Önzetlen, odaadó segítségnyújtás Vásárhelyről Afrikába – 1. rész
Az Afrika Másként Alapítvány 5 éve dolgozik a nyugat-afrikai Maliban. Riportalanyunk, a vásárhelyi Ecker Szilvia 3 évvel ezelőtt lépett velük kapcsolatba, ismerte meg őket egy Budapesten megrendezett Afrika-napok keretében, melynek témája értelemszerűen felölelt mindent, ami ezzel a távoli földrésszel kapcsolatos.
Miért az Afrika Másként Alapítványra esett a választása?
Több más alapítvány is létesült a kint élők megsegítésére, de az ő programjuk, célkitűzéseik, ahogyan támogatják az ottaniak életének jobbá tételét, elősegítik a boldogulásukat, azonnal szimpatikus lett a számomra.
Olyannyira, hogy egy év múlva már úton is voltam Szenegál felé, egész pontosan Dakar városába.
Szüntelenül az motoszkált a fejemben, hogy mindenképp vigyek és hagyjak ott valami maradandót, segítsek az ott élőknek.
Egy nyomornegyed felé vettem az irányt, egész pontosan egy helyi, az alapítvánnyal együttműködő, itthon csak Remény Iskolájának nevezett intézménybe, ahol többnyire árva, félárva gyerekek tanulhatnak. Az alapítvány részére több budapesti általános iskola diákja által adományozott három bőröndnyi tanszert, rajzeszközt vittem magammal, és azon nyomban meg is tartottam az első foglalkozásaimat a gyerekeknek. Kézműveskedtünk, rajzoltunk, festettünk, és már akkor megtapasztaltam, hogy minden új ismeretért, apróságért, jó szóért borzasztóan hálásak mind a gyerekek, mind a pedagógusok. A szóban forgó kézművestábor az alapítvány szervezésében jött létre.
Nem ez volt az egyetlen eddigi küldetése, ha jól tudom.
Igen, így van. A következő alkalommal, idén májusban öten vágtunk neki az útnak, amely egy 700 fős, szintén nyomornegyed mellett épült, bamakói iskolához vezetett. Nemrégiben további 15 gyermek is bekerült a karitatív programba, akik még „örökbefogadókra várnak”. Persze, ez csak formális örökbefogadás, viszont az a havi 3500 Ft, amivel egy gyermeket támogathatunk, hatalmas segítség. Nem is sejtenénk, hogy ebből a számunkra csekély összegből fedezhető egy ott élő tanuló tankönyve, és egy havi tandíja. Gondoljunk csak bele, ennek köszönhetően a gyermek iskolába járhat, megtanulhatja többek közt a helyi hivatalos nyelvet, a franciát, melyet a nyomornegyedben élők közül nem sokan beszélnek azon a területen.
Hogyan fogadták önöket az iskolában?
Mint már említettem, nagyon aranyosak, hálásak ezek a gyerekek és persze a tanáraik is. Mi sem példázza ezt jobban, mint az alapítvány által szervezett ételosztás, mely során egy jólelkű támogatónak köszönhetően mind a 700 diák meleg ételhez jutott. De említhetném a magyar estünket is, amikor megkóstolhatták a gulyásunkat vagy akár a négy iskola részvételével szervezett nagy sikert aratott diákolimpiát. Ez utóbbin vándorkupát, érmeket, okleveleket és labdákat kaptak jutalmul a gyerekek, de azt a földöntúli örömöt, amit láttunk az arcukon és azt a hálát, amivel köszönetet mondtak, nem lehet elfelejteni. Bizonyára nem is feltételeznénk, hogy itt akkora mértékű a szegénység, hogy nemhogy nekik, de az iskolájuknak sem volt a birtokában egyetlen egy labda, amivel a diákok játszhattak volna.
Milyen programmal érkeztetek?
Kiemelten fontosnak tartottuk és tartjuk a nálunk csak felvilágosító óraként ismert és emlegetett foglalkozásokat, az általános iskola hetedikeseitől a gimnazista korosztályig bezárólag. Lányok részére terveztünk és tartottunk ilyen beszélgetéseket, ahol a saját testük működésén túl menstruációs higiéniai oktatást és menstruációs naptár használatát is beiktattunk: a mosható egészségügyi betéteket varró Facebook-csoport és a Szegedi Nemzeti Színház női varrodájának köszönhetően minden, az oktatásban részt vevő kislány kapott egy mosható betétszettet, valamint oktatást annak használatáról, kezeléséről. A menstruációs szegénység nagyon nagy probléma, hiszen a lányoknak semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére, így közel 25 százalékuk kiesik az oktatásból, amikor menstruálni kezd. A nagy sikert és érdeklődést látva az iskola pedagógusai kérték, hogy jövőre ismételjük meg az oktatást, és bővítsük ki a tájékoztatást a fiúk részére is. Természetesen a jövőben erre is sor kerül majd.
Miért ennyire sarkalatos pont ez éppen itt, ebben az államban?
Muszlim ország lévén ezek a témák tabunak számítanak. Így hiába van a tantervben biológiaóra, a női és férfi emberi test, illetve a nemi életet érintő felvilágosítás egyszerűen kimarad, átugorják az adott fejezeteket.
