„Ahol a természetes bor születik” – interjú Balog Árpád vásárhelyi borásszal

Balog Árpád neve ismerős lehet azok számára, akik kellően nyitottak és kedvelik a természetes eljárással készülő borokat. Árpád a régi hagyományokhoz visszatérve, értékteremtő és értékmegőrző célokkal, természetes módon gondozza szőlőjét. Pincészetét illetően azonban nem csak a szőlőtermesztést jellemzik hagyományos módszerek: a bor előállítása során is kerülik a különböző adalék- és segédanyagokat. A szőlőtermesztéstől a palackozásig tehát minden a természetesség jegyében történik.

Balog Árpád első generációs borászként 2012 óta foglalkozik borkészítéssel. Jelenleg tizenegy hektáron műveli szőlőjét Csongrád-Bokros közelében, a pincészet azonban Vásárhelyen, a Zrínyi utcai parasztházukban található, ahol az erjesztés az érlelés és a palackozás történik. Árpád munkáját gondos odafigyelés és minőségi végeredmény jellemzi, nem is csoda tehát, hogy a borai a tengeren túl már meghódították a piacot. Itthon azonban úgy tűnik, várni kell még a sikerre, hazánkban ugyanis egyelőre még csupán a szárnyait próbálgatja a természetes borok iránti érdeklődés. Balog Árpáddal beszélgettünk.

 „A borászat meghatározó jellemzője, hogy szőlőtermesztés és borkészítés során a természet rendjét és a hagyományokat tisztelve végezzük teendőinket” – olvasható a Borászat honlapján. Mit jelent ez, és miben különbözik egy természetes bor a technikailag előállítottakhoz képest?

Fontos tisztázni, mi az, hogy természetes. Ez egy olyan fogalom, ami mindenkinek mást jelenthet. Manapság a köztudatban inkább az a természetes, amit a boltok polcain találnak az emberek, és megszokják azt. A természet rendje azonban szembemegy ezzel. A természetes borok készítése során az emberi munkát adjuk a szőlőhöz, és semmi más kemikáliát, hiszen azok a borok vannak igazán jó hatással az emberre, melyek nem tartalmaznak semmiféle vegyszert, adalékanyagot, ezáltal pedig sokkal egészségesebbek és tisztábbak lesznek, mint a technikai úton előállított társaik.

Hogyan történik a természetes borok előállítása?

Nagyon fontos, hogyan termesztjük a szőlőt: mindennek az alapja, hogy a növény jó kondiban legyen, kellő tápanyaghoz jusson, és ne legyen túlterhelve. Ez a kiindulási pont, melyet a gyomirtó szerek, a műtrágya és egyéb felszívódó szerek teljes kizárása követ. Csak természetben előforduló alapvegyületekkel, úgynevezett kontaktszerekkel dolgozunk, melyek nem kerülnek be a növény nedvkeringésébe, mégis távol tartják a gombákat és egyéb kórokozókat.

A kontaktszerek hátránya, hogy sokkal gyakrabban kell permetezni a növényt, és csupán megelőzés céljából alkalmazhatók, betegséget nem kezelnek, tehát a természetes borok tekintetében nagyon fontos az előre gondolkodás.

Ha van egy jó szőlőnk, ami egészséges, akkor van esélye, hogy egészséges bor fog születni, mindenféle segédanyag hozzáadása nélkül is. Az előállítás során nem befolyásoljuk az erjedést, nem javítjuk fel a mustfokot, nincs borélesztő vagy más adalékanyagok, tehát minden a természet rendje szerint zajlik. Ha valahol egy pontnál beavatkoznánk a folyamatba, utána mindig korrigálni kellene a következő lépésekben, hogy kerek maradjon a történet. Ehelyett inkább kereken tartjuk azt, és nem avatkozunk bele.

Fókuszban a kénmentes borok

2015 óta csak kénmentes borok készülnek a pincészetben, amivel jócskán megelőzte a hazai trendeket. Több figyelmet és precizitást igényel a kén elhagyása?

