„A hír szent, a vélemény szabad!”– avagy miért vizsgáljuk „górcső alatt”, ami szabad szemmel is látható?

Árva László szerkesztőségünknek megküldött levelét változtatás nélkül közöljük.

„A hír szent, a vélemény szabad!” (Pulitzer József) – avagy miért vizsgáljuk „górcső alatt”, ami szabad szemmel is látható?

„Górcső alatt sem látni, valójában mire ment el a vásárhelyi gimi laborjára nyert 325 millió forint túlnyomó része” – ezzel a címmel írt cikket a Hódpress munkatársa, amelyre egy kedves szülő hívta fel a figyelmemet. Ebben – követve a Hódmezővásárhelyen az utóbbi években elterjedt sejtetés módszerét – egy Hadházy Ákos nevű „politikusra” hivatkozva a szerző kijelenti, hogy „országszerte valami nagyon nem stimmelt a kiosztott pénzek felhasználásával”. Az írásban az a megdöbbentő, hogy tudatosan összekapcsolja ezzel iskolánk laboratóriumainak kialakítását.

Telefonon megkerestem a hírportál főszerkesztőjét, és felhívtam a figyelmét, hogy az írás tájékozatlanságról tanúskodik. Korrektnek tűnő beszélgetésünktől azt reméltem, belátja, hogy munkatársa etikátlanul járt el, és pontosítanak majd. Ez azonban mindeddig nem történt meg. A főszerkesztő úr azt ajánlotta fel, hogy közzéteszik az én helyesbítésemet. Ez azonban magyarázkodásnak tűnhetett volna, amire semmi okom, így ezzel nem kívántam élni. Fontosnak tartom ugyanakkor felhívni a közvélemény figyelmét az eljárásra és a módszerre, amellyel jó ügyeket és tisztességesen dolgozó embereket is hitelteleníteni lehet, ha a tények tisztelete és a sajtóetika helyett más irányítja a sajtó munkatársát. Ha nem csupán a „górcsövére” hagyatkozik a Hódpress munkavállalója, akkor eljött volna az iskolába, ahol meglepődve tapasztalhatta volna, hogy nem „egyetlen gimnáziumi laboros tanterem” került kialakításra a pályázat keretében, hanem egy épületrészt újítottak fel, benne két laborral, szertárakkal, előkészítő helyiségekkel, egy ötven férőhelyes előadóteremmel és tanulói öltözővel.

Ha nem csupán a „górcsövére” hagyatkozik, elolvashatta volna a pályázati kiírást (igaz, hogy az hetvenkét oldal), amelyben pontosan szabályozták a támogatás felhasználásának arányait és szabályait (azaz egyszerűbben: mire mennyit lehet költeni). Innen – ha már kérdezni nem akart – megtudhatta volna, hogy a pályázat fő célja a természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása volt, a laboratóriumok létrehozására – kizárólag már meglévő épületrészek korszerűsítésével – a támogatásnak mindössze 20%-át lehetett fordítani.

Ezért — ha jóindulatú vagyok — a szerző tájékozatlanságára vezethető vissza egy újabb cikkének (Kontraszt) a megállapítása, amelyben azt állítja, hogy a 325 milliós támogatásból „egy beltéri, 210 négyzetmétert érintő átalakítással hoztak létre egy jól felszerelt labort”, majd ezt összeveti a Modern Városok Program keretében az új épületszárnyra szánt közel egymilliárd forinttal. „Ez pedig a matematika” – írja tájékozatlanságához mérten kissé túlzott öntudattal. Megismétlem: a labornak helyet adó épületrész felújítására a támogatásból 65 millió forintot lehetett fordítani, ez a 325 millió 20%-a, és ez IS matematika. Így talán már nem „sikít (sic!) úgy a kontraszt”. Ez is jól példázza, hogy a MATEMATIKA, az nem hazudik.

