Ismét felvette az Okulárét a Bessenyei Színkör

A Bessenyei Színkör is aktív szereplője az Okuláré Projektnek. De mi is az az Okuláré Projekt? Miben mások az ebben a megvalósításban látható darabok? Többek közt erről is kérdeztük a színkör vezetőjét, rendezőjét, Benkő Brigittát, aki szívesen és részletesen mesélt erről az izgalmas előadássorozatról és a jövőbeni terveikről egyaránt.

Az Okuláré Projekt szó szerint és szimbolikusan sem ismer határokat: egy nemzetközi kortárs dráma-felolvasóestről van szó, mely amatőr és hivatásos színjátszó társulatok, műhelyek előadásában valósul meg, egyazon időben, a világ különböző pontjain.

A felolvasók köre folyamatosan bővül. Hazánkban a fővároson kívül Debrecenben, Pakson, Szegeden, Dunaújvárosban, Mosonmagyarváron, és ékes városunkban, Hódmezővásárhelyen is láthatók-hallhatók a programsorozat keretein belül megrendezett előadások. A rendezés ez esetben azonban nem a hagyományos színházi rendezést jelenti, korhű jelmezekkel és pazar díszletekkel. A hangsúly a modern, aktuális, érdekes és mindenképpen feldolgozandó témákon van, mely felolvasóestről lévén szó, így mindvégig a fókuszban marad.

A pandémiától eltekintve a szervezők kéthavonta újra meg újra felkérnek 3-3 kortárs írót arra, hogy egy előre megadott témát érintve írjanak egy-egy maximum 15 perces, egy felvonásos darabot. A kihirdetett témakört tekintve az alkotók szabad kezet kapnak, így mind sajátos értelmezésben jelent meg az eddigiek során a segítség, az identitás, a flört vagy akár legutóbb az újrakezdés témaköre is.

A mindahány városban egyszerre felolvasott művek kapcsán a közönség is fontos szerepet kap. Az előadás után folytatott közös beszélgetések szerves részét képezik a projektnek, melyek során a nézők kifejthetik álláspontjukat az aktuális témát illetően, végül szavazással dönthetnek, hogy az aznap este látott 3 egyfelvonásos közül melyik nyerte el a legjobban a tetszésüket. És az este még itt sem ér véget, legalábbis a társulatok számára, akik összegzik a voksokat, megvitatják a tapasztalataikat, továbbítják azokat a budapesti központnak.

Az az író pedig, akinek az alkotása a legtöbb szavazatot kapta, meghívást nyer a következő alkalomra is.

A Bessenyei Színkör tagjai hogyan értékelte a legutóbbi előadásokat?

Kicsit visszakanyarodnék előbb az időben, tavasszal a régi okuláré darabokból vettünk elő hármat. Kormányos Ákos Éjjeliszekrény című darabja nagyon megmozgatta a közönséget, akkor még online élő adásban zajlott a felolvasóest a Bessenyei Színkör Facebook oldalán, igen magas elérésszámmal, nagy érdeklődéssel.

A második, a Viola című, Váradi Szabolcs által írt darab egy fiatal lány tragédiáját jeleníti meg, aki nem szeretett volna gyermeket és voltaképpen mindent megtett ennek érdekében. A mű az elhatározás lelki hátterét fejtegeti elsősorban. És bár kevesebb emberhez jutott el a darab, de annál magvasabb gondolatok kísérték az előadást követően.

A Csokoládé szintén nagyobb létszámú közönséget ért el, mely egy idősotthonban játszódó, idősebb korosztályt érintő témában hozott újat a nézők számára.

Aki esetleg lemaradt volna ezekről a darabokról, valahol, valamilyen formában pótolhatja?

Élő, online adás ezekből a felolvasóestekből már nem lesz a technikai feltételek összetettsége miatt, de ami jó hír, hogy most már élőben, személyesen várhatjuk a nagyérdeműt.

Így volt ez a legutóbbi előadásunkon is, mely már színpadon, valóságos nézőközönség előtt zajlott, nagy örömünkre.

Címe, illetve a témája az Újrakezdés volt, melyet ismét nagyon tartalmas beszélgetés követett.

