Egy szavazó: Harc az irigyek kegyeiért! – Lassan véget érhetne a tavaszi agymosás

Egy olvasónk “Egy szavazó” néven az alábbi olvasói levelet juttatta el szerkesztőségünkhez. Az írást változtatás nélkül közöljük.

“Nagyon sok negatív emberi tulajdonság van, amiből alkalmatlan politikusok nagyszerűen tudnak profitálni. Az egyik ilyen dolog az irigység.

Mint valami gyógyíthatatlan vírus, végigkíséri az emberiséget. Jól lehet vele manipulálni, és mivel gyakorlatilag pénztárcafüggetlen tulajdonság, egészen jól lehet vele uszítani még gazdagabb embereket is a másik sikeres ellen.

Haszna a politikában

Kiknek ajánlott az irigységre alapozni a kampányukat? Természetesen azoknak a politikusoknak, akik nem értek el semmit, és valószínűleg nem is nagyon képzettek, hogy várost, vagy országot vezessenek, viszont a regnáló hatalom ellen remekül fel lehet vele venni a harcot.

Kicsit olyan, mint a csalási kódok a számítógépes játékokban. „Örök töltény” – ami sosem fogy ki, valamit úgyis ki tudsz találni, amivel az irigy embert dühbe tudod gurítani és valaki ellen tudod hergelni. Az meg szegény addig sem gondolkodik el, hogy talán jól meg vagyok vezetve. Nem tud gondolkodni a dühtől, ami persze nem annak rossz, akinek szerinte túl jól megy az élet, hanem pont neki.

Mondok is két példát gyorsan, mert ma a baloldal szinte csak irigységre épít:

Mészáros Lőrinc országos szinten és Lázár János városszinten. Két csodálatos célpontja az irigy embereknek. Ha kimondod a nevüket, sok betanított irigy fejében pattanásig feszülnek az erek.

Kezdjük Mészáros Lőrinccel, hiszen mégiscsak ő az országos irigy-csalija a baloldalnak. Mészáros Lőrinc az az ember, aki ugye sok építkezési és egyéb projektet kap és valósít meg. Az építkezések és a hozzájuk hasonló gigaprojektek óriási pénzekbe kerülnek, vagyis nem mindegy, hogy kire bízod ezeket a feladatokat. Olyan ember kell, akiről tudod, hogy megcsinálja, amit vállalt. Viszont ezeken a területeken tényleg irdatlan pénzek mozognak, úgyhogy gyorsan rá is lehet ugratni Mészáros Lőrincre az irigyeket, hiszen be lehet mutatni, hogy mennyi pénz ment át a „kezei között”.

Egy irigy magyar ember meghallja ezeket az összegeket, tényleg 240-es lesz a vérnyomása, és már húzná is az ikszet a Gyurcsány-koalícióra.

De álljunk meg egy pillanatra! Hol voltak ezek az irigy emberek, amikor a baloldal minden egyes projektet kivitt az országból, hogy külföldi cégeket bízzon meg a magyarországi projektekkel? Hol voltak az irigyek, amikor „Günther” kapta a gigaprojektet?

„Günther” senkit sem zavart, mert megfoghatatlan volt, ráadásul kb. ellenőrizhetetlen. Úgy folytak ki a pénzek az országból, hogy senki nem tudta, hol állnak meg, avagy honnan szivárognak aztán vissza a politikusok zsebébe.

Mutatom, hogy működött ez a Gyurcsány-korszak alatt. Fiatalok, gyermekeink, nézzétek csak meg, vajon találtok-e hasonlóságot a mai élettel? Nem fogtok!

Ragadjunk ki egy részt. Gyurcsány Ferenc elmegy Brüsszelbe, hogy felvegyen kölcsönt (eladósítja az országot), megkapja, ül a limuzinban és arról beszél, hogy annyi pénzt hozott haza, hogy azt sem tudja, mire költsék. Ilyen meg olyan fejlesztések (is) lesznek, jönnek az új vasúti fejlesztések… pár másodperccel később érkeznek rossz hírek a vasúthálózat megkurtításáról, hiszen amilyen gyorsan jött a pénz, úgy el is tűnt. Fejlesztés nem lett belőle, viszont, mivel a kölcsönt vissza kell fizetni, jönnek a megszorítások.

„14 vonalon ma közlekedett utoljára vonat”, „474 km hosszan nem közlekednek vonatok a jövőben” – jöttek a hírek akkor. A pénz eltűnt, mintha sosem lett volna, helyette maradt az adósság.

