A gorillák kommunikációjának titkait tárta fel egy új kutatás
Minél nagyobb egy hím gorilla, annál erőteljesebben tudja verni a mellkasát, hogy jelezze a barátoknak és az ellenségnek, mennyire hatalmas – állapította meg egy új kutatás, amely a gorillák kommunikációját vizsgálta.
Mint a tanulmányban leírták: a mellkason való dobolás hatásossága – ahogy eddig is sejtették – az állat méretétől és erejétől függ.
A nőstények akkor dobolnak a mellkasukon, mikor felmérik a párjukat, a hímek viszont küzdelemre hívnak a mellkasdöngetéssel. A kutatók szerint a mellkas ütögetése fontos kommunikációs eszköz a sűrű trópusi őserdőben, ahol élnek. A kifejlett ezüsthátú hím gorillák mellkasverését több mint egy kilométerre is meg lehet hallani.
Edward Wright, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet tudósa elmondta: hosszú ideje vélik úgy, hogy a mellkason való dobolással akarják kifejezni a gorillák, milyen erősek és ezt a jelzést a hímeknek és nőstényeknek is küldik. A hímek felé ezzel jelzik: “figyelj, nagy vagyok és erős, ne kötekedj velem”, a nőstényeknek pedig azt üzenik: “nézd, milyen nagy és erős vagyok, engem választhatnál párodnak”.
Wright hozzátette: kutatásukkal végre tényleg sikerült igazolni, hogy a mellkasveregetés elárulja, milyen nagy a gorilla, az ütés hangja egyértelmű jelet küld a testméretéről.
A gorillatársadalomban a csoportokat általában egy hím és több nőstény alkotja. A nőstények mozoghatnak csoportok között, a hímek versengenek a figyelmükért.
A hím gorilláknál fontos a méret: a testméret megjósolja a csoportban betöltött rangot, a harci képességet és a szaporodás sikerét.
A hímek kiskoruktól gyakorolják a mellkasdöngetést, hogy felnőve alkalmazni tudják. A Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmány szerint a nagyobb hím gorillák mélyebb hangot adnak ki, amikor mellüket döngetik. Ez egyértelműen jelzi testméretüket, más szóval a hím gorillák nem tudják átverni riválisaikat.
A kutatók szerint a hangok a gorillák gégéje közelében elhelyezkedő légzsák méretétől függnek. Szerepük van a morgásban, a figyelmeztető hangok kiadásában és a nem vokális mellkasverésben is.
A kutatásból az is kiderült, hogy különbség van a mellkasra mért ütések tartama és száma között, ami arra utal, hogy a mellkasverés alapján azonosítani lehet az egyes gorillákat.
A BBC News által ismertetett tanulmány szerint a kutatók a ruandai Vulkán Nemzeti Parkban az ezüsthátú gorillákról készült fényképek és hangfelvételek alapján vonták le következtetéseiket. A fotókat használták a gorillák testméreteinek megállapítására: a lapockáik közötti távolságot a hátuk szélességéből határozták meg.
A hangfelvételeket elemezve megmérték a mellkasdöngetés hosszát, az ütések számát és hangfrekvenciáját.
Vadon 2008-ban már csupán mintegy 600 hegyi gorilla élt, de a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően számuk azóta már ezer fölé emelkedett.
A gorillák a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda természetvédelmi területein élnek. Továbbra is veszélyeztetik őket az orvvadászok, a térségben fegyveres konfliktusai és az emberekről átterjedő betegségek.
