Börtönben maradhat Magda Marinko
Tovább tölti életfogytig tartó fegyházbüntetését Magda Mariko, aki az 1990-es évek elején Kecskeméten három, Orosházán egy embert ölt meg, s akit a szegedi Z. Nagy csald megölésével is vádoltak, de ezt végül nem sikerült rábizonyítani. A mostani nem jogerős döntés ellen a védője még fellebbezhet.
Magda Marinkot előre kitervelten, nyereségvágyból, több – Kecskeméten három, míg Orosházán egy – emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt ítélte jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban.
Az ítélet szerint legkorábban 25 év után, 2019. évben lehetett volna feltételes szabadságra bocsátani az elítéltet, azonban erre – egyezően a korábbi döntéssel – most sem került sor.
A törvényi rendelkezések és a töretlen bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nem automatikusan járó jogosultság az elítélt számára, hanem az összetett törvényi feltételek mellett is csupán adható lehetőség, feltéve, hogy a szabadságvesztés-büntetés célja az elítélt szabadon bocsátásával is elérhető.
A szabadságvesztés-büntetés célja kettős: visszatartó erővel bír az elkövető és más számára is, emellett az elítélt kiemelésével a társadalom védelmét is szolgálja. Ehhez képest a feltételes szabadságra bocsátás célja, hogy az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, ha feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot tud folytatni.
Mérlegelni kell tehát, hogy a társadalom védelme az elítélt szabadon bocsátásával is biztosított-e, ehhez pedig alaposan vizsgálandók azok a tények, amiből az elítélt szabadulása utáni magatartására lehet következtetni, így az elítélt jutalmazási-fegyelmi helyzete, személyisége, az elkövetett bűncselekményekhez való viszonyulása. Ebben a körben nem vehető figyelembe az, hogy az elítélttel szemben van-e további végrehajtásra váró szabadságvesztés-büntetés.
A büntetés-végrehajtási bíró a tárgyalást megelőzően igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény elkészítését rendelte el, azonban az elítélt a vizsgálaton nem kívánt megjelenni.
Az elítélt a mai, büntetés-végrehajtási bírói meghallgatásán való részvételt is megtagadta, rendzavaró magatartást is tanúsított, így a bíróság a távollétében, védője jelenlétében hozta meg döntését, melyet a fogva tartás alatti magatartást részletező büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztésre is alapozott.
Eszerint az elítélt az utóbbi években fegyelmi büntetések nélkül tölti a szabadságvesztést, ugyanakkor nehezen fogadja el a szabályokat, megbánás nem jellemzi, a jelen eljárásban pedig együttműködésre nem hajlandó. Összességében ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna.
A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája ezért a mai napon meghozott végzésével M. M. elítélt életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátását mellőzte. A törvényi előírásokkal összhangban rendelkezett arról, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 1 év elteltével ismételten meg kell vizsgálni.
A bíróság végzésével szemben az elítélt védője fellebbezett, így a végzés nem jogerős – közölte a Szegedi Törvényszék.
Ha kiengedték volna, akkor is azonnal letartóztatják és kiadják Szerbiának, ahol előbb – hasonló bűncselekmények miatt – halálra ítélték, majd a halálos ítélet eltörlése után a büntetését 40 év börtönre változtatták.