A témában rengeteg tévhit kering, melyeket mindenképpen el kell oszlatni. Ennek okai némileg az ezzel kapcsolatos ismerethiány, illetve bizonyos vallási és egyéb tradíciók is befolyásolják az ott élők tudásának ezen részét. Az alapítvány munkatársai, Gyurácz Andrea és Jager de Katalin két úriemberrel, Kati férjével, Jim de Jagerrel és Szabó Györggyel, valamint az alapítvány önkénteseivel együttesen továbbra is azon munkálkodnak, hogy minél több országban, minél több témában adhassunk át átfogó ismereteket, bővítsük az afrikaiak, és elsősorban a gyerekek tudását. Egyelőre Malin kívül Ghánában és Szenegálban dolgozik az alapítvány, de van esély a terjeszkedésre is a jövőben. És feltétlenül meg kell említsem Krajnik Ildikót is, akivel most dolgoztunk először, de reméljük, nem utoljára. Hozzánk hasonlóan ő is a Hungary Helps, valamint a Magyar Önkéntes Liga támogatásával utazhatott velünk Maliba.
A céljuk tehát az oktatás megreformálása is…
Inkább csak az oktatás kereteinek kiterjesztése és olyan új területek, lehetőségek bemutatása, amelyekről a nyomorúságos körülményekre tekintettel még csak gondolni sem tudnak. Az ott felnövekvő generáció számára a tanulás jelenti az egyetlen kiutat a nyomorúságos környezetükből. Náluk a tankötelezettség nem ismert fogalom. A lányokat már igen korán férjhez adják, így nem ritka, hogy nem járnak iskolába, vagy nem fejezik be a tanulmányaikat. Sok esetben az anyagiak is gátolják a családokat abban, hogy gyermekeiket iskolába járassák, hiszen a náluk magániskolának nevezett intézmények sem jelentenek kedvezőbb lehetőségeket a diákok számára, mint az államiak. Ha pedig módjuk nyílik arra, hogy továbbtanuljanak, leérettségizzenek vagy netán diplomát szerezzenek, abból nem csak saját maguk, de a közösségük, a városuk, és hosszabb távon az országuk is profitál.
A tanult fiatalok gyermekvállalása kitolódik, nem 8-10, hanem jóval kevesebb gyermek születik, ennélfogva, valamint a felvilágosító oktatásnak köszönhetően talán megfékezhető lesz a demográfiai robbanás, illetve a túlnépesedés. Az alapítvány ugyancsak szemléletformálásba kezdett a műanyagszeméttel kapcsolatban, amely ott hever, lobog, hömpölyög minden árokban, bokron. A szemétfelhalmozódás megint csak hatalmas probléma, erre próbál az alapítvány egyelőre helyi szinten, iskolai oktatással, szemétgyűjtéssel szemléletet formálni, oktatni.
Nincsenek illúzióink, nem hisszük, hogy egyik napról a másikra meg tudjuk váltani a világot a számukra, de ha már annyit elérünk, hogy ne induljanak el menekültként a nagyvilágba, hanem megtanuljanak a saját hazájukban boldogulni, azt komfortosabbá, élhetőbbé tenni, már megérte. De a folyamat értelemszerűen a felnövekvő generáció képzésével kezdődik.
Milyen további lehetőségeik vannak a gyerekeknek a tanórákon kívül?
A szóban forgó iskolában sikerült nyitnunk egy parányi könyvtárat tele ismeretterjesztő könyvekkel, valamint létesítettünk egy informatika termet is, melyet a tanárok és a tanulók együtt nagy örömmel birtokba is vehettek. Néhány számítógépük ugyan volt már, de megfelelő tudás híján nem használták azokat. Ötösfogatunk egyik tagja, Krajnyik Ildikó vállalta, hogy a két hét során annyi informatikai ismeretet ad át az ottani tanároknak, amennyi csak az időbe belefér. Ez idő alatt sikerült megtanítani őket arra, hogy hogyan használják az internetet, hogyan írjanak e-mailt, vagy miként fogalmazzanak meg egy egyszerű pályázatot. Értelemszerűen a megszerzett tudást a gyerekeknek is továbbadják majd. Szervezünk számukra filmklubot, ahol a világ országairól tudnak természetfilmeket nézni; varrószakkört az egészségügyi betétek elkészítésére; játékklubot, ahol megtanulhatnak társasjátékokkal, kártyával játszani.
Miért éppen az afrikai gyerekeket támogatja az alapítvány?
Sokszor felteszik nekünk a kérdést, hogy vajon miért nem a magyar gyerekeknek segítünk. Jómagam elmondhatom, hogy mindig is szívesen adakoztam, és ebből mindig jutott a honfitársaink csemetéi számára is. Ugyanakkor ha a hazai oktatási helyzetet vesszük alapul, korántsem olyan kétségbeejtő a helyzet, mint Afrikában, hiszen az itteni gyerekek ingyenesen tanulhatnak, beleértve a tankönyveket is, az étkezés is sok esetben térítésmentes, és van lehetőség kedvezmények igénybe vételére is. Odakint mindez csak álom, egyelőre legalábbis.
Úgy vélem, mindenkinek szíve-joga és törvény adta joga eldönteni, hogy kiket támogat, milyen szervezetet, alapítványt segít, például az adója 1 százalékával.
Aki további információkra is kíváncsi az alapítvány munkájával kapcsolatosan, illetve támogatni szeretné a tevékenységüket, ezen a weboldalon minden fontos adatot megtalál.
Címkék:
iskola oktatás adomány Ecker Szilvia Hungary Helps Magyar Önkéntes Liga Afrika Másként Alapítvány
