Vízpótlás a Csongrád-bokrosi Sóstó medrében

A természetes szikes tavak jó ökológiai állapotban tartásának előfeltétele a kedvező vízháztartás biztosítása. Vízszintjük a téli-tavaszi csapadékok felhalmozódása miatt jellemzően tavasszal a legmagasabb, ami a forró és aszályos nyár során folyamatosan csökken, akár rendszeresen ki is száradhatnak augusztusra. Ilyenkor válik ki medrükben a sziksó. Az őszi-téli csapadékok megérkeztével ismét szaporodik medrükben a víz. Ez a ciklikusság az, ami annyira értékessé teszi ezeket a szárazföldi mini „tengerpartokat” a vonuló, táplálkozó és fészkelő madártömegeknek, hiszen minden életfázisukban kedvez nekik.

A klímaváltozás okozta szélsőséges csapadékmegoszlás és az évszakok szokványos jellegének megváltozása (pl. enyhe, csapadékszegény telek és tavaszok, erősen aszályos nyarak gyakoribbá válása) azonban veszélyezteti a szikes tavak természetes vízkörforgását és ezzel veszélybe sodródik azok unikálisan gazdag élővilága is. A tartós vízhiány a természetes szikes tavak átalakulásához (ún. kiédesedéséhez), élővilágának elszegényedéséhez vezet, hiszen a vízhiány veszélyezteti a vizes élőhelyekhez kötődő fajok szaporodó- és táplálkozóhelyeit. A vízháztartási viszonyok regenerálódását az emberi beavatkozások okozta indokolatlan vízelvezetések és a kedvezőtlen tájhasználat is nehezítik.

Napjaink egyik égető természetvédelmi problémája a Kiskunságban, hogy az éltető vizet visszaadjuk a tájnak. Ahhoz, hogy megőrizzük a Sóstónak, szikes mocsarainak, nádasainak és pusztai élőhelyeinek jó ökológiai állapotát, gondoskodni kell a szükséges vízmennyiség pótlásáról.

A Sóstó földrajzi-természeti adottságait jól ismerő munkatársaink megtervezték, és az Alpári Tisza Vadásztársasággal összefogva, a csatornák kezelőjének (ATIVIZIG) szakmai felügyelete mellett a Csukás-éri-főcsatorna vizét visszaduzzasztva megoldották annak vízpótlását 2021. márciusban. Egy betétpallós ideiglenes gát segítségével juttattunk vizet a Csukás-érből egy meglévő lecsapoló csatornán át a Sós-tó medrébe, amely a talajvízszint megemelésével közvetve a környező védett területek vízháztartását is javítja.

Bízunk benne, hogy a nyár derekáig így vizet tudunk tartani a tómederben. A vízpótlásnak köszönhetően zöld oázis alakult ki a szélsőségesen csapadékszegény idei tavasz ellenére is, hiszen vonuló partimadarak, récék, vöcskök, vizes nádasokra jellemző énekesmadarak, illetve fészkelő nyári ludak vették birtokukba, de olyan ritkaságok is megtelepedtek, mint a vörösnyakú vöcsök, bütykös ásólúd, gólyatöcs, piroslábú cankó, fülemülesitke és kékbegy. Kiváló táplálkozóhely lesz a környékben fészkelő rétisasnak, kerecsensólyomnak, és hiánypótló itatóhely a vadászható fajoknak, mint az őz, mezei nyúl, fácán, ami a helyi vadásztársaság eredményes vadgazdálkodásához járul hozzá.

Ez a beavatkozás még nem oldja meg teljesen a terület vízháztartási problémáit, de megmutatja, hogy a különböző szakágazatok összefogásával, kisebb léptékű, de tudatos vízmegtartó törekvésekkel is jelentős eredményeket lehet elérni. A vízpótlásra most alkalmazott műszaki megoldás nagyon költséghatékony, gyorsan felépíthető és elbontható, és szinte felbecsülhetetlen természetvédelmi, vad- és vízgazdálkodási hozadéka van.

• tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park

fotó: knpi