Napenergia Magyarországon
Magyarországon, így Vásárhelyen is egyre népszerűbb a napenergia. A Kék Bolygó Alapítvány összefoglalóját olvashatják.
Nagyot nőtt 2020-ban a hazai naperőmű-kapacitás.A mintegy 600 megawattos bővüléssel Magyarország a hetedik az EU-ban. A teljes, 18,2 gigawattos uniós kapacitásbővülés 4 százaléka így Magyarországon valósult meg. (A 2019-es toplistán Magyarország még jobb, hatodik helyezést érte el, megelőzve egyebek mellett Olaszországot és az Egyesült Királyságot.) A magyarországi telepítések pedig a következő években is ütemesen folytatódhatnak.ASolarPower Europe várakozásai szerint a 2024 végére a hazai összesített naperőmű kapacitás elérheti a 4,4 gigawattot, vagyis a szervezet a következő években az évi 600-700 megawattos bővülési ütem fennmaradására lehet számítani.
Arra, hogy a napenergia-kapacitás fejlesztésének mi a célja, könnyű válaszolni: a karbonsemlegesség és a decentralizált energiatermelés. Ez azonban a beépített kapacitásokon túl több mindenen múlik. Elsősorban az energiatároláson – ami jelenleg hatékonyan, olcsón és nagy tömegben még nem megoldható -, valamint a hálózat fejlesztésén, és azon, hogy sikerül-e megtalálni az optimális energiamixet.
Tavaly már a Paksi Atomerőműével vetekedett a hazai napenergia-kapacitás, ami a MAVIR legfrissebb adatai szerint 2020-ban elérte a 2000 megawattot. 2017-ben a magyarországi erőműpark összes beépített kapacitásának még mindössze 1,2 százalékát tették ki a naperőművek. Ezzel szemben tavaly december elején már 13,8 százalékos részesedésnél tartottunk.[1] Természetesen a beépített kapacitás és a tényleges teljesítmény között elég nagy a távolság. A fejlődés mégis óriási.
Az egyik legfontosabb teendő, hogy minél pontosabban sikerüljön előre jósolni a napenergia-kapacitás tényleges termelését. Ebben segíthet a meteorológiai szolgálat fejlesztése, illetve az integrátori szerepek létrehozása, amellyel hatékonyan kezelhetünk egyszerre akár több erőművet is.Olyan rugalmas, intelligens hálózatot kell létrehoznunk, amelynek a tárolás és a szabályozhatóság is a része. Fontos tehát a piaci szereplők együttműködése, de legalább ilyen fontos, hogy a jogszabályi környezet kövesse a változó igényeket és célokat, esetleg maga nyisson utat azoknak.
A 2030-as Nemzeti Energiastratégia, illetve a Nemzeti Energia- és Klímaterv szerint 2030-ra a magyarországi beépített napenergia termelő kapacitás közel 6500, 2040-ig pedig csaknem 12 000 MW-ra bővülhet. A kitűzött cél zömét a nagyobb naperőművek teljesíthetik, míg a kisebb, háztartási méretű kiserőművekkel kapcsolatban a kormány célja a Nemzeti Energiastratégia szerint, hogy legalább 200 ezer háztartás rendelkezzen átlagosan 4 kW teljesítményű, tetőre szerelt napelemmel 2030-ra.[2]
Mindeközben a lakossági napelemes rendszereknek nem csupán a száma nőtt, de a beépített kapacitások is nagyobbak, mint a korábbi években. A legtöbb háztartásban a jelenlegi igények szerint egy 4-5 kilowattos (kW) rendszer is elég lenne az áramfogyasztás kiváltására, ugyanakkor tavaly már az ennél jóval nagyobb teljesítményű, 6, 8, illetve 10 kW-os inverterek voltak a legkeresettebbek. Az elektromos autóval rendelkező vásárlók jellemzően a 12 kW-os invertereket keresik, itt már nagy valószínűséggel a fűtést klímával, hőszivattyúval váltják ki. A következő időszak napelemes trendjét az energiatárolóval is rendelkező hibrid rendszerek jelentik majd.
A német példa megmutatja, hogy ez már nem is olyan távoli jövő. Németországban 2020-ban minden második háztulajdonos, aki fotovoltaikus rendszert telepített, akku-pakkot is vásárolt magának, hogy akár éjjel-nappal felhasználhassa a saját maga által megtermelt villamos energiát.
