Nem ördöngösség a szabadkézi gépi hímzés
Hogyan lehet egy hímzés egyszerre szabadkézi és gépi is? Egy igazán kreatív hölgyet kérdeztünk efelől, a vásárhelyi Ecker Szilviát, aki szívesen beszélt ennek az egyszerű, de nagyszerű technikának a mikéntjéről.
Hogyan kell elképzelni a szabadkézi, gépi hímzéses módszert? Mennyire nehéz megtanulnia egy átlagembernek?
Ha valaki azt gondolná, hogy egy bonyolult, nehezen elsajátítható műveletről van szó, akkor el kell mondjam, hogy nem az. Sőt, nem is kell hozzá speciális gép, csupán egy hagyományos varrógép, és egy erre a célra kifejlesztett talp.
De biztosan nem csak ezen múlik a folyamat sikere…
Így van. Miután levesszük az általában használt varrógéptalpat, a helyére illesztjük a gépi hímzésre való változatot. A varrás során látni fogjuk, hogy az mintha lebegne az anyagon, ez utóbbit közben szabadon irányíthatjuk, mozgathatjuk a kezünkkel. Nem előre beállított hímzőprogramról van tehát szó, hanem egy olyan technikáról, mely lehetővé teszi, hogy akár csupán körvonalas, akár egyszínű vagy éppen színekben gazdag mintát hozzunk létre.
Milyen motívumok alkothatók ezáltal?
A kézügyességünktől függően akár bonyolultabb képeket, sőt, „festményeket” is létrehozhatunk. Az ez utóbbiakra jellemző árnyékolás sem probléma, csak menet közben át kell fűzni a cérnát egy világosabb vagy sötétebb árnyalatra, és már mehet is a színátmenet elkészítése.
Milyen anyag lehet erre alkalmas?
Bármilyen textilre hímezhetünk ezzel a módszerrel, aminek van egy kis tartása. A végeredmény pedig lehet egy szolid díszítés egy blúzon vagy egy táskán, maszkon, de jómagam készítettem már hímzést menyasszonyi ruha fűzőjére is, mely ugyan időigényesebb, de annál szebb feladat volt.
Mindig előre kész motívummal fog neki a varrásnak?
Volt olyan munkám is, mely során nem kaptam előre mintát, így a tervezéstől a kivitelezésig szinte kompletten alkothattam. Az említett példa egy pelenkázótáska elkészítése volt, mely nemcsak a motívumok miatt volt különleges, hanem amiatt is, mert funkcionalitás és dizájn szempontból is cserélhető átlapolást kellett kitalálnom. Egyszerűen imádom a tervezés folyamatát, a kreatív ötletelést, az effajta „problémamegoldást”.
Hogyan zajlik ennek a folyamata?
Mindenekelőtt fejben történik a tervezés, azután jöhet a rajzolás. Ezt követően gyakran elkészítem az adott készterméket egy olcsóbb anyagból, hímzéssel együtt, hogy lássam, hogy hogyan működik a minta és a forma együtt. Ha minden stimmel, akkor következik élesben is a kivitelezés.
Nagyon fontosak a gondos előmunkálatok, mert ha netán nem a megfelelő helyre kerül a hímzés, elcsúszik, akkor a sűrű varrást már nem lehet kibontani.
Mekkora minta az, amelyet még kivitelezni lehet egy egyszerű varrógéppel?
Szinte bármekkora lehetséges, de evidens, hogy egy nagyobb felület, például egy ágytakaró közepe már nehezebb feladatnak ígérkezik. Az anyagot folyamatosan igazgatni kell a gép alatt, ennélfogva jóval több időráfordítás szükséges a művelethez. Ilyenkor praktikus lehet a patchwork technika is, mely nagyban megkönnyíti és felgyorsítja a folyamatot. Ezt aztán gyakorta kombinálják a „kukacolásnak” becézett módszerrel is.
Mit takar ez a bizonyos kukacolás?
Ezt a fajta varrást úgy kell elképzelni, hogy egy teljesen sima textilfelületen kis körkukacokat varrunk. A vászon alatt vatelinréteg van, amire steppelés készül a mintával. Ez a módszer aztán egy puha, domború felületet hoz létre az anyagon a kívánt motívummal együtt.
Kinek ajánlja kipróbálni a gépi hímzést vagy akár az előbbiekben említett varrástechnikákat?
Magamból kiindulva – hiszen szeretek rajzolni, festeni, imádom a kreatív tevékenységeket – gyakorlatilag bárkinek. Minimális rajzkészséggel is neki lehet indulni, és ha nem a legkacifántosabb mintával kezdjük, már az elején garantált lehet a sikerélmény. Nem beszélve arról, hogy mint minden alkotó tevékenység, mennyire kikapcsol, és örömünket lelhetjük benne. És akár abban is, ha egy szép, gépi hímzéssel készített ajándékkal másnak is örömet szerzünk vele.
