Túl a századik emlékoszlopán a vásárhelyi fafaragó

Kapuk, síremlékek, kopjafák és népi bútorok. Ezek mind megtalálhatóak Nagy József repertoárjában. A vásárhelyi fafaragó mára már nem csak elkészíti ezeket a csodákat, hanem gondoskodik a következő generáció kineveléséről is. Idén januárban pedig elkészítette a századik emlékoszlopát.

Nagy József Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot, majd Hódmezővásárhelyre költözött a családjával. A székely gyökereit azonban nem hagyta el, rendszeresen hazalátogat, és a gyerekkorában megszerzett tudást a mai napig kamatoztatja.

Milyen tanulmányokat végeztél? Készültél a fával való munkára, vagy ez egy frissen jött „hobbi”?

Nyolcéves koromtól faragó szakköri tag voltam, ami ösztönzött arra, hogy a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Kollégiumban folytassam tanulmányaimat. 1989-ben asztalos szakmából szereztem oklevelet.

Főiskolai szakdolgozatom címe „A székelykapu”, ami kb. 2 éves kutató- és gyűjtőmunka eredménye.

2009-ben elvégeztem a faműves oktatói szakot, ahol a szakdolgozatom témája szintén a Székelykapuról szólt, csak egy bővebb és tágabb megközelítésben tártam az érdeklődők elé e témát.

1993 óta minden évben aktívan részt veszek a Békéscsabai Komplex Népművészeti táborban, ahol tudásomat fejleszthetem, illetve átadhatom mások számára is.

Milyen tárgyakat készítesz? Mikre vagy büszke?

Munkáimra a díszítőfaragás jellemző, de a letisztult, hagyományos szerkezetű népi bútorok készítésé sem áll messze tőlem. A fából készült népi használati tárgyak mellett kapukat, kopjafákat, síremlékeket, emlékoszlopokat, haranglábat illetve játszótéri elemeket is készítek. Munkáim több helyen megtalálhatók a Kárpát-medencében, de dolgoztam már Európán kívülre is. 2000-ben faragtam egy címert Magyarország miniszterelnökének, amit ajándékként adhattam át személyesen neki. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként Magyarországon kívül Erdélyben, Vajdaságban, Németországban, Portugáliában mutathattam be Egyesületünk tevékenységét.

Csak elkészíted ezeket a tárgyakat, vagy oktatod is ezt a mesterséget?

Többször meghívtak Vajdaságba, ahol előadásokat tartottam az ott élő fafaragóknak. Több fafaragó tábor vezetésére kértek fel, ahol a tárgyalkotó népi kézművességet, azon belül pedig a fafaragást taníthattam a hallgatóságnak. Tanítóként több éven keresztül fafaragó szakkört vezettem a békéssámsoni Művelődési Házban, ahol 8-14 éves gyermekeket tanítottam fafaragásra. Több, mint 30 éve rendszeresen részt veszek a Kárpát-medencei kézművesek legnagyobb összejövetelén Budapesten, a Mesterségek Ünnepén, illetve Gyulán a Körös-Völgyi Sokadalom rendezvényeken.

2000-től a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnökségi tagja vagyok, ahol legutóbb 2018. december 16-án hetedik alkalommal választottak be a vezetőségbe.  Szintén több évtizede különböző elnöki tisztségeket töltök be a Népművészeti Egyesületek Szövetségében.

2007-től a nemzetközi fás csapat vezetője vagyok.

A pályád során mire vagy a legbüszkébb?

Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehettem a világon egyedülálló fa sírjelek “génbankjaként” számon tartott gébárti emlékpark megvalósításában, amit 2019-ben adtunk át a nagyközönségnek. 2021. januárjában munkám egy mérföldkőhöz érkezett, ugyanis elkészítettem a 100. faragott emlékoszlopom, ami egy Békés megyei település Református Egyházközségének készült. Több célt tűztem ki magamnak, amit az elkövetkező években szeretnék megvalósítani, ezáltal is erősítve azt a tényt, hogy azt a szellemi örökséget, amit a nagyszüleinktől örököltünk, azt átadhassuk az utókornak. Mindezt kellő tisztelettel, hittel és alázattal.