Szenti Csilla nyílt levele Márki-Zay Péterhez

Szenti Csilla levelét változtatás nélkül tesszük közzé:

„Polgármester!

A megszólításra nem pazarolnék több szót, hiszen maga a számomra se nem tisztelt, se nem úr.

Miután azon épeszű- és lelkű emberek táborába tartozom, akik vasárnap délutánonként a kétórás szánalmas, unalmas, öntömjénező ömlengésének hallgatása helyett tartalmas elfoglaltsággal töltik az időt, csupán tegnap értesültem arról, hogy édesapám nevét ismét a szájára vette, a szegény szót lesajnáló hangsúllyal állandó jelzőként használva a neve előtt. Amennyiben az anyagi javak felhalmozására gondolt, igaza van, hiszen az életének és munkásságának nívóját nem az összegyűjtött vagyona, hanem az a szellemi és erkölcsi érték adja, amire a vásárhelyiek még évszázadok múlva is büszkék lesznek.

Azt állítja, hogy az én vezető állásom és jó fizetésem miatt nem fordul szembe Lázár Jánossal. Szeretném tájékoztatni – ha már a település polgármestereként arról sincs fogalma, hogy a városi intézmények élén kik állnak-, hogy lassan fél éve új munkahelyem van, melyhez Lázár Úrnak semmi köze. Édesapám nem volt kénytelen beállni a sorba, ahogy maga állítja. A maga életútját ismerve érthető, hogy elképzelni se tudja, hogy valakinek szilárd értékrendje legyen, ami nem változik a széljárással és ha kell, kiáll érte. Ezek után ne állítsa, hogy jól ismeri Szenti Tibort.

Viszont az emlékezetébe idézném azt a jelenetet, amikor a korábban megjelent Vásárhelyi Valóság című lap szerkesztőségi ülése után éppen maga volt az, aki megfenyegette apámat azzal, hogy amennyiben nem mond le a szerkesztőbizottsági tagságáról, nekem valami bajom eshet. Emlékszik erre, ugye?

Egy olyan hamis, kártékony ember részéről, mint maga, megtiszteltetésnek vesszük, hogy a másként gondolkodók közé sorol bennünket. Nem tudom miért, de magával kapcsolatban mindig az a közmondás jut eszembe, hogy „A kutya ugat, a karaván halad.”

Szenti Csilla

(Csak hogy tudja, kiről van szó, lefordítom az ön nyelvére: „erkölcsi fogyatékos, pedofil, tolvaj, ostoba iskolázatlan vidéki, strandmedencébe piszkító, lámpavasra való, Vörös Könyvbe írandó Biszku Béla”)”