Szűcs Róbert: „Méltó helyére kell emeljük a HFC-t!”

Szűcs Róbert visszatér a Hódmezővásárhelyi Futball Clubhoz. Az egyesület korábbi játékosa, edzője a jövőben sportigazgatóként segíti a kék-sárgákat.

Gőzerővel készül az augusztus elején rajtoló szezonra a Hódmezővásárhelyi FC. Az NB III-as alakulat életében több változás is történt az elmúlt hetekben. Vezetőedzőként Koncz Zsolt irányítja az együttest, Antal Krisztián másodedzőként segíti a munkáját, de Kovács Krisztián is visszatért a kapusedzői posztra. A klub már néhány új játékos leigazolását is bejelentette, a napokban pedig nyilvánossá vált, hogy egy új posztot is létrehoztak. A sportigazgatói feladatokat mostantól Szűcs Róbert látja el az egyesületnél.

Mi lesz egészen pontosan a feladata sportigazgatóként?

A labdarúgásban nagyon sok feladat hárul az edzőkre, az edzések megszervezése mellett is. A játékosok felkutatása és figyelése, a menedzserekkel, a scoutokkal való kapcsolattartás. Ez egy külön szakma, amelyet most én is tanulok, de hatalmas lehetőséget látok ebben a klubban. Most, hogy összeállt a stáb, az edzői kérdés megoldódott, szeretnék teljesen csak arra koncentrálni, hogy a klubot a méltó helyére emeljük. Az NB-s osztály a minimum elvárás, ez most adott. Elég komoly utánpótlás bázisunk van, jó edzőkkel, így az alap is adott. Játékosként is mindig a profizmusra törekedtem, szeretném, ha a klub is még inkább ebbe az irányba mozdulna el. Nem az anyagiakra gondolok, hiszen nem vagyunk egy gazdag klub nagy befektetőkkel. Inkább a hozzáállásban, minőségben, edzésben, játékosok, edzők, vezetők szintjén, hogy mindenki egy irányba, a profizmus felé vezető úton haladjon. Ez az elsődleges cél, amelyet a vezetőséggel kijelöltünk.

Ezzel a lépéssel akkor felosztják a feladatokat, így például Koncz Zsolt vezetőedző válláról is terhet vesz le. Ő még inkább az edzésmunkára a játékosok felkészítésére tud koncentrálni.

Igen. Tulajdonképpen én kapocsként szolgálok a vezetőség és a csapat között. Támogatókat próbálok keresni és ezt kapcsolom össze a felnőtt csapattal. Emellett persze az utánpótlással és az ott dolgozó edzőkkel is tartom a kapcsolatot, hiszen hosszabb távon a saját utánpótlásunkra szeretnénk támaszkodni. Gyakorlatilag ezeket a kapcsokat látom el. Zsoltnak ajánlok játékosokat, menedzserekkel tárgyalok, annak fényében, hogy Zsolt milyen stílusú játékosokat szeretne. Neki csak az edzésekre és a munkájára kell a stábtagokkal koncentrálnia. A szervezési feladatok nálam összpontosulnak, például a jelenlegi időszakban az edzőmeccsek tekintetében. Fontos, hogy a klub egy olyan pályára álljon, amit egy folyamatos fejlődés fémjelez. A stáb szerintem adott, Zsoltival az élen, az első benyomásaim szuperek. Zsolti az NB I-et is megjárta, remekül illeszkedik a képbe, a profizmusa adott.

Hogy látja a vásárhelyi utánpótlás helyzetét?

