Kószó Péter: a vitából és a pártpolitizálásból még egyetlen rászoruló gyermek sem lakott jól

A nemrégiben alakult Mindenki Számít Vásárhelyen Alapítvány máris több alkalommal segítette a rászorulókat Hódmezővásárhelyen és egyre többen támogatják őket karitatív céljaikban. Augusztusban például ezer rászoruló általános iskolás gyermeket ajándékoznak meg sportszerutalványokkal, fejenként 10 ezer forint értékben. Kószó Péterrel, az alapítvány elnökével az eddigi tapasztalatokról és jövőbeli terveikről is beszélgettünk.

Miért érezték úgy, hogy szükség van egy karitatív alapítvány létrehozására Vásárhelyen? Mit remélnek a szervezettől?

Lázár János országgyűlési képviselő kezdeményezésére hoztuk létre a Mindenki Számít Vásárhelyen Alapítványt, amely karitatív, jóléti célokat szolgál. Annak idején alpolgármesterként a népjóléti ügyekkel kiemelten foglalkoztam, több tízezer alkalommal találkoztam, egyeztettem olyan emberekkel, akiknek gyakran a mindennapi betevő megteremtése is gondot okozott. Sokan előítéletekkel tekintenek feléjük, de ez nem helyes, nem szabad általánosítani. Megtanultam, hogy figyelemmel, megértően és tisztelettel kell feléjük fordulni, hiszen sokszor olyan küzdelmeket vívnak meg a hétköznapi életük fenntartásáért, vagy a családjukért, amelyek a többség számára ismeretlenek, de bármelyikünk számára kemény próbatételt jelentenének. Ezek a korábban a hivatali munkámból eredő kapcsolataim civilként is megmaradtak, az utóbbi időben pedig rengetegen kerestek fel személyesen vagy telefonon, hogy segítsek. Bizalommal fordultak felém, és egy beszélgetés alkalmával elmeséltem Lázár Jánosnak, miket tapasztaltam. Ő azt javasolta, hogy ha ilyen komoly a baj, akkor hívjunk életre egy összefogást, amely keretében több embernek is segíteni tudunk, ehhez pedig a támogatását ajánlotta fel. Így alakult meg a Mindenki Számít Vásárhelyen Alapítvány, amelynek alapítója ő maga lett.

Kikre számít a munkában, kik segítik a kuratóriumi elnököt?

Hadd kezdjem azzal: nagy megtiszteltetés, hogy elnöke lehetek ennek a karitatív alapítványnak, olyan kuratóriumi tagokkal az elnökségben, mint Nagy István háziorvos, Draskovitsné Joó Erzsébet korábbi Boldog Gizella-díjas, nyugdíjas újságíró, publicista, Korsós Ágnes címzetes főjegyző és Ambrus Norbert jogász. A megalakulásunkat követően gőzerővel belevetettük magunkat a munkába. Szeretnénk folytatni a rászorulóknak szóló akciókat. Már a bejegyzésünk előtt, húsvétkor száz élelmiszercsomagot osztottunk szét, majd pünkösdkor kétszázat, gyermeknap alkalmával pedig értékes ajándékcsomagokkal leptük meg a helyi apróságokat. Jó volt látni, mennyire örülnek az ajándéknak. Ezt szeretnénk a jövőben kiterjeszteni, szélesíteni.

Korábban úgy fogalmazott: azt tapasztalják, hogy az önkormányzat elengedte a nélkülözők kezét a városban, ezért akarnak melléjük állni. Mely csoportokat célozzák elsősorban?

A szociálisan rászorulók mellett a krónikus betegekre, ágyban fekvőkre is kiemelt figyelmet szeretnénk fordítani, de lehetőségeinkhez és erőnkhöz mérten segíteni akarunk mindenkit, akit magára hagyott a város jelenlegi vezetése. Nem feledkezünk meg a nyugdíjasokról sem, sajnos az önkormányzat már utalványokat sem ad nekik a nagyobb ünnepek előtt. Áttekintettem a város idei költségvetését, és azt tapasztaltam, hogy nagyon-nagyon le van faragva a népjóléti kiadásokra szánt összeg, amit megdöbbentőnek és megengedhetetlennek tartok. Rengeteg a méltatlan eljárás az önkormányzati lakások bérlőivel szemben, a városi segélyezési programok pedig egyre szűkülnek: egyre kevesebben kapnak segítséget, támogatást. Nekem úgy tűnik, hogy a szegények a jelenlegi vezetésnek egyre inkább csak számok a költségvetésben, kiadások, amelyek terhelik a városi büdzsét. Ez nem helyes. Az önkormányzat van az itt élőkért és nem fordítva, ezt jó, ha nem felejtjük el!

Mivel készülnek a következő időszakra, melyek az alapítvány legfontosabb tervei?

A város vezetése számára minden kérdésben az a legfontosabb, hogy megossza, és egymás ellen fordítsa a vásárhelyieket, vagy visszafelé mutogasson, így feltehetik a kezüket és elegánsan kivonulhatnak a vitából anélkül, hogy bármit is kellene csinálniuk. De a vitából, a megosztottságból, vagy a pártpolitizálásból még egyetlen rászoruló gyermek sem lakott jól! A vásárhelyiek közösségében ezzel szemben él az összefogás és a szolidaritás, ami hitet ad nekünk minden nap. Örömmel jelenthetem be, komoly adományokat kaptunk támogatóinktól. A kuratórium úgy döntött, augusztusban ezer általános iskolásnak ad 10 ezer forint értékben sportszerutalványokat, ami önmagában 10 millió forint. Tervezzük emellett középiskolás, jól tanuló gyermekeknek ösztöndíj létrehozását is. Nemrégiben egy vásárhelyi vállalkozótól ígéretet kaptunk arra, hogy havonta félmillió forinttal segíti a működésünket, ami azt mutatja, hogy sok jó ember figyel fel az alapítványra. Tisztelet jár minden adakozónak! Minden forintért hálás szívvel mondunk köszönetet, minden összeg, legyen bármekkora is, nagyon jól jön – és végső soron a vásárhelyi közösséget gazdagítja a mi közvetítésünkkel.

Honnan meríti az erőt a segítő, jótékony munkára?

Már 1992-től kezdve elköteleztem magam a jótékonyság ügye mellett, ezért alapítottam meg a Johannita Segítőszolgálat dél-kelet magyarországi csoportját. A német Johannita Szervezettel együttműködve, többek között részt vettem a délszláv háborúban, ahol tábori gyermekorvosként segítettem a menekült beteg gyerekeket, ezért később megkaptam a német Johannita Rend érdemkeresztjét. Telik felettem az idő, a 66. évemet taposom, de van még erőm, és amíg bírom, addig segíteni fogok az embereken. Köszönöm mindenkinek, aki támogat ebben engem, illetve az alapítványt, hiszen hiába fejlődik az ország, élnek sokan egyre jobban, azért a társadalomnak mindig van egy rétege, amelyet segíteni kell, amelyről nem feledkezhetünk meg és amelyet nem hagyhatunk magára!

Az alapítványt a rászorulók levélben is kereshetik (6800, Hódmezővásárhely, Malom utca 30., az alapítvány bejegyzett címén), személyesen, de ugyanígy az adakozók, felajánlók jelentkezését is várják. Számlaszám: 11735067-23559172

Fotók: Gémes Sándor