Indiában élő magyar nő beszélt a vírus tombolásáról

– Azt beszélik, hogy tényleg sokkal több a hamvasztás, akár tízszer annyi, mint korábban. Az elektromos krematóriumok is napi 24 órában működnek. De a statisztikákban sem hisznek az emberek, a nyilvánosságra hozott adatoknál valószínűleg sokkal magasabbak a számok. Senki nem tudja, hogy hányan halnak meg valójában – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek az elszabadult indiai járványról, a nemzetközi médiát bejáró megrázó képsorokról Bakos Bettina.

A nyugat-bengáli Kalkuttában élő magyar indológus szerint mostanra ért oda az ország, hogy mindenki ismer olyat, aki beteg lett, sőt meghalt a koronavírus miatt. Ők sincsenek ezzel másképp, szűkebb ismeretségi körükben hárman is életüket vesztették az utóbbi időben, ráadásul viszonylag fiatalon.

Indiában eddig a lakosság 9,9 százaléka kapott legalább egy és alig 2,6 százalék két dózist. A számítások szerint amennyiben az oltás ilyen ütemben folytatódik, akár

három és fél évbe is beletelhet, mire az 1,3 milliárd lakosú ország eléri a nyájimmunitást.

– Nyugat-Bengálban, de egész Indiában sincs vakcina, szinte leállt az oltási kampány. Elvileg a vakcina ingyenes lenne, de a gyakorlatban feketén fizetni kell érte. Akinek vannak – főként politikai – kapcsolatai, az megkaphatja, a többieknek nem sok esélyük van – magyarázta Bakos Bettina.

Elmondása szerint egyébként az oltási kedvvel nincs gond, a többség alig várja, hogy beoltsák – csak nincs mivel.
Vakcina nélkül pedig egyelőre nem látszik a kiút. Hogyan szabadulhatott el ennyire a kór?

– Túl korán elbízták magukat az emberek. Elhitték, hogy túl vannak a járványon, hogy az indiaiak erős immunrendszere legyőzte a vírust – vélekedett a magyar lány. Hozzátette, az sem segített, hogy nemrégiben helyi választásokat tartottak, vagy hogy most a ramadán hónapot lezáró ünnepet, az eid al-fitrt is korlátozás nélkül megtarthatják a muszlimok (Nyugat-Bengál lakosságának 30 százaléka muszlim).

Hozzátette, hogy ugyan szinte minden – például az éttermek, edzőtermek, uszodák, üzletek – zárva van, akadnak érthetetlen kivételek:

bizonyos idősávban egyes üzletek nyitva tarthatnak, ahol aztán óriási a tumultus.

– A szegényebbek ritkábban hordanak maszkot, nehezebb figyelniük a higiéniai szabályokra. Napi szinten a megélhetésért, szó szerint a napi betevő falatért küzdenek. Mára mindenki felélte a megtakarításait, ha egyáltalán voltak – mutatott rá a gazdasági következményekre.