„Egy gyereknek az a dolga, hogy játsszon”

Kincses Tina különleges dologgal foglalkozik: Lélektánccal. Táborokat is szervez, többek között Makón is, és úgy véli, a gyereknek az a dolga, hogy játsszon. Játékosan kell velük foglalkozni, és olyan gyerekeket szeretne nevelni, akik testileg és lelkileg is kiegyensúlyozottak. A részletek kapcsán kérdeztük a pszichológus-hallgatót.

Facebookon láttuk hogy Lélektánccal foglalkozol. Ez pontosan mit jelent? 

Furcsa ez a kifejezés, de mondhatjuk, hogy igen, Lélektánccal. Én úgy szoktam mondani, hogy gyerekekkel foglalkozom, és főként Lélektánc órákat tartok Nekik. A Lélektánc egy teljesen saját, általam kitalált foglalkozás, amelyben a mozgást (ami nálam leginkább a balett) ötvözöm a pszichológiával. Sokan megijednek egy pillanatra a pszichológia szó hallatán, de ez csak annyit jelent, hogy nemcsak a balett alapjaival ismertetem meg a gyerekeket, hanem a lelkükkel is foglalkozunk, természetesen az Ő nyelvükön, és szintjükön. Ezt pedig lélekkeltetésnek hívom. Sok összetevője van még annak, hogy miért Lélektánc a Lélektánc. Például, hogy attól, mert a foglalkozásom mozgás része a balett, nem balerinákat szeretnék nevelni, hanem olyan gyerekeket, akik testileg és lelkileg is kiegyensúlyozottak. Sajnos a mai gyermekek életmódja mozgásszegény, inger azonban rengeteg éri őket: okos eszközök, televízió, számítógép. Emiatt egyre több olyan gyerkőc van, akiknek az önbizalmát, önértékelését erősíteni kell, érzelmi intelligenciájukat is szükségszerű fejleszteni. A „filozófiámhoz” hozzá tartozik még, hogy a versenyeztetés ellen vagyok, szeretném, ha nem stresszelnénk túl a gyerekeket már kiskortól kezdve. Az csak az én véleményem, és tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akik nem az okleveleket gyűjtötték egész gyerekkorukban, hanem „éltek” és játszottak, később sokkal inkább megállták a helyüket az életben. Természetesen nincs gond a megmérettetésekkel sem, van akinek az ad motivációt. Továbbá Lélektáncon a legfontosabb számomra, hogy minden gyermeknek ismerjem a hátterét, személyiségét, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjam, hogy milyen órákkal készüljek, hogy mindannyian jól érezzék magukat Lélektáncon vagy Jóga Mókán. 

Korábban is szerveztél hasonló táborokat?

Sok táborban volt már szerencsém részt venni az elmúlt években, azonban kifejezetten Lélektánc táborokat tavaly szerveztünk először, hiszen akkor indultam el ezen az úton. Örülök, hogy idén is igény van a táboraimra, több helyszínen is. 

A jelenlegi Lélektánc tábor miből fog állni?

Az idei Lélektánc táborok fő jellemzője a sokszínűség, hiszen nemcsak olyan gyerekeket várunk a táborba, akik járnak hozzám tanév közben is, hanem mindenkit, fiúkat is például. Szeretném, ha minden táborozó megtalálná a számára leginkább tetsző foglalkozást. Ezért lesz nálunk még Jóga Móka, melyet szintén én tartok, lesznek idegennyelvi foglalkozások (angol és kínai), melyet Farkas Eszter Abigél fog tartani, Márton Réka néptáncot, Flick Hajnalka és Peták Tünde mozgás- és képességfejlesztést, illetve meghívtam még egy védőnőt is, Csávás Fannit. Fontos számomra, hogy hozzám hasonló értékrendű szakemberek oktassanak a táborokban. 

Kiket szeretnél ezzel megszólítani?

Gyerekekkel foglalkozom, mégis legfőképp a szülőket szeretném megszólítani. A Lélektánc egy felhívás is arra, hogy már más módszerekkel kell a gyerekeket megközelíteni. Hogy nem biztos, hogy jó, ha csak mesét néznek a gyerekek, viszont hallani nem hallanak mesét. Hogy már kiskorban fontos érzékenyíteni a gyerekeket. Erre egy jó példa, hogy a tavalyi táborban szívesen fogadtunk fogyatékkal élő felnőtteket. A táborozó gyerekek először nem tudták, hogyan közelítsenek, végül elképesztő volt, hogy milyen ügyesen kommunikáltak velük, és megtalálták a közös hangot. Szeretném megmutatni, hogy azok a gyerekek, akiknek fejlesztjük az érzelmi intelligenciáját, felnőttként könnyebben veszik majd az akadályokat.

Milyen üzenete van a tábornak? Mit szeretnél ezzel nyújtani a látogatóknak?

Ez egészen egyszerű. Az legfőbb üzenete, hogy egy gyereknek az a dolga, hogy játsszon. Ez nem azt jelenti, hogy az iskolában nem kell teljesíteni, de én a játékos nevelés híve vagyok. Ahogy már említettem, a mai gyerekekhez máshogy kell hozzáállni, épp ezért a játék nemcsak a foglalkozásokat öleli körül, külön a gyermekekre fordított játékidő is fontos, melynek mindig aktív résztvevője is vagyok. Szeretném, ha minden táborozó boldogan térne haza, fáradtan, de olyan élményekkel hajtsa álomra a fejét, melyet évek múlva is emleget majd, mert erre jó visszaemlékezni.