Szél István: meg kell védenünk a magyar piacot, a magyar termelőket!

„Itt az idő, hogy kiálljunk a magyar gazdákért és megvédjük magyar földet! Most kell üzennünk Brüsszelnek! Május végén felfüggesztették a Közös Agrárpolitika reformjáról szóló tárgyalásokat Brüsszelben. Sok millió ember megélhetése, Európa élelmiszerbiztonsága a tét. Az Európai Parlament baloldali többsége a gazdák számára teljesíthetetlen követelményeket akar meghatározni, melyek jelentős versenyhátrányt okoznak az európai, így a magyar gazdáknak is, hiszen előnyt biztosítanak az unión kívülről származó, ellenőrizetlen élelmiszereknek Ne hagyjuk, hogy veszélyeztessék egészségünket, akadályozzuk meg a jelentős élelmiszerár-emelkedést!” – áll többek között abban a petícióban, melyet Magyarország Kormánya, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) indított útjára. A kezdeményezők célja, hogy segítsék a nemzeti kormányokat sikerre vinni az európai, így a magyar gazdák közös ügyét. Leszögezik: mindenképpen meg kell akadályozni, hogy versenyhátrányba kerüljenek a magyar gazdák, s dráguljanak az élelmiszerek.

A Csongrád-Csanád Megyei Agrárkamara elnöke is a petícióhoz való csatlakozásra buzdít. Hiszi, ha a magyar – és a más uniós országokban élő, dolgozó – gazdák megfogják egymás kezét, s közösen felemelik a hangjukat, akkor képesek lehetnek megállítani a brüsszeli balliberális lobbi életveszélyes nyomulását. Szél Istvánt a részletekről kérdeztük.

Miért tartotta fontosnak a kormány, az NAK és a MAGOSZ, hogy – a korábbi sikeres aláírásgyűjtésekhez hasonlóan – újra petíciót indítson a magyar agrárium, a magyar gazdálkodók védelmében?

Amikor legutóbb hasonló kezdeményezéssel álltunk elő, akkor több mint kétszázezer gazdatársunk mondott véleményt a Közös Agrárpolitika keretében tervezett drasztikus forrásmegvonások kapcsán. Úgy gondoljuk, a mostani ügy hasonló horderejű, ezért szükség van a minél szélesebb összefogásra. Az utóbbi hetekben tartott brüsszeli, európai parlamenti és különböző szaktestületi vitákról érkező hírek elengedhetetlenné teszik, hogy felemeljük a hangunkat az egészséges élelmiszerek ügyében, valamint az élelmiszerárak emelkedése és az EU-n kívülről érkező, ellenőrizhetetlen élelmiszerek beáramlása ellen.

Politikai csörték ide vagy oda, az utóbbi években azért a magyar mezőgazdaság szereplői komoly támogatásokat hívhattak le az Európai Unióból. Hogy értik önök most, hogy meg kell védeni a magyar gazdákat és a magyar földet Brüsszeltől? Mit tervez a brüsszeli baloldali lobbi?

Nem véletlen, hogy a magyar agrár-érdekképviselet mellett több uniós ország agrárminisztere is tiltakozását fejezte ki a Közös Agrárpolitika reformjáról szóló tárgyalások megfeneklése kapcsán. Számunkra természetesen a magyar agrárium védelme az első. Ami szűkebb pátriánkat illeti, elég, ha csak arra utalok itt, hogy Csongrád-Csanád megyében kiváló állattartók, szarvasmarhatartók, baromfitenyésztők dolgoznak. Ha szabadkereskedelmi egyezményben nyitjuk meg az uniós, benne a magyar piacot a Brazíliából vagy bármely más dél-amerikai országból érkező állati eredetű termékek előtt, az komoly csapást jelenthet számukra. Ma Magyarországon komoly élelmiszerlánc- és biztonsági előírásoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valakit baromfit tartson, feldolgozza, majd piacra szállítsa. Éppen ezért elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a például Brazíliából útnak indított hajón felnevelt baromfi levágva, feldolgozva elárassza a magyar élelmiszerláncok polcait. De ugyanez igaz bármilyen dél-amerikai hústermékre vagy zöldségre is. Az Európai Unió jelentős eredményeket ért el a szigorú állat- és növényvédelmi szempontok meghatározásával és betartatásával, nem hagyhatjuk ezeket veszni azzal, hogy teljes mértékben ellenőrizhetetlen termékeket engedünk a közös piacunkra. Azt is ki kell továbbá emelnem, hogy az európai baloldal „mesterterve” nagyon megnehezítené a gazdák életét, hiszen a brüsszeli környezetvédelmi lobbisták gyakorlatilag harapófogóba szorítanák az agrárium szereplőit bizonyos környezetvédelmi előírások drasztikus érvényesítésén keresztül.

Miért?