Az emberek ezt általában elengedik a fülük mellett – kénmentes, oké, és akkor mi van? Ez azért nem ennyire egyszerű dolog, kénmentes bort nagyon kevesen készítenek. Néhány éve világszerte elindult a természetes borok iránti igény, ami Magyarországon még igencsak gyerekcipőben jár, de időnként itthon is beharangoznak egy-egy kénmentes bort. Pár éve, amikor egy társaságban elmondtam, hogy 2015 óta csak kénmentes borokat készítek, kinevettek, pedig ez a régmúlt során egy teljesen természetes dolog volt.

A kén egy hozzáadott vegyület; egyébként a legkisebb rossz, amit a borba tesznek. Határértékek közé szorítva a természetes borok világában is megengedett az enyhe kénezés, hiszen ha bármi probléma van a borban, a kén kordába tartja azt.

Számomra az az elsődleges szempont, hogy egészséges legyen a szőlő, rendezett legyen a pince, és tiszta körülmények között mozgassam, palackozzam a bort. Minden egyes fázisra nagyon oda kell figyelni, hogy ne tudjon befertőződni a bor. Ha sikerül megtartani ezt a rendet, és fertőzésmentesen kerül a palackba a bor, akkor kénmentesen is időtálló lesz.

Hagyományok és természetközeliség

Miért fontosak önnek a hagyományok?

Régen az emberek a természetet megfigyelve nagyon sok mindent felfedeztek. A szőlőt taposták, kíméletesen tárták fel, és nem törték össze annyira a kocsányt sem. A mai technológia bogyózza vagy épp fogaskerekek között darálja le a szőlőt, összetörve a kocsányt, aminek aztán kiérződik a csersavassága a borban, és könnyen rossz ízt eredményezhet. Régen a kocsányból minimálisan kioldódott csersavasság tartósította a bort, azaz a taposott szőlő mindenféle kemikália nélkül is könnyebben eltartható volt.

Ami engem illet, éppen ezért a modern szakkönyvekből sokkal kevésbé szeretek tudást meríteni, mint mondjuk egy öreggel elbeszélgetve, aki még esetlegesen a termelőszövetkezetek előtti idők borkészítési szokásairól is tud mesélni. Úgy látom, hogy anno a tsz-es idők több rossz szokást is hoztak a növénytermesztésbe, felrúgták a természetközeli szemléletet. Manapság szerencsére érzékelhető némi változás, hiszen azok, akik a termelőszövetkezetekben szocializálódtak, kezdik letenni a munkát, és egy következő generáció lép a helyükre, melynek tagjai a kénmentes vagy természetes borok készítését illetően is nyitottabbnak bizonyulna

Hogyan került egyébként kapcsolatba a borokkal?

Mindig nagyon szerettem a borokat, és a barátaimmal gyakran jártunk különböző kóstolókra. Egy idő után késztetést éreztem arra, hogy továbbvigyem a szenvedélyt, és magam is borokat készítsek.
Szerettem volna egy olyan produktumot létrehozni, ami teljesen az én nevemhez kapcsolódik. A bor egy ilyen érték számomra.

Büszke vagyok arra, amit az eddigiek során elértem, hogy a boraim viszonylag sok helyre eljutottak a világban, és jó visszajelzéseket kapok a végeredményt illetően. Bánt viszont, hogy Magyarországon hátrányos helyzetben vagyok a besorolást illetően, ugyanis az Alföld, Csongrád és az úgynevezett homoki szőlők itthon rossz megítélés alá esnek. Minden tájegységnek vannak jobb és rosszabb borai egyaránt. Kétségbeejtőnek tartom, ha egy egész tájegységet egy kalap alá vesznek, megbélyegeznek egy-egy silány termék miatt.

Tehát nyitottnak kell lenni?

