Bélyeges téglák a Tram-train nyomvonaláról
A tégla alapvető nyersanyaga az agyag, mely homokból és közel azonos földtörténeti korokból származó alapanyagokból áll, ezért az agyagnyerőhelyek helye alapvetően meghatározta a téglakészítés földrajzi elhelyezkedését is. A nedves agyagból kitermelt, aprított, elkevert, majd formákba tömködött, végül szárított, kiégetett téglának alapvetően két típusa ismert, a napon szárított vályogtégla és a kemencében körülbelül 900-1.200 Cº-on készült égetett tégla – olvasható a Tornyai János Múzeum bejegyzésében.
Mint írják, Hódmezővásárhelyen és környékén rendkívül jó minőségű és nagy mennyiségű agyag áll rendelkezésre, a város egyik írója, Fejérváry József ezt sáraranynak nevezte, mely sok esetben 1–5 m vastagságú és iszapolás nélkül is könnyen gyúrható. Az egyházi épületek, porták, lakóházak, középületek, sőt még az útalapozások, gátak téglái is nagyrészben a vásárhelyi téglagyárakból kerültek ki. A különböző téglagyárakból kikerült téglákat még égetés előtt különféle bélyeggel látták el megkülönböztetésül.
A legjelentősebb téglagyárak közé tartoztak a Kutasi út mentén alapítottak, köztük a Református Egyház téglagyára (RE. jelű bélyeges téglák), amely 1820‒1924 között működött. A város legrégebb ismert épülete, az 1713‒1723 között felépült Református Ótemplom köré 1740 körül épített, majd az 1890-es évben a bazársor miatt elbontott lőréses északi oldali védfalnak már föld alatt található – közműkiváltás során átvágott – téglái között találtunk a Református Egyház téglagyárából származó téglákat.
A város első földesura gróf Károlyi Sándor leszármazottjainak (CK ligatúrás/ikerbetűs bélyeges téglák) is volt egy téglagyára, ezt 1879-ben vette át a város, neve ezután Hódmezővásárhely Városi Téglagyár (HMV jelű bélyegű téglák) lett. A kutasi úton egykor működő 1870-ben alapított Kovács-Testvérek Téglagyára (K. jelű bélyeges téglák) szolgáltatta nagyrészt az egykori Hód-tó partvonala mentén a város déli részén 1879–1881-ben felépített, 1958 óta műemléki védelem alatt álló, az országban egyedülálló közel 3 km hosszú árvízvédelmi téglafal építéséhez szükséges 368.300 db téglát. Fontos magán téglagyár volt még a Franciszti és Halmi Tégla- és Cserépgyár (F.H. jelű bélyeges téglák), később Szűcs és Franciszti Téglagyár (SZ. F. jelű bélyeges téglák), melynek telepe a Csomorkányi út elején volt és már az 1860-as évektől működött. Ez a gyár a századforduló után már évi ötmillió tégla előállítására is képes volt. A legkésőbbi a Vásárhelyi Társasági Téglagyár (VTT. jelű bélyeges téglák) volt, melyet 1888-ban alapítottak. A vásárhelyi téglagyárak nagyon ismertek voltak, Magyarországon kívül még a Balkánon is rengeteg épületet vásárhelyi téglából építettek. A gyárak összes évi termelése 8‒10 millió tégla volt.