Igen, nem volt Mészáros Lőrinc, akire ujjal lehetett mutogatni, hogy mennyi pénzt kap fejlesztésekre, hiszen egyrészt, ha bárki is csinált valamit, azt külföldi cég csinálta, így követhetetlenné vált, de valójában nem is történtek (talán épp ezért) igazán nagy fejlesztések, csak eltűnt a pénz.

És ezeknek a politikusoknak sikerült bennünket most úgy megvezetni, hogy irigyek lettünk azok iránt, akik tényleg folyamatosan fejlesztenek, jól kezelik a válságot, stb. Ujjal mutogatunk, hogy ő nagy pénz felett dönthet és közben elfelejtjük, hogy mindez valójában nekünk jó, hiszen magyar munkahelyek teremtődnek, és ahelyett, hogy mindenünket elvesztenénk az ellopott kölcsönök (még csak nem is a kigazdálkodott pénz!!!) miatt, helyette folyamatosan óriási fejlesztések mennek az országban.

Irigyek vagyunk! És irigységünkben sikerült Lázár János fókuszpontját is eltolni a városunkról, pedig ha belegondolunk, őt már több éve elküldtük, mégis az ő munkájának gyümölcse az, ami jelenleg is valódi fejlesztésként jelenik meg Hódmezővásárhelyen.

De a kicsinyes baloldalnak sikerült előhozni elég emberből az irigységet ahhoz, hogy vége legyen annak, az egyébként nagyszabású tervnek, ami itt tarthatta volna a gyermekeinket, unokáinkat a városunkban.

A tram-train persze mindennek ellenére megépül, mert Lázár János tartja a szavát és így csodás, egyedi fejlesztést kap városunk, ami szintén a fentebb említett fiatalok itt tartásáért folyó harcban tölt be komoly szerepet. Sok más előnye mellett – gondoljunk csak bele, azoknak az ingatlanoknak az ára, melyek a tram-train vonalán állnak, komolyan emelkedni fognak.

Köszönet érte? Ugyan, az nem a mi stílusunk. A pénzt eltesszük és ujjal mutogatunk Lázár Jánosra valami jól sikerült Márki-Zay Péter-féle lejárató kampány után. Aztán felszállunk a tram-trainre és átsuhanunk Szegedre egy kis bevásárlásra. Visszasuhanunk, leszállunk és macsétával vágjuk át magunkat a bozóton. Mert Mögcsináltuk!

Egy dolog nem jut eszünkbe: ha nem lettünk volna annyira irigyek, akkor a gaz helyén lassan Tudásközpont állna, ahová mi és a fiataljaink is járhatnának tanulni, művelődni, játszani – egy szóval gyarapodni. Együtt lehetnénk velük, együtt fejlődhetnénk!

De minek is lennénk együtt a srácainkkal, minek is tanulnánk, minek is gyarapodnánk, ha ott van nekünk a kényelmes irigység? Kit érdekel a tanulás és a fejlődés, ha ma már van partner arra, hogy szidhassuk azokat, akik többre vitték nálunk?

Olyan nagynak és erősnek érzi az ember magát, ha nagy és erős embereknek szólogathat be (ne feledjük, itt továbbra is diktatúra van! Mert nem csak irigyek vagyunk, de picit az agyunk is ki van öblítve).

Viszont egy dologra felhívnám a nagy gyűlöletörömmámorban (új szó?) fürdőzők figyelmét. Abból még sosem élt meg senki (város sem), hogy tépte a száját és ujjal mutogatott másokra.

Az irigység rombol! Jelenleg a jövőnket rombolja szét a városban. Én megértem, ha valakinek bejön ez az „elszabadult turmixgép a tescós szatyorban” politizálás, de próbáljon meg az irigységnél tovább gondolkodni. Sőt, próbáljon meg gondolkodni! Nézzen szét a városban, nézzen szét a családjában. Nézzen rá az unokájára, a gyermekére, aki most elvesztette az esélyét arra, hogy a városban épüljön például a gyarapodását segítő tudásközpont. Nézzen csak bele a szemébe nyugodtan, mert valószínűleg most küldte el őt vagy valamelyik nagyvárosba, vagy akár külföldre.

Mert mögcsinálta, és mögállította azokat, akik itt akarták tartani a gyermekeinket. Akik nekik akartak fejleszteni, őket akarták kiszolgálni, mert tudják, hogy ők a jövőnk. És ha a jövőnk elvándorol, akkor… nem nehéz kitalálni: nincs jövőnk!

Helyette viszont van egy polgármesterünk, aki ahelyett, hogy fejlesztéseket hozna a városba, egyetlen befektetésként saját magát látja célnak. Úgyhogy minden posztjánál meg is kéri önöket, hogy fektessenek az ő jövőjébe.

Hagyják az unokákat másra, a Petit cipeljék föl a padlásra…

Ezt is mögcsinálják?”