A bort mindig nyitott lappal kell indítani, és nem szabad a sztereotípiákat követni. Attól, mert felmagasztalt területről érkezett, még lehet csekély a bor élvezeti értéke, ha pedig egy lesajnált területről jött, attól még nem feltétlenül rossz a minősége. Sok ember az alapján ítél, hogy mit mondanak mások, pedig a bor mindenkinek mást jelent, mindig az egyén ízlésétől függ.

Külföldön már bizonyították létjogosultságukat

Visszatérve a természetes borokra, külföldön jobb a kultúrájuk?

Igen, és azt sem lehet mondani, hogy csak a nyugati országokban. Az utóbbi években Grúzia például határozottan a természetes borok mellé állt, és a környező országokban, Szlovéniában, Horvátországban is egyre pozitívabban tekintenek ezekre. Többszöri sikertelen hazai próbálkozást és kitelepülést követően arra alapoztam az értékesítést, hogy olyan nemzetközi bormustrákon vegyek részt, melyek a természetes borok népszerűsítését tűzték zászlajukra. Itthon is voltak pozitív hangok, ám ezeken a találkozókon éltem meg először a sikert, amit egyébként abban mérek, hogy felfigyeltek a borainkra, és vásároltak belőlük, hiszen számomra az a legjobb mérce, ha a bor elkel, és megissza valaki.
Tavaly a pandémia miatt sajnos elmaradt minden találkozó, de azelőtt voltunk Londonban, New Yorkban, Montrealban, Los Angelesben, Berlinben és Grúziában is, utóbbi országba egyedüli magyarként hívtak meg bennünket. Ezek a mustrák kitűnő alkalmak arra, hogy a természetes magyar borok is megjelenjenek a nemzetközi piacon, hiszen technológiai borból rengeteg van, nehéz lenne versenybe szállni a nagy termelőkkel.

Magyarországon egyelőre nem is éri meg a természetes borok piacával foglalkozni?

Az első években nagyon nagy energiákat fektettem abba, hogy ott legyek a legtöbb hazai rendezvényen és hirdessem, amit csinálok. Azonban nem éreztem azt a pozitív fogadtatást, amit vártam volna, nem tudtam megfelelő áron értékesíteni, és nem volt kellő visszhangja sem a dolognak. Voltak ugyan kedvező visszajelzések, de kevésnek bizonyultak, hiszen nyilvánvaló, hogy el is kell adnom, amit megtermelek. Megfordítottam tehát a történetet, és csakis a borra hagyatkozva külföldön próbáltam szerencsét, ami be is jött.

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék itthon érvényesülni, hiszen ki ne szeretne a saját hazájában bizonyítani. Ugyanakkor minden lehetőséget megnéztem, és a külföldi piac olyan utat kínált számomra, amin tovább tudtam haladni.

Nagyon bízom abban, hogy a természetes borok iránti érdeklődés továbbra is töretlen marad külföldön, és ez esetlegesen visszahat majd a magyar piacra is, hiszen általában, ha valaki sikeres egy másik piacon, annak előbb-utóbb itthon is híre megy.

A szőlőtermesztéstől kezdve egészen a palackozásig minden egyes folyamat az ön érdeme?

Egy ember segíti a munkámat, aki a metszésben és egyéb zöld munkálatokban támogat. A többi folyamatot, a sorművelést, a permetezést én végzem, a pincében pedig – a bor előállítása és a palackozás, címkézés során – már teljesen egyedül vagyok. Voltak próbálkozások, amikor kértem segítséget, de mindig azon izgultam, hogy mit hogyan csinál a másik. Ez számomra nagyon bizalmi dolog, fontos, hogy mindenütt körültekintőek legyünk. Számomra nem borász az, aki pénzt adott ahhoz, hogy valaki elkészítse neki a bort. Nálam ez a történet attól lesz kerek, hogy én végzem el a teendőket. Nagyon sok munka van benne, de mosolyogva csinálom, mert szeretem. Nekem ez a legfontosabb, ez éltet, ez hajt, és ez motivál a továbbiakban is.

Fotó: Promenad24, Balog Árpád Facebook-oldala