Jobbos szél fújta el Nagy Bianka olimpiai szereplését

Nagy Bianka neve nem ismeretlen azok előtt, akik követik a hazai kajak-kenu sportág eseményeit. Az MVM Szeged VE ifjú kenus versenyzőjének nagyszerű eredményeiről hallhattunk már Európa-bajnokságok, világbajnokságok kapcsán. A tehetséges sportoló nehéz időszakon ment keresztül, és a hétvégi szegedi válogatón végül nem sikerült megszereznie az olimpiai indulás jogát C1 200 méteren. Vele készült az alábbi interjú.

– Hogyan zajlott a felkészülésed az olimpiai szezonra?

– Régi álmom volt, hogy kijussak az olimpiára. A 2020-as tokiói ötkarikás játékok elhalasztása számomra kicsit jól is jött abból a szempontból, hogy a tavalyi versenyszezon kellős közepén nagyon súlyosan megsérült a vállam. Szeptember folyamán meg is műtötték. Szerencsére olyan jól és gyorsan ment a felépülés, hogy nagyon bíztam abban, hogy onnantól kezdve százszázalékosan tudok edzeni, és belevetettem magam minden erőmmel a munkába.

– És itt jött az következő „de”, ha jól sejtem…

– Így van. Jött a váratlan fordulat, ugyanis december 23-án egy karácsonyi foci alkalmával elszakadt a keresztszalagom. Innentől kezdve elég hosszú időszak kimaradt. Ha akkor kés alá feküdtem volna, akkor a várhatóan három hónapos felépülés miatt már akkor borítékolható lett volna a távolmaradásom az olimpiáról. A beavatkozás pedig még azóta is vár rám. De nem keseredtem el, összekaptam magam, és már kint is voltam Dél-Afrikában az edzőtáborban. Nagyon sikeres volt az az egy hónap, jobb formában voltam akkor tavasszal, mint mielőtt kiutaztam.

– Gondolom, ott folytattad aztán az edzést, ahol abbahagytad.

– Nem egészen. A hazaérkezés után nem sokkal begyulladt a vállam, ez visszavetett kicsit, de ezek után is felálltam újra. Nem sokkal később a térdelős térdemen keletkezett egy súlyos seb, aminek következtében belázasodtam, csak mankóval tudtam közlekedni, ráadásul mindez a „sorsdöntő” verseny előtt három héttel ért utol.

Aztán ismét nekigyűrkőztem a múlt hétvégi megmérettetésnek, az olimpiai, egyben Európa-bajnoki válogatónak, ami előtt nem sokkal már jó időket mentem. Szegeden, a Maty-éren elég gyakori a jobbos szél, és így történt ez most is. Balosként ez szó szerint igencsak balszerencse. Ha elölről vagy hátulról támad a léghullám, azt megoldom, de így sajnos elszállt az a harmadik hely, amire esélyes lehettem volna, és ennélfogva tagja lehetettem volna az olimpiai csapatnak is.

– Hogy van most a vállad, a térded és a keresztszalagod?

– A vállam az injekcióknak és a gyógytornának köszönhetően teljesen rendbe jött. A térdemről lehúzták a gyulladást, és már nem fáj. A keresztszalagom miatt térdmerevítőt használok, viszont már nem akadályoz, és tudok edzeni.

Három hét múlva lesz az U23-as válogató, melyen szeretnék minden számban indulni, amiben csak lehet. Szolnokon lesz a megmérettetés, ahol szerencsére ritkább az ilyen oldalszél, inkább a szembe- vagy a hátszél a gyakoribb. Felnőtt világbajnokságra is készülök, melyen most először lesz négyes kenu is, és ebben a mezőnyben is szeretnék szóhoz jutni.

– Fantasztikus a kitartásod, az akaraterőd a felsorolt akadályok ellenére is.

– Nagyon sokat köszönhetek az edzőmnek, Kása Péternek, aki mindig tartja bennem a lelket, kihúz a mély gödörből, hogy úgy mondjam. Arra biztat, hogy ki kell várni a jó dolgokat, fiatal vagyok még, előttem áll még sok minden. Például a három év múlva esedékes következő olimpia is.

A fotó forrása: Magyar Kajak-Kenu Szövetség