Frankelos indítás, de most minden, ami mezőgazdaság!
Andreica Szilvia vagyok, lánykori nevemen Trényi Szilvia. Jelenleg agrármérnök, okleveles környezetvédelmi mérnöktanár, agrármérnök-tanár, valamint virágkötő tanár vagyok. Az agrárkamara által gondozott szakértői névjegyzékekben is szerepelek, a Herman Ottó Intézet szakértői névjegyzékének tagja, az Ágazati Készségtanács Mezőgazdasági és erdészet szakmacsoport szakértői névjegyzékének tagja, igazságügyi szakértő gyakornok, fotográfus, vizsgaelnök és vizsgabizottsági tag (28 szakmában), vizsgafelügyelő, mestervizsga elnök, szintvizsga-bizottsági elnök, szaktanácsadó vagyok, továbbá a felnőttek képzésében szaktanár (aranykalászos gazda, virágkötő és –kereskedő, méhészet, kertészet), valamint szakmai lektor vagyok.
Történetem ott kezdem, hogy valamikor réges-régen, hol volt hol nem volt… Frankeles volt a keresztanyám, és az anyukám is koptatta a suli padjait. Igaz, hogy nekem kissé más terveim voltak, de aztán én is a „Közgé” tantermeiben kötöttem ki. Mi voltunk az első olyan osztály, amelyik az idegen nyelvű gyors- és gépíró szakmát tanulhatta (1990 – 1994).
Az itt töltött négy évem elég érdekes volt. Ekkor az volt a cél, hogy érettségizzek, bár már kisgyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni. Az egyik legjobb dolog volt, amit még a mai napig is használok, az a tízujjas vakírás elsajátítása. (Nem nézed a klaviatúrát, de megtalálsz pontosan minden karaktert.) �� Számtalan szakdolgozat, tanulmány, házi dolgozat készült ennek köszönhetően.
Több olyan tanárom volt, akiknek intelmei a mai napig a fülemben csengenek. Kordásné Erzsike néni sok-sok bölcsességgel látott el, Földesiné Laurinyecz Mária tanárnő barátsága, kedvessége a mai napig is kísér, Mária néni kémia óráinak pedig nem volt párja. Részben neki köszönhető, hogy nem okozott gondot a biológiai kémia, a környezeti kémia, a radiokémia, a fizikai kémia és még sorolhatnám az egyéb egyetemi témákat. A volt osztályfőnökömet is szeretném megemlíteni, Kollárik József tanár urat, aki még anyukámnak is az osztályfőnöke volt. Az itt kapott tudást nagyon jól tudtam hasznosítani a későbbi tanulmányaim során is.
Az utolsó szakközepes éveim alatt eljegyzett egy gazdálkodó család egyetlen fia, akihez hozzámentem, majd született egy lányunk, Szilvia Gréta. Ő ma 24 éves és lassan férjhez megy. Mivel belecseppentem a gazdálkodói létformába, meg kellett tanulnom elméletben és gyakorlatban ezt a szakmát is. Így merült fel a főiskola elvégzése (2000-2004). Agrármérnök lettem, majd az utolsó évben párhuzamosan végeztem az agrármérnök-tanár képzést is, és 2005-ben ott is befejeztem a tanulmányaimat. A következő gondolatom az volt, hogyan tudnék egyetemi diplomát szerezni. Ez sikerült is, ennek tananyag tartalmát Szegeden, a Természettudományi Karon kettő év alatt sajátítottam el. Nyáron államvizsgáztam, mint környezetvédő, majd télen pedig, mint okleveles környezetvédelmi mérnöktanár Gödöllőn (2007). 2011-ben a vásárhelyi Főiskolán Sipos József irányításával szereztem meg a méhész szakmát is. Ritka tanári szakokkal rendelkezem. Az utolsó szakmai képzésem a fotográfus és fotótermék kereskedő végzettség megszerzése (2020).
Sajnos a családi körülményeim úgy alakultak, hogy elváltam, ezért a lányommal együtt elköltöztünk. Új életet kezdtünk Pest megyében, jelenleg Versegen lakunk, a második férjemmel. A szakmai karrierem ekkor kezdett felfelé ívelni. Köszönöm neki a maximális mentális, emberi támogatását! Jelenleg hat felnőttképző cégnél tanítok, vizsgáztatok mezőgazdasági és környezetvédelmi szakmacsoportokban az ország számos területén. Emellett van egy virágdekorációs vállalkozásunk, melyet most az esküvők irányába toltunk el, virágdekoráció élő- és selyemvirágok felhasználásával, továbbá rendezvénysátor bérbeadás, valamint kreatív esküvői fotózás jellemzi a tevékenységünket.
A közösségi médiában sok szakmai tartalommal bíró cikket szoktam megosztani, követőim nagy örömére (kertészet, virágkötészet, növénytermesztés, állattartás, pályázati tartalmak, méhészet, növényvédelem). Ezzel az a célom, hogy a jelenlegi-, és volt tanítványaim a meglévő tudásukat folyamatosan gyarapítani tudják, újabb-, és újabb ismereteket sajátítsanak el. Mindig jó érzéssel tölt el, amikor a volt tanáraimat látom felbukkanni a közösségi média oldalain, néha váltunk néhány szót, látom gyerekeiket, unokáikat, látom, hogy egészségesek.
A sok–sok minden, amelyen keresztül mentem, megerősített abban, hogy az emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életünkben. Emlékezzünk a régi időkre, azokra, akik segítették szakmai és mentális fejlődésünket, akik neveltek bennünket! Köszönöm Nekik, és nem utolsó sorban szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy azlehetek, akivé váltam a segítségükkel!