Brüsszelben gyakorlatilag az a téves és hamis képzet él a baloldaliak fejében, hogy a mezőgazdaságból élők tönkreteszik a természetet, tönkreteszik a környezetüket. Úgy gondolják, az öntözésfejlesztés is ördögtől való, ezért semmiképpen sem akarják támogatni. Nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben mindent bevetettek annak érdekében, hogy uniós forrásokhoz jusson a tervezett nagyszabású magyar öntözésfejlesztési program. Ez a balos lobbi ehelyett az úgynevezett agrárökológiai programokat erősítené meg, melyeken keresztül kőkeményen bele akar szólni olyan kérdésekbe, hogyan lehet permetezni, növényvédelmet végezni, s a szántóterületek mekkora részét kell – úgymond – „zöldesíteni”, vagyis kivonni a mezőgazdasági művelés alól. Aligha kell részleteznem, milyen veszélyt jelenthet ez a magyar agrárium számára.

Lát-e rá esélyt, hogy az összekapaszkodó nemzetállamok, az agrárországok gazdatársadalma közös kiállásával megakadályozza ezeknek a baloldali terveknek a megvalósítását?

A brüsszeli politikai helyzet valóban bonyolult, s számunkra nem feltétlenül kedvező, ugyanakkor: igen, ha nem láttunk volna esélyt, nem is lenne érdemes belevágni a kezdeményezésbe. A demokrácia legfontosabb alappillére, hogy összefoghatunk, nem félünk kimondani a véleményünket, s álláspontunkat, érdekeinket egy petíció aláírásával nyomatékosíthatjuk. Ismétlem: nem magyar ügyről van szó, olyan jelentős agrárországokat és nemzeteket is érintenek a fent vázolt kérdések, mint a franciák, a belgák, a csehek, a szlovákok vagy a bolgárok. Bízunk benne, ha széles körű összefogást tudunk megteremteni, az megfelelő nyomást jelent majd az Európai Parlament káros tevékenységének feltartóztatására.

Az elmúlt bő egy évben, a pandémia tombolása, a korlátozások, a lezárások kapcsán egy egészen más típusú szemlélet szükségessége vetődött fel, mégpedig az, hogy annak az országnak, mely túl akarja élni a válságo(ka)t, önellátóvá kell válnia az élelmiszer-termelés és -feldolgozás területén is. Hogy lehet az, hogy akkor Brüsszelben mégis a dél-amerikai szabadkereskedelmi egyezményre helyezik a hangsúlyt?

Igencsak szerteágazó gazdasági kérdésről van szó, melyben pró és kontra merülnek fel érvek a tárgyalóasztaloknál no meg persze a háttérben. Németország mint nagy autóipari ország számára például fontos, hogy Dél-Amerikába is szállíthasson gépjárműveket, a dél-amerikai országok viszonzásul azt kérik, hogy a túltermelésükből származó élelmiszer-felesleget az európai piacon teríthessék. Mint említettem, ez semmiképpen sem szolgálja a magyar gazdálkodók, állattartók érdekét, ezért minden eszközzel meg akarjuk akadályozni, hogy a hajón felnevelt, feldolgozott, csomagolt fagyasztott áruként érkező brazil baromfi kiszorítsa a polcokról a magyar termelők minőségi, helyi termékeit.
A jelenlegi kormányzat szerencsére elkötelezett a magyar agrárium ügye mellett. Ezért hirdette meg, hogy a következő években mintegy 8 ezer milliárd forintot szeretne fordítani a hazai agrárium életben tartására, fejlesztésére, amihez – rekordösszegként – 80 százalékos hazai társfinanszírozás kapcsolódik. A következő három-négy év politikája, kormányzati intézkedései le fogják fektetni a hazai agrárium, élelmiszerellátás, a termőföldtől az asztalig való gondolkodás pilléreit. Olyan pályázat fognak megjelenni, melyeken a kicsik és a multik egyaránt részt vehetnek majd. Így aztán megvalósíthatjuk, amit ön is említett, hogy Magyarország önellátóvá váljon. Az agrárökológiai, agrárgazdasági keretfeltételeink, a termőföldjeink és földrajzi fekvésünk lehetővé teszik, hogy akár 20 millió embert is el tudjunk látni, ki kell aknázni végre az esélyt! Két fronton harcolunk tehát: az EU-ban azért küzdünk, hogy ne sanyargassák a magyar (és az uniós) gazdákat, emellett azt tűztünk a zászlónkra, hogy minél nagyobb mértékben hazai termékek szolgálják ki a magyar vásárlókat, fogyasztókat.

Mit üzen a Csongrád-Csanád megyei gazdatársadalomnak, miért kell mindenkinek csatlakoznia most a petícióhoz?

Nézze, az agrárgazdaságban élők az év 365 napjában folyamatos küzdelmet folytatnak. Küzdenek a természettel, a természeti erőforrásokért, a megélhetésükért. Fontos, hogy az ilyen alkalmakkor is kifejezzük: számíthatunk egymásra! Ha összefogunk, hitem szerint sikerült érvényesíteni érdekeinket. Számunkra nincs fontosabb a magyar agrárium ügyénél: azért kell erősítenünk és bővítenünk a lehetőségeinket, hogy az esztendő minden egyes napján finom, friss, minőségi helyi, magyar élelmiszereket tudjunk a magyar emberek asztalára tenni.

Fotó: Gémes Sándor