Ugyanakkor – ha a tények megismerése lett volna a célja – azt is megtudhatta volna a szerző, hogy a pályázati támogatásból a fenntartási időszakban öt éven keresztül minden szerdán tizenegy vásárhelyi és város környéki iskolából érkeztek autóbusszal tanulócsoportok laborgyakorlatokra. A pályázat az ő utazásukat és étkezésüket is finanszírozta. Szerintem van közöttük olyan diák, aki azóta már az egyetemet is befejezte. Öt éven keresztül százhatvan héten, hetenként legalább negyven gyermek, összesen 6400 diák vett részt laboratóriumi foglalkozáson. Nos, ez az igazi MATEMATIKA! Ezen túl pedig a kiírás még tizenöt pontban sorolja fel a támogatható és támogatott szakmai tevékenységeket.

Ha nem csupán a „górcsövére” hagyatkozik, gyorsan kideríthette volna, hogy 2013. január elsejétől az addigi önkormányzati iskolák új fenntartó irányítása alá kerültek, így a projekt megvalósításának lényegi része (így valószínűleg a közbeszerzési eljárások lebonyolítása is) az addigi fenntartóktól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és az önkormányzatok által létrehozott konzorciumok kezébe került. Ha nem csupán a „górcsövére” hagyatkozik, hanem a tényekre is, megállapíthatta volna, hogy ennek a projektnek az esetében kijelenthető, hogy mind a korábbi fenntartó, mind pedig az új kellő gondossággal, pontossággal koordinálta az előkészítő és a megvalósítási munkákat. Ennek (és a szakmai anyagokat elkészítő hódmezővásárhelyi, algyői, mindszenti, maroslelei, földeáki stb. pedagógusoknak) köszönhető, hogy a természettudományos oktatás olyan színtere jött létre, amelynek örömmel adta nevét Hódmezővásárhely szülötte, a közelmúltban elhunyt Gyulai József akadémikus. Az elmúlt hét évben a Gyulai József Természettudományi Műhely a Szegedi Tudós Akadémia egyik regionális központjává vált, ahová a pandémia előtt az ország minden részéről érkeztek középiskolás diákok — tanáraikkal együtt — laborgyakorlatokra. Azt gondolom, hogy az egész város számára nagy büszkeség, hogy átadása óta több Nobel-díjas természettudós látogatta meg, és nyilatkozott felszereltségéről és az ott folyó munkáról elismeréssel. Bár azt el kell ismerni, hogy a médium munkatársa azt a fél mondatot le tudta írni, mely szerint az „oktatás színvonalát vitathatatlanul emelte” a laboratórium. Ezt a véleményét megköszönöm.

Ám, ha nem csupán a „górcsövére” hagyatkozik, utánajárhatott volna annak is, hogy Tóthné Kecskeméti Katalin, akkori tankerületi igazgató a projekt vezetésével két másik vásárhelyi intézmény vezetőjét bízta meg, akik több uniós projekt lebonyolítását irányították a korábbi években a városban. Ha eddig eljutott volna a szerző, akkor lehetősége lett volna megkérdeznie tőlük, hogy milyen eredménnyel zárultak a projekt lezárását megelőző alapos ellenőrzések, és tényszerűen meggyőződhetett volna arról is, hogy ellenük nem folyik eljárás.

Ha nem csupán a „górcsövére” hagyatkozik, akkor tényeket írhatott volna le és nem egy „politikus”, Hadházy Ákos véleményén alapuló sejtetéseket. Persze, tudom, hogy a sejtetés a politikai véleményformálás kedvelt és produktív eljárása, mert alkalmas ilyen-olyan indulatok felkeltésre az olvasókban, de azt a kérdést, hogy egy iskolával szemben ez az eljárás egy közpénzből működtetett hírportálon tisztességes és méltányos-e, nos, ezt tényleg végre „górcső” alá kellene vennünk.

PS :Az írásban szereplő idézőjelbe tett szavak, mondatok, mondatfoszlányok a Hódpress munkatársától származnak.

Árva László

igazgató

Németh László Gimnázium, Általános Iskola

Borítókép: képaláírás: Erwin Neher Nobel-díjas biofizikus és felesége, Eva-Maria Neher, biokémikus látogatása a Németh László Gimnázium Gyulai József Természettudományi Műhelyében