A Corvintól Indiáig – egy volt diák nem mindennapi élményei

Alább Rostás László, a vásárhelyi Corvin iskola volt diákjának beszámolóját olvashatják. Az intézmény rendszeresen bemutatja azon egykori tanulóit, akik egykor oda jártak és mára sikeresek lettek.

“Rostás László vagyok, 2016-ban végeztem a Corvinban, a 12.D osztályban. Osztályfőnököm Szilfai Katalin tanárnő volt. Sokat köszönhetek egykori iskolámnak és az ott dolgozó tanároknak. Nélkülük ma nem tartanék itt.

2016-ban egy iskolanap keretében járt két Erasmus önkéntes a Corvinban. Szilfai tanárnő megkért, hogy hallgassam meg az előadást. Így is tettem, majd pár nappal később felvettem a kapcsolatot az önkéntesek fogadó szervezetével, a Talentum Alapítvánnyal. Jelentkeztem egy 2 hónapos EVS projektre Törökországba, Mersin mellé egy kis faluba, Kazanliba.

Érdekes volt. Bébi teknősbékákat kellett menteni éjszakánként, napközben pedig tengerpartot takarítani. A havi zsebpénzem körülbelül 100 Euro volt, szállásom pedig ingyenes volt a fogadó szervezetnél. 16 önkéntessel voltam együtt, s mivel egyedüli magyarkéntvettem részt ezen a programon, az angol nyelvet jobban el tudtam sajátítani. A projekt letelte után 2016 decemberében Sopronba költöztünk, ahol két évig a szakmámban dolgoztam eladóként, a TurzayÉs Németh helyi élelmiszer-üzletláncnál.

Sajnos elég hamar belefáradtam az eladói életbe, így kezdtem el keresgélni hosszútávú EVS projektek után. Beadtam az önéletrajzomat és a motivációs levelemet több helyre, többek között Oroszországba, Olaszországba, Angliába, Franciaországba, de sajnos mindenhonnan elutasítottak, vagy nem volt magyar önkéntesre szükségük. Végül találtam egy pesti szervezetet, a PhirenAmenca-t. Több lehetőség volt náluk is, beadtam a jelentkezésemet egy indiai projektre. Ezt az Európai Unió még nem fogadta el, így várnom kellett. Végül 2018 szeptemberében, a születésnapom előtt egy nappal kaptam e-mailt, hogy kezdhetek készülődni.

2019. január elején Dél-Indiába, Bangaloreba utaztam, ahol a fogadó szervezetem a Student Christian Movement of India volt. Itt kaptam szállást, illetve 11.000 rúpia zsebpénzt, ami körülbelül 44.000 forintnak felel meg. A fogadó szervezetem a YMCA-hez küldött egy olasz önkéntessel együtt. Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kellett foglalkoznunk. Angolul tanítottuk őket, illetve játszottunk velük.

4 hónapot töltöttem el itt. Megtanultam, hogy boldognak kell lenni azért, amink van. Nekik az otthonuk egy sátor volt a csatornaparton, ivóvíz, fürdőszoba és konyha nélkül. Egy sátorban 6-7 személy lakott, ennek ellenére boldogok voltak, s büszkék voltak arra, hogy van hol aludniuk.

Ezt követően az SCMI-nál voltam nagyjából 1 hónapot. Könyvtári-, illetve irodai munkakörben dolgoztam. Később elküldtek 1 hétre Ranchiba (Jharkand állam), hogy megnézzem az ottani kirendeltség működését. Ott egyetemekre, főiskolákra kellett járni előadást tartani az Erasmus munkájáról, de jártam olyan törzsi faluban is, ahol én voltam az első fehér ember, akit a helyiek láttak. Bangalorebol Delhibe utaztam pár napra, majd ellátogattam a Taj Mahalhoz is. A vonatozás egy külön sztori Indiában: 36 órás utam volt átszállás nélkül, 895 rúpia volt a jegy, (kb. 2.200km) ami átszámítva körülbelül 3.600 Ft.

A kirándulás után Tamil Nadu államba kellett mennünk az olasz önkéntessel 2 hétre. Itt is a főiskolákat jártuk, előadást tartottunk az Erasmusról. Az egyik főiskola a semmi közepén, Ambilikkai faluban, a leprakórház mellett volt. Innen a két hét alatt eljutottunk sokfelé, jártunk India legdélebbi pontján is: Kanyakumariában. Ahogy visszamentünk Bangaloreba, irodai munkát kaptam újra, de sok tennivalóm már nem volt, csak élvezni az életet.

A projekt végén Sopronba jöttem haza, Magyarországra. Ausztriában kaptam munkát egy leltározó cégnél, az IvalisAustria GmbH-nál. A munka egyszerű volt, járni kellett a boltokat többfelé az országban, így bejártam Ausztriát. A cég által eljutottam Ljubljanába is. Sajnos tavaly márciusban megállt az élet. Egyik napról a másikra munka nélkül maradtam a koronavírus miatt. Több önéletrajzot is beadtam Sopronban, de nem jeleztek vissza sehonnan. Végül egy idősek otthonában kaptam munkát, mint segédápoló (én, aki soha nem dolgozott egészségügyben…) -, itt 3 hónapot töltöttem el. Próbaidőn belül eljöttem, mivel újraindult az élet, találtam munkát takarítóként egy discoban, ahol hétvégente pohárszedő voltam, majd újraindult a leltározás Ausztriában. Jelenleg Németországban, Essenben vagyok, ugyanennek a cégnek az alkalmazásában.

Összességében, a Corvinos éveim után átéltem sok mindent, nem gondoltam volna soha, hogy ilyen helyekre el fogok jutni. Azt pedig végképp nem, hogy külföldön fogok dolgozni. Ha én akkor nem vagyok ott az iskolanapon, és nem hallgatom meg az Erasmusos előadást, akkor most nem lennek itt, Essenben sem. Mindezért köszönettel tartozom tanáraimnak!”