Az első egyfelvonásos Németh Fruzsina Lilla műve volt, Lehetek én is címmel, melynek alapvető célja, hogy tükröt mutasson a mai kor emberének. Tükröt abban az értelemben, hogy szembesüljünk azon gyengeségünkkel, miszerint – tisztelet a kivételnek – hajlamosak vagyunk a telefonunkba bújni, és esetleg nehezen szakadunk el tőle akár egy esemény, egy élmény átélése közben is. A darabban ez történetesen és stílszerűen egy színielőadás. És hogy mi ebből a tanulság? Legyen jó a mű, legyen közönségbarát, legyen remek a színészi játék, a díszletek, a jelmezek, és ha mindez adott, akkor a közönségnek esze ágában sem lesz a telefonjára nézni.

Az újrakezdés lehet egy szerelmi újrakezdés is, mely a második darab fő vezérfonalát adta, hiszen egy férfi és egy nő kapcsolata sokszor lehet viszontagságos, szenvedélyes, viharos, akár szakításokkal, folytonos újrakezdésekkel tarkítva.

A harmadik mű pedig voltaképpen pszichodrámának is mondható. Cselekményének középpontjában egy problémákkal küszködő lány áll, aki egy tréner vezette csoport előtt tárja fel azt, ami a szívét nyomja. Amiatt pedig, hogy vezető nem végzi megfelelően a dolgát, veszekedés tör ki. A szóban forgó lány, miután elsírta a bánatát, megkönnyebbülve távozik, otthagyva maga mögött a vitázó csoporttagokat.

Milyen reakciókat váltott ki a három újrakezdéssel kapcsolatos történet?

Annak ellenére, hogy talán ez utóbbiról esett a legkevesebb szó az előadást követően, a szavazatok alapján magasan a legtöbb szavazatot kapta. Talán ez lehetett a legkerekebb, legalaposabban körüljárt témafeldolgozás, a legparádésabb színészi játék, így mondhatjuk, hogy talán nem is volt annyi minden, amit hozzá lehetett volna még tenni.

Érdekes, hogy ezen a hétfői napon három magyarországi településen zajlottak egyszerre az előadások, és mindhárom darab kapott egy-egy első helyezést. A másik két település egyébként Debrecen és Budapest volt.

Kik ezeknek a kortárs daraboknak az írói?

Most legutóbb a Fiatal Drámaírók Háza növendékeinek tollából származtak a forgatókönyvek, akik jelenleg is tanulják még a drámaírás művészetét.

Volt-e illetve van-e olyan a darabok közül, amit szívesen előadtatok, előadtok más alkalommal is?

Amelyik nagyon jó, nagyon tetszik, azt megtanuljuk, előadjuk többször is. Jelenleg a Csokoládé az, amelyet ízlelgetünk e tekintetben, elképzelhető, hogy felvesszük a repertoárba.

Az Újrakezdés művei is igen érdekfeszítőek, beszélünk majd róla az amatőr színészekkel, hogy akár több alkalommal is színpadra visszük őket.

A korábbiakra visszatekintve, Székesfehérvárra, egy színházi fesztiválra vittünk már az Okuláré projekt égisze alatt íródott művet, mellyel aztán ezüstérmet is nyertünk.

Milyen előadások, milyen témák várhatóak a jövőben?

Július 26-án a Fal, augusztus 30-án pedig a Földrengés témakörében várjuk majd a forgatókönyveket. Ismét nagyon izgalmas, hogy milyen megközelítésben, hogyan tálalják majd a drámaírók a történeteiket, melyek majd az ősz folyamán kerülnek színpadra az Okuláré Projekt keretein belül, természetesen.

Addig is nagy erővel készülünk a nyári előadásunkra, hiszen óriási szerencse, hogy olyan csapatunk van, akikkel a pandémia alatt is tartottuk a kapcsolatot online és a későbbiekben pedig személyesen, kellő távolságot tartva, kinn a szabad levegőn lebonyolítva a megbeszéléseinket.

A szóban forgó darab pedig egy ízig-vérig komédia, sok humorral, zenével. csipetnyi pajzánsággal megfűszerezve, és amely a Tabarin mester csínytevései címet viseli.