Fejbe lőttek egy border collie-t Szegváron – a család vigasztalhatatlan

Április 7-én, késő délután vette észre Tóthné Tatár Szilvia férje, hogy a házuk kapuja nyitva és a két kutyájuk, Nikó a border collie és Léni a német juhász eltűntek.

“Április 7-én késő délután amikor hazaértünk a lányommal nagyon szeles idő volt, talán nem sikerült rendesen becsukni a kaput és később a szél kinyithatta azt. Amikor a férjem, Dani hazaért, akkor vette észre, hogy a kapu nyitva van és a két kutyánk nincs itthon. Ekkor 8 óra munka után fáradtan, de reménykedve, hogy megtalálja őket, visszaült a kocsiba és elindult a keresésükre, de sajnos nem talált rájuk. Nem igazán tudtunk mit tenni, sajnos a kijárási tilalom korlátozott minket, így lepihentünk és vártunk, reméltük hogy hazajönnek. Léni a német juhász kutyánk hajnalban haza is jött, az ugatására ébredtünk, azonnal kiugrottunk az ágyból és beengedtük, de sajnos egyedül tért haza, Nikó még az utcán volt valahol. Borzasztó volt a tudat hogy az a kutya aki póráz nélkül még soha nem járt az utcán most kint csatangol valahol. Rettentő bűntudatom volt. Reggel amint felkeltünk azonnal feltettük a Facebookra, hogy keressük őt, rengetegen meg is osztották a bejegyzésünket sokan írtak is hogy látták a falu különböző pontjain” – emlékezett vissza Tóthné Tatár Szilvia.

Szilvia és Nikó

Minden jelzésre azonnal ugrottak, indultak, hátha Nikó az. Még Szentesre és Csongrádra is átmentek Szegvárról, sokaknak megadták a telefonszámukat is, hogy azonnal értesítsék őket, ha látják, vagy látni vélik a border colllie-t. Plakátokat is készítettek és pénzjutalmat is felajánlottak a nyomravezetőnek, vagy megtalálónak.

“Sokan hívtak de akkoriban egy másik border collie is kiszökött, így sokszor bár tudtuk hogy nem a mi kutyusunk, mégis reménykedtünk és megnéztük azt a kutyát, de sajnos nem Nikó volt” – mesélte Szilvia.

Április 16-án délelőtt hívta a férje Szilviát, hogy láttak egy tetemet a sínek mellett, mivel ő dolgozott, így megkérte a feleségét, hogy nézze meg.

“Emlékszem, a lányom, Zoé mondta is, hogy reméli hogy végre Nikót találjuk meg. Mondtam neki, hogy most ne ő legyen az, mivel ez a kutyus, akit láttak sajnos már nem él. Odamentünk a helyszínre és láttunk egy fekete-fehér foltot a sínek mellett a gazban. Zoé felkiáltott hogy “ott van Nikó!” És sajnos valóban Ő volt az. Földbe gyökerezett a lábam és akkor egymás karjaiba borulva sírtunk, hiszen felismertük, hogy mi Nikónk. fekszik ott. De biztosra akartuk menni, ezért felhívtam a Mogyoró menhelyet, akik azonnal kijöttek és leolvasták a mikrochipjét. Ekkor már kétség sem volt, az a kutya ott a mi kutyusunk volt méghozzá egy lőtt sebbel a fején. Ekkor felhívtam a rendőrséget hogy szeretnék feljelentést tenni, hiszen valaki megölte a kutyánkat. Ekkor eljött az otthonunkba egy helyi rendőr és egy katona akiknek elmondtam a történteket majd elmentek. Ekkor visszamentem Nikó holttestéhez és újból felhívtam a Mogyoró menhelyet akik segítettek elszállítani a testet az otthonunkba, ahová nem sokkal később megérkezett az állatorvos is aki felboncolta a tetemet hátha megtalálja a töltényt, de sajnos egy kimeneti seb is volt a koponyáján, így nem találhatta azt meg. A hivatalos boncolási jegyzőkönyvet elkészítette amit később a rendőrségi feljelentéshez csatoltunk is” – mondta Szilvia.

A feljelentést a Hódmezővásárhelyei Rendőrkapitányságon tették meg, azonban helyileg a Szentesi Rendőrkapitánysághoz tartozik az ügy így most ők nyomoznak Nikó halálának ügyében.

Sajnos nem Nikó az egyetlen kutyus, aki golyó általi halált halt a közelmúltban.

“Mivel elég sok csoportban osztottuk meg a Facebookon azt, hogy keressük, valamint később, hogy holtan találtuk, így elég nagy port kavart az ügy Szegváron és a környező városokban is, ezt követően többen jelezték hogy az ő kutyájuk, vagy a szomszédé vagy az ismerősüké hasonlóképpen járt. Valamint felvettük a kapcsolatot Sipos Olgával, a Kóbor Mancsok Mentéséért alapítvány elnökével, aki elmondta, hogy sajnos nagyon sok ilyen eset történt már Szegváron és a környező falvakban is mostanság. Kutyákra és cicákra lövöldözik valaki.

Fogalmam sincs milyen elborult elméjű ember képes ilyet tenni, de semmi jót nem kívánok neki. Ezek az állatok családban éltek. Nikónak is volt családja, akik hazavárták. A halála előtt pár hónappal azt is megtapasztalhatta milyen apukának lenni. 10 meseszép kölyök aggódó apukája volt” – mondta szomorúan Nikó gazdija.

A border collie-ról Szilvia azt is elmesélte, egy rendkívül okos, ügyes és barátságos kutya volt. Nagyon szeretett játszani mindennel, ami csak csipogott. Amikor új játékot kapott, addig rágcsálta, amíg tönkre nem ment a csipogója, órákon keresztül képes volt játszani vele.

“Ezért amikor végső nyugalomra helyeztük, eltemettük vele együtt a kedvenc gumicsirkéjét és labdáját is. Soha nem fáradt el, mindig aktív volt és szakadatlan a figyelme, ha a játéka a kezemben volt addig nem mozdult és még csak nem is pislogott amíg el nem dobtuk azt neki. Soha nem láttam még kutyát olyan ügyesen játszani egy gyerekkel mint Őt a kislányunkkal. Mindig figyelmes volt vele és sokat bohóckodtak. Nagyon jó barátok voltak. Nagyon sajnálom, hogy a születendő gyermekünk már nem ismerheti meg őt. Csupán az vigasztal minket, hogy tudjuk, nem szenvedett, az orvos szerint a fejét ért lövés következtében azonnal meghalt. Külterületen, de lakóházakhoz közeli helyen, vadászati területen találtak rá, ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül vadász tette, nem gyanúsítunk senkit, ezért is tettük a feljelentést ismeretlen tettes ellen. De bárki is volt, soha nem fogom megbocsájtani vagy elfogadni azt amit vele tett. Ez nem emberhez méltó cselekedet. Sajnos nincs más választásunk, hozzá kell szoknunk hogy Nikó többé nincs velünk, de soha nem feledjük el, a szívünkben tovább él.”

Nikó még kölyökkorában