Az otthonokban a Német Napenergia Szövetség (BSW) adatai szerint 88 ezer ilyen, új energiatároló rendszer kezdte meg a működését. A szám talán nem tűnik túl soknak, ám a 2020-as bővülést a 270 ezres összes háztáji energiatároló mezőnyében kell “megmérni”. És így a 88 ezres bővülés azt jelenti, hogy az összes ilyen berendezésnek majdnem egyharmadát (32,6 százaléka) tavaly kapcsolták be a rendszerbe.A szövetségnél, a piackutatók prognózisait is figyelembe véve a teljes energiatárolási piacra nézve azzal számolnak, hogy a jelenlegi összes németországi akkumulátor-tárolókapacitás (2,4 GWh) 2025-ig is nagy valószínűséggel megduplázódik, és 2030-ra pedig akár a hétszeresére is nőhet.[1]
Annak, aki Magyarországon bruttó elszámolásra áll át, és a napelemei által megtermelt energiatöbbletet nem akarja “eladni” az áramszolgáltatónak, mindenképpen érdemes az energiatárolás irányába lépnie. De minden olyan fogyasztó automatikusan ebbe az elszámolási rendszerbe kerül majd, aki az új otthonfelújítási támogatást választja de csak 2021. július 1-je után köt az áramszolgáltatóval hálózathasználati szerződést. 2024 után pedig végképp megszűnik a jelenlegi elszámolás.[5]
Az elszámolás módosítását megalapozó uniós szabályozás célja az, hogy a villamosenergia-rendszerekben egyre nagyobb súllyal jelen lévő, egyre kedvezőbb árú háztartási naperőművek tulajdonosai is kivegyék a részüket a hálózati költségekből. A szaldóelszámolás keretében jelenleg ingyen vehetik igénybe a hálózatot egyfajta energiatároló szolgáltatásként, márpedig az időjárásfüggő megújulók terjedésével integrálásuk költsége is nő, az új rendszer kialakításánál ezért fontos szempont, hogy a hálózathasználat valamilyen módon fizetőssé váljon.
Azt azonban, hogy hogyan fog kinézni a júliusban életbe lépő új átvételi rendszer, még nem lehet tudni. A szakma optimista. Kiss Ernő is, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSZ) elnöke úgy fogalmazott, olyan megoldáson dolgoznak, amely “legalábbis nem rosszabb” a szaldóelszámolásnál. Remélik, hogy az új elszámolási rendszer valamilyen célzott módon a hőszivattyúk, illetve az elektromos autók terjedését is támogatni fogja – a szövetség legalábbis egy hasonló tartalmú javaslatot tesz az ITM-nek.[6] A szakma – a napelemes rendszereket telepítő szakma – azonban mindenképpen jól jár a váltással, ugyanis sokan megpróbálják még a váltás előtt üzembe helyeztetni a rendszerüket – és ebben komoly segítséget jelent a 3+3 milliós támogatási rendszer is.
A szaldóelszámolás vége is jó hír a szakmának, hiszen nem jelent mást, mint azt, hogy a napenergia kinőtt a gyerekcipőből, és elérte azt a méretet, ameddig a hálózat üzemeltetője viselte az egyenlőtlen termeléselosztás költségeit. A napelemek termelési költsége csökkent, viszont azáltal, hogy már az országos hálózat részére is érzékelhető mennyiségről van szó, ennek kezelése egyre komolyabb terheket ró a hálózat üzemeltetőjére.
A naperőművi áramtermelés tehát elérte azt a szintet, amikor már támogatások nélkül, piaci alapon is versenyképes a fosszilis vagy az atomenergia által termelt árammal.[7] Csakhogy a piaci alapú szereplőket – akik a METÁR árversenyben épphogy lemaradtak -, nemcsak a támogatás elmaradása érinti kedvezőtlenül, hanem, és inkább, a 31 százalékos ún „Robin Hood-adó” (energiaellátók jövedelemadója). Ez – mint mondják, olyan fék a rendszerben, amely akár a kitűzött fejlesztési célok elérését is megnehezítheti. (Az adó alól kizárólag a KÁT-ban, vagy a METÁR-ban részt vevő termelők mentesülnek.)
A nemrég zárult METÁR II pályázaton összesen 210 MW kapacitás beépítését támogatták, 2022 nyaráig még négy kiírást terveznek.Múlt heti hír, hogy az eddigi 32 milliárdról 55,6 milliárd forintra, tehát 23,6 milliárddal megemelték a cégek megújuló energiás fejlesztéseit támogató EU-s pályázat keretét. Erre a sebességre és nagyságrendre minimálisan szükség is van, ha el kívánjuk érni a 2030-ra kitűzött célt. És legalább ilyen fontos, hogy a szabályozási környezet is alkalmazkodjon ehhez a tempóhoz.
[1]Napenergiától fényes, karbonsemleges jövő – CHIKANSPLANET (blog.hu)
[2]Veszélyben a magyar napenergia-cél – Fontos adóügyi változás a láthatáron? – Portfolio.hu
[4]Megírták a háztáji energiatárolás kottáját, nálunk is így robban majd fel a piac – Napi.hu
[7]A válságkezelésre költött pénzek feléből megállítható lenne a felmelegedés – Portfolio.hu
Forrás: Kék Bolygó Alapítvány
Fotó: Illusztráció
