Egy légifelvétel nyomában Szikáncson
„1963. október 21-én solidusok kerültek elő a szikáncsi 93. számú tanyához tartozó területen, melyekből végül 1439 jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Tornyai János Múzeum 2014-ben egy időszaki kiállítással emlékezett meg az 5. század közepén elrejtett, 6446 g összsúlyú, páratlan lelet előkerülésének 50. évfordulójáról. Ekkor még nem került a látókörünkbe az a szerencsés körülmények között készült fényképfelvétel melyre a 2018-ban Szikáncson tervezett kutatásaink előkészítése során hívták fel a figyelmünket” – osztotta meg a Facebookon az intézmény.
A kincs zömét (közel 98%-át) II. Theodosius (402–450) solidusai alkotják. Emellett mindössze Honorius (395–423) 2 darab, valamint III. Valentinianus (424–455) 32 darab solidusa fordul elő benne. Döntő többségük (99,6%) a konstantinápolyi verdében készült, csak III. Valentinianus néhány verete származik a római, illetve a ravennai verdéből. A pénzek kibocsátásának idejét a 420-as évek eleje és a 440-es évek közepe közé tehetjük. II. Theodosius 443-ban készült solidusai, valamint egy feltehetően 445-ben vert unikális érme a legkésőbbiek, ezek jelentik a leletegyüttes záródását.
A véletlennek köszönhető, hogy a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének Li-2-es típusú, 1962-ben fényképező repülőgéppé átalakított gépe 1963. november 2-án, a lelet összegyűjtésének idején 1850 m magasságból pásztázta a szikáncsi határ ezen részét és rendkívül értékes felvételeket készített. Ha jobban szemügyre vesszük ezt a képet, jól láthatóvá válik az egykori Szikáncs 93. számú tanya, még közelebbről pedig minden kétséget kizáróan azonosíthatjuk a tanyából az éremkincs előkerülési helyére vezető, közel két hét alatt lejárt „ösvényt”, valamint azt a területet, amit a megtalálók „felástak”.
A felvétel egy nappal azután készült el, hogy 1963. november 1-én sor került az első régészeti helyszíni szemlére. A későbbi feltáró munkában Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeumfőigazgató-helyettesének irányítása mellett a Tornyai János Múzeum munkatársai is részt vettek. 1963 novemberében és decemberében további, közel 300 érme került elő. 1963. december 1-én, valamint december 3. és 5. között az 1960-as években a hazai régészeti kutatásban jelentős újításnak számító fémkereső műszeres kutatást végeztek a helyszínen. A Csanda Ferenc és Zalavári Tibor által kifejlesztett és elkészített, az apró régészeti fémtárgyak észlelésére is alkalmassá tett fémkereső műszerrel is átvizsgálták a területet.
