Az 1933. március 15-i vásárhelyi ünnepség Tornyai Imre kameráján keresztül
Mint írják, a Tornyai által készített képeken a városi megemlékezés közönsége és az ünnepi beszédet tartó Bíró Lajos unitárius lelkész látható. Az Andrássy utcán vonulókat a Gazdasági Egyesület székházának, míg a Kossuth téri ünnepség hallgatóságát a Városháza egyik szobájának ablakából örökítette meg – mintegy külső megfigyelőként –, míg Bírót a tömegben állva fényképezte le.
Az események felidézésében a Vásárhelyi Reggeli Újság volt a Tornyai-múzeum segítségére, miután nagy terjedelemben számolt be mind az ünnepség előkészületeiről, mind annak lefolyásáról.
„1933. március 14-én a főjegyzői hivatal felszólította a tulajdonosokat, hogy házaikat nemzetiszínű lobogóval lássák el. Március 15-én reggel 9 órakor a reformátusok, az evangélikusok, a görögkeletiek és az izraeliták ünnepi istentiszteleteket, a római katolikusok ünnepi szentmisét, míg az unitáriusok imádkozást tartottak. Az egyházi megemlékezések után a szakmai és a társadalmi egyesületek tagsága a Csáky Albin (ma: Szent István) téren gyülekezett, majd 10 órakor a hatalmas tömeg elindult a levenete zenekar és az egyesített cigányzenekarok indulóira az Andrássy utcán keresztül a Kossuth térre. A menet élén a gazadifjak 50 tagú bandériuma haladt, őket követték a különböző egyletek saját zászlaik alatt vonulva. Az ünnepség kezdetén a város egyesített dalárdái elénekelték a Hiszekegyet, majd Fejes Péter egyetemi hallgató elszavalta a Nemzeti dalt, ezt követően Bíró Lajos unitárius lelkész tartotta meg ünnepi beszédét. Bíró után a közönség Németh Blanka polgári leányiskolai tanuló, Zsoldos Márton levente és Oláh Imre mezőgazdasági szakiskolai tanuló szavalatai következtek, utánuk a dalárdák a Nem! Nem Sohát! és a Himnuszt énekelték el. Az ünnepség zárásaként megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. A város nevében Endrey Béla polgármester helyettes, a helyőrségében Pyber Béla alezredes, a nőegyletekében dr Ocsovszky Vilmosné, a Gróf Bercsényi Bajtársi Vegyestörzsében dr. HolIósy Antal, a hadviselt bajtársak képviseletében dr. Fejérváry Bertalan, a Gazdasági Egyesület és Gazdaifjak Egyesülete nevében Balog Sándor, az Ipartestület és az Iparos Dalárda nevében Takács Ferenc, Iparegylet és az Iparos Ifjak Egyesülete nevében Szabó Sándor, a Kereskedelmi Testület tagsága nevében Weisz László, a Magántisztviselők és a Kereskedő Ifjakéban Sarkady Ferenc, a cserkészcsapatok nevében Csergő Holyba István, a gimnázium ifjúsága nevében Losonczy Mihály, az amerikai polgárok nevében ifj. Nagy Jenő, az I. Olvasókör nevében Karácsonyi Sándor, Zsarkó Antal a VII. kerületi Olvasókör, B. Szabó István a Szabadság Olvasó Népkör nevében helyezte el az emlékezés virágait a szobornál. Az ünnepség alatt a városháza tornyából Héjjá Pál kisgazda játszott tárogatón. A városban és a külterületen működő egyesületek és olvasókörök társas vacsora keretében emlékeztek meg a szabadságharc kezdetéről, melyeket általában március 14-én vagy 15-én este tartottak” – olvasható a múzeum bejegyzésében.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után sokáig nem lehetett megemlékezni március 15-éről. Az 1867-es kiegyezést követően azonban szárba szökkent 1848 kultusza, és a magyar társadalom, a Habsburg államhatalom ellenére, kialakította március tizenötödike megünnepléséhez kapcsolódó saját rituáléját. Azonban csak 1928-tól vált hivatalosan nemzeti ünneppé a forradalom emléknapja, miután Klebelsberg Kuno kultuszminiszter javaslatára 1927 novemberében a felsőház elfogadta azt a XXXI. törvénycikket, amelyben nemzeti ünneppé nyilvánították.
