számolnunk a továbbiakban is, felfelé húzódott a klíma, a mi térségünkön sivatagosodási folyamatok indultak el, és olyan növények termesztésében érhetünk el majd a későbbiekben eredményeket, mint a citrom – vázolta.

Az UV, mint ismeretes, rövid hullámhosszú fényhatást jelent, az UV-B DNS roncsoló hatással bír, nem csupán az emberek, de a növények életére is. A dísznövényeken tapasztalható fehér foltok ennek következtében létrejövő égési sebek valójában. Éppen ezért az árnyékkedvelő szobanövényeket nem szabad kitenni, mert megégeti azokat a nap – hívta fel a figyelmet.

Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a szél is erősíti az UV hatását, hiszen ahogy mozgatja a leveleket, azok a fonáki részét is éri, mely érzékenyebb terület, és komolyabb égési sebek is keletkezhetnek. Nem beszélve arról, hogy az UV-hatás a növények fehérje- és a vitamintartalmát is csökkenti, roncsolja, ezen a nyáron ezt sajnos megtapasztaltuk – részletezte az időjárási tényezők hatásait Sipos József.

Ami kulcsfontosságú mindannyiunk számára, az a hatékony, eredményes öntözés és annak priorizálása. Fontos, hogy ez magasabb szinteken is megtörténjen, muszáj eszközölni, mert a fúrt kutak nem jelentenek megoldást: rengeteg káros anyag jön fel általuk, így roncsoljuk a talaj szerkezetét, szikesedési folyamatok indulnak el, a homokos területeken öntözés nélkül biztosan nem lehet termelni.

Megoldást jelentene, ha a Maros és a Tisza folyókból kiemelve eljuttatnánk minél több csatornába a vizet, melynél fogva az ottani csatorna menti mikroklíma elősegíti a növények fejlődését, fellélegzését, a földcsatornánál a talajban oldalra elszivárgó víz élteti az ott élő növényeket.

Összefogással lehetne ezekre a csatornákra öntöző szivattyúkat telepíteni, és minden eddiginél nagyobb területen öntözni. Ha ez nem valósul meg, a környezetváltozás megnehezíti, ellehetetleníti a hatékony mezőgazdasági termelést – mondta Sipos gazda.

A kerttulajdonosoknak azt ajánlotta, hogy ügyeljenek a vízminőségre, a hőfokra, dózisra és gyakoriságra. Nagyon fontos, hogy az esti órákban történjen az öntözés, amikor a hő leesik egy kicsit, így a talajba tud húzódni a víz. 20-25 °C-os hőmérséklet a legjobb: a kútvízzel ugyanis leforrázzuk, terheljük a növény szövetállományát, sőt, nappal a vízcseppek a növény levelén összegyűjtik a fényt, prizmaként működnek, ennélfogva megégnek a levelek.

A víz minőségét illetően a káros sók és a vas jelentőségét tartja fontosnak kiemelni, ezért elengedhetetlen a víztározóknak vízgyűjtő területeknek a kialakítása. Ezeken a helyeken leülepedik a víz, kiülnek a káros sók, és az így feljavult minőségű, előmelegített vízzel érdemes öntözni. Tudni kell továbbá, hogy a túlöntözés is veszélyes, hiszen beülepszik és levegőtlenné válik a talaj, és a gyökérélet is leállhat. Az esővíz pedig egy csoda, épp ezért javasolja Sipos József, hogy minél több gyűjtőhelyet tegyünk ki, hordókat, aknákat, és gyűjtsük ezt az előmelegített, legtermészetesebb vizet: ez a legjobb, amivel öntözni lehet a növényeket.

A gyümölcsöskultúrákról elmondta, javasolt hálókat kifeszíteni az állományok fölé, ez megoldás valamelyest, valamint kémiai készítmények is vannak, melyek segítenek megtörni a stresszt, de nem igazán elterjedtek. Ami viszont hatásos lehet, hogy olyan tápelemekkel kondicionáljuk a talajt, mint a kálium, a magnézium és a kalcium, amivel ellenállóbbá tehetjük a növényt, és ha éri is stressz, könnyebben át tudja vészelni, és utána tud tovább fejlődni – fejtette ki a megoldásokat a növényorvos.

A méhlegelők témájában is ismertette a véleményét Sipos gazda, aki azt a fajta méhlegelőt tartja relevánsnak, melyben többféle növényfajta magkeveréke is megjelenik, nem csupán egyszikűek terhelte talajról van szó. Hozzátette, a méhlegelőket nem csupán a méhek, de a közel 750-féle hártyásszárnyú is látogatja, akik szintén beporzó rovaroknak számítanak.

Végezetül pedig egy jótanáccssal is szolgált azoknak, akik a legzamatosabb dinnyét szeretnék hazavinni: keressék azokat a dinnyéket, melyeknél a kocsány felőli részen visszaszáradás látható, és kopogtatásra mély, öblös hangot adnak.