Nagyon sok tehetség kerül ki közülünk. Igazából ugyanazzal a problémával küzdünk, mint a többi csapat. Amikor a gyerekek 14-15 évesek, jönnek a menedzserek és levadásszák őket. Akár megkerülve az egyesületet és a szülőket próbálják meggyőzni. Nehéz itt tartani a legtehetségesebb gyerekeket, 16-18 éves korukra a legjobbakat kimazsolázzák a nagyobb utánpótlás bázisok. A feladatunk, hogy ezen is megpróbáljunk változtatni. Egy olyan jövőkép felvázolásával, hogy ebben a megyében, akár Hódmezővásárhelyen képzeljük el a jövőjüket. Ez nem csak azt jelenti, hogy mindenkinek profinak kell lennie, hanem meg kell szólítani a labdarúgás nagy családjának őket. Fontos, hogy Hódmezővásárhelynek legyen egy olyan vonzereje, hogy ne elvágyódjanak a játékosok, hanem itt maradjanak. Ehhez a körülmények adottak. A stadion nagyszerű, simán NB-s létesítmény. Az utánpótlás szintjén kiemelkedő. Remek edzőink vannak. Gyakorlatilag minden adott. Azt kell megoldanunk, hogy megpróbáljuk itt tartani a legjobbjainkat. Fontos kiemelni, hogy ez nekik nem gát. Nem arról van szó, hogy itt nem fejlődhetnek tovább. Itt kell kínálnunk nekik egy olyan fejlődési lehetőséget, hogy ne kelljen elmenniük. Ha esetleg ez mégis megtörténik, akkor pedig akár megpróbáljuk őket visszahozni.

Ez a koncepció tehát nem változik? Az elmúlt időszakban már jellemző volt ez a tendencia, hiszen Orovecz Ádám vagy akár Tapiska Géza is visszatért.

Hosszútávon mindenképpen a saját utánpótlásunk jelenthet megoldást. Nem vagyunk milliomos csapat, hogy minden évben nagy neveket igazoljunk. Emlékszem, amikor én játszottam, – igaz ez tizenéve volt és minden más volt – akkor azért szinte csak vásárhelyiek voltak a csapatban. Persze azt is el kell ismerni, azzal együtt, hogy nem átjáró házat szeretnénk, a bennmaradáshoz, a stabil NB-s szinthez muszáj egy-két segítő játékost igazolni, akik rutinosak. Ez által a fiatalok is sokkal jobban tudnak fejlődni. A koncepció nem változik. Nagyrészt vásárhelyi játékosoknak kell a keretet alkotniuk. Viszont, ha van olyan fiatal és tehetséges játékos, aki itt képzeli el a jövőt, esetleg idővel ő maga is vásárhelyivé válik, akkor őket is szívesen látjuk.

Milyen rövid távú célokat fogalmaztak meg?

Minimum NB-s osztály és az utánpótlásunk bővítése. Sajnos a vírus miatt nagyon sok gyerek lemorzsolódott. Fontos cél, hogy őket is megpróbáljuk visszacsábítani, hogy még több gyerek futballozzon Vásárhelyen. Szeretném, ha a hívószóra sok fiatal csatlakozna a vásárhelyi csapathoz. Egy jól működő klubot szeretnénk létrehozni. Amit említettem, nagyon fontos, hogy egy irányba húzzon mindenki. Ez vezethet az eredményességhez, és így lehetünk sikeresek. Jó a kapcsolatom a szurkolókkal, róluk sem szabad megfeledkezni, hiszen nélkülük nincs foci. Nagyon szeretném, ha minél többen látogatnák a meccseket. Sok ötletünk van, hogy miként csaljuk vissza őket. Persze a legjobban az eredményesség hozhat sikert ezen a téren, így most a legfontosabb az, hogy egy stabil harmadosztályú csapatunk legyen. Ezzel sokkal könnyebb lesz a fiatalokat is beépíteni és megnyerni a vásárhelyi focinak.

A hosszú távú elképzelésekkel mi a helyzet?

Hosszú távon az a cél, hogy vásárhelyi fiatalokból még többen legyen, a mostani 60%-os aránynál is. Szerintem mernünk kell nagyot álmodni. Itt valamikor volt NB II-es csapatunk is. Persze ez később fog realizálódni, de nagyon jó lenne, ha itt újra másodosztályú mérkőzéseket látnának az emberek. Tényleg mernünk kell nagyot álmodni, hátha néhány éven belül lesz egy olyan csapatunk, ami akár a feljutásért játszik, és akkor majd eldől, hogy alkalmasak vagyunk-e erre vagy sem. A célokat viszont meg kell fogalmazni, minél nagyobbat, hátha eljutunk arra az útra.

Fotó: HFC (hfc1